1, Isten 72 szelleme - Schemhamphoras




1, Isten 72 szelleme - Schemhamphoras

Beitragvon klausmatefi » Mo 13. Jul 2020, 12:17

1, Isten 72 szelleme - Schemhamphoras



A VIII. században héber nyelven megjelent kiadvány, a "Toledoth Jeshu" azt hangoztatja, hogy Názáreti Jézus a csodatevő képességét kizárólagosan annak köszönhette, mi szerint a jeruzsálemi Templom féltve őrzött titkához, a Schemhamphoras ( שם המפורש ) titkához jogtalanul jutott hozzá, ami által lett felvértezve az említett tálentummal. A könyvet a heidelbergi egyetem héber nyelven tudó és azt kutató professzora, Johann Andreas Eisenmenger (1654 - 1704) fordította le németre, amit részletekben meg is jelentetett az "Entdecktes Judenthum..." című kétrészes terjedelmes munkájának első részében (105 - 108. old., 155 - 158. old., 170 - 180. old.). Úgymond a régi idők folyamán a jeruzsálemi Templomban található "Szentek Szentjében" még Dávid által talált kövön helyezkedett el a frigyláda. Ezt a magyarázatok értelmében a Templom pusztulását követően Babilonba szállították át, ahol nyoma veszett. Az említett kőre Istennek 72 neve, a Schemhamphoras volt bevésve, amit a zsidó bölcsek úgy igyekeztek megóvni az illetéktelen személyektől, hogy a Schemhamphoras csodatevő erejét hasznosítva a kijáratnál található két oszlopra egy-egy ércből készült oroszlánt (mások szerint kutyát) állítottak. Ha esetleg egy beavatatlan megtanulta ott a helyszínen ezeket, és ennek a féltve őrzött tudásnak a birtokában szándékozott a helyszínről távozni, akkor a két oroszlán félelmetesen erős üvöltésének hatására azonnal elfelejtette azokat. Jézus annak érdekében, hogy rendelkezhessen az isteni csodatevő adottsággal, a "Szentek Szentjében" lévő kőre felvésett Isten 72 nevét feljegyezte egy pergamenre, majd azt a lábán egy késsel ejtett sebbe rejtette, ami az isteni tudás hatására be is gyógyult azonnal. Így amikor távozásakor az oroszlánok ráüvöltöttek, ugyan azonnal el is felejtette az isteni misztériumot, de hazaérve, miután kivágta a lábába rejtett cédulát, ismét birtokában volt annak. Ezt követően Betlehemben 310 hallgatójának kijelentette, hogy ő az Ézsaiás által megjósolt Messiás, sőt maga a Teremtő Isten is, aki az eget és a földet alkotta. Mivel a hallgatósága bizonyosságot akart erről szerezni, ezért szemük láttára feltámasztott egy sírjából kihantolt csontvázat és egy leprás beteget pedig meggyógyított. Ennek láttán a tömeg áhítattal elismerte, hogy valóban ő kell az Isten Fia legyen. Ennek az epizódnak van persze előzménye, Jézus születésének körülményei és a történet egészen haláláig folytatódik, de ezekről majd a Jézus életét tárgyaló fejezetben lesz szó. Annyi még itt feltétlenül megemlítésre méltó, hogy a "Toledoth Jeshu" írója Jézust egy törvénytelen gyermeknek (Mamser) illetve egy csalónak tartja és egy rosszéletű nő gyermekének (Huren-Kind) [1].

Martin Luther (1483 - 1546) a wittenbergi egyetem teológus professzora és a katolikus vallás reformátora és bibliafordító is behatóbban foglalkozott már a "Toledoth Jeshu"-val. Az 1552-ben, Wittenbergben kiadott "Der fünffte Teil der Bücher des Ehrnwirdigen Herrn Doctoris Martini Lutheri/ darinnen begriffen sind die Auslegung uber das erste Buch/ und folgend uber etliche Capitel der andern Bücher Mose/ Auch uber etliche Propheten/ nach anzeigung des Registers/ so nach der Vorrede verzeichnet." című könyv [2] 509. lapjától az 520-ig tanulmányozható a "Vom Schem Hamphoras: Und vom Geschlecht Christi." fejezet Martin Luthertől, melyben a "Toledoth Jeshu" szarkasztikus keresztényellenességét és a középkori exotérikus zsidó elképzeléseket a Schemhamphoras ("72 Engel Kraft", "72 Engel Namen") eredetével és jelentésével kapcsolatosan részletezi. Az 516. lap másik oldalán említést tesz a Wittenbergben található templom oldalán ma is látható "Rabini - Schem HaMphoras" felirattal ellátott dicstelen tartalommal bíró domborműről.

Isten 72 nevével kapcsolatosan többféle exotérikus magyarázat ismeretes:

1, Az elsőre Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim (1486 - 1535) okkult német alkimista az 1533-ban kiadott "De occulta philosophia Libri tres" [3] könyvének 127. oldalán megtekinthető ábrával utal:

Bild

A JHVH (יהוה) szó betűértékeit a fenti módon összeadják és az 72-t eredményez...

HVHJ = He-Vau-He-Jod
Jod = 10
He-Jod = 5+10 = 15
Vau-He-Jod = 6+5+10 = 21
He-Vau-He-Jod = 5+6+5+10 = 26
Összeg=72

Jakob Böhme (1575 - 1624) német filozófus, misztikus és teozófus egyik könyvének [4] 1919. oldalán ugyanez a rendszer látható egy csúcsával felfelé fordított szívalakba ágyazva, Immanuel, Jesus és Christus felíratok társaságában és az alábbi szövegrészlet kíséretében:

"/das ist der teure Name GOTTES; seine Buchstaben sind die Flammen der Liebe/ die Er aus seinem Herzen in dem teuren Namen Jesu hat in uns geoffenbaret;"

Jakob Böhme tehát a Schemhamphorast a Názáreti Jézus személyével hozta itt kapcsolatba.

2, A következő ötlet értelmében JHVH nevét felhasználva (balról jobbra olvasva!) alakítják ki az alábbi rendszert, mely 72 betűt tartalmaz:

Bild

3, A harmadik magyarázat értelmében Isten 72 neve Mózes II. 14,19-21 verseire vezethető vissza, melyek úgymond a Schemhamphoras 3x72 betűjéről szólnak:

Bild

Az említett tórai részlet a Vörös-tengerrel kapcsolatba hozott mesés átkelésről szól, amit úgymond JHVH tett lehetővé népének, akik az őslakosok kincseivel felpakolva (Mózes III. 3,21-22) menekültek Egyiptomból Mózes vezetésével. A korábbi három versszakasz 3x72, azaz 216 héber betűből áll. Az első angyal (JHVH, Tetragrammaton, Kozmikus Krisztus első szelleme) nevét úgy alkották meg, hogy az első szakasz első betűjéhez rendelték a második szakasz utolsó és a harmadik szakasz első betűjét. A második angyal nevének kezdőbetűje az első szakasz második betűje, a második a második szakasz utolsó előtti betűje, a harmadik pedig a harmadik szakasz második betűje. Ez az eljárás folytatódik a hátralévő további 70 angyalnév esetében is. A héber szavakat értelemszerűen jobbról balra kell olvasni. A fenti táblázat jobbfelső sarkában látható három héber betű azonos az Agrippa von Nettesheim által megadott első angyal (Vehuiah) nevével, az alatta lévő pedig a 9. angyalnévvel (Haziel).

Agrippa von Nettesheim a könyvének [3] 257. oldalán tesz említést a 72 angyalról, melyeknek összefoglaló neve a Schemhamphoras. Itt részletezi az előbbi bekezdésben említetteket:

"Est certus textus in Exodo, tribus uersiculis contentus, quorum quilibet septuaginta duobus scribitur literis, incipientes: Primus Vaiisa ויסע: Secundus, Vaiauo ויבא: Tertius, Vaiot ויט: qui unam in lineam extensi, uidelicet primus & tertius à sinistra in dextram, medius uero coumerso ordine à dextra incipiens terminetur in sinistram, tunc singule tres literæ sibi subalternate constituunt unum nomem, quæ sunt septuaginta duo nomina, quæ Hebræi Schemhamphoras uocant: quibus si in sine addatur nomen diuinum El אל, ueliah, יה producunt septuaginta duo angelorum nomina trisyllaba, quorum quilibet fert magnum nomem dei, sicut scriptum est: Angelus meus præcedet te: obserues eum, est enim nomen meum in illo. Et hi sunt qui præsident septuaginta du bus quinariis cœlestibus, totidemquo; nationibus & linguis, & humani corporis artubus, cooperantur; septuaginta duobus synagogæ senioribus, totidemque; Christi discipulis: & nomina eorum secundum extractionem quam faci unt Cabaliste, patent in hac sequenti tabella, secundum unum modum quem diximus. Sunt aut & alii plures modi ex eisdem uersiculis fabricandi schemhamaphorash, ut cum omnes tres recto ordine sibi subalternatim à dextra in sinistram scribuntur, preter illos qui per tabulas ziruph, & tabulas commutationum extrahuntur, de quibus in superioribus mentionem fecimus. Et quoniam hæ tabulæ omnibus tum diuinis tum angelicis nominibus inserui unt, ideo illas etiam huic capiti subiungemus.
Hii sunt septuaginta duo Angeli, deferentes nomen Dei Schemhamphoras."


Az ezt követő oldalon fel is sorolja a 72 angyalnevet:

Vehuiah (1.); Ieliel (2.); Sitaël (3.); Elemiah (4.); Mahasiah (5.); Lelahel (6.); Achaiah (7.); Cahethel (8.); Haziel (9.); Aladiah (10.); Lauiah (11.); Hahaiah (12.); Iezalel (13.); Mebahel (14.); Hariel (15.); Hakamiah (16.); Leuiah (17.); Caliel (18.); Leuviah (19.); Pahaliah (20.); Nelchaël (21.); Ieiaiel (22.); Melahel (23.); Hahiuiah(24.); Nithhaiah (25.); Haaiah (26.); Ierathel (27.); Seehiah (28.); Reiiel (29.); Omaël (30.); Lecabel (31.); Vasariah (32.); Iehuiah (33.); Lehahiah (34.); Chauakiah (35.); Manadel (36.); Aniel (37.); Haamiah (38.); Rehael (39.); Ieiazel (40.); Hahahel (41.); Michaël (42.); Veualiah (43.); Ielahiah (44.); Sealiah (45.); Ariel (46.); Asaliah (47.); Mihaël (48.); Vehuel (49.); Daniel (50.); Hahasiah (51.); Imamiah (52.); Nanaël (53.); Nithaël (54.); Mebahiah (55.); Poiel (56.); Nemamiah (57.); Ieialel (58.); Harahel (59.); Mizrael (60.); Umabel (61.); Iahhël (62.); Anauel (63.); Mehiel (64.); Damabiah (65.); Manakel (66.); Eiaël (67.); Habuiah (68.); Rochel (69.); Iabamiah (70.); Haiaiel (71.); Mumiah (72.)

Athanasius Kircher (1602 - 1680) héberül tudó német jezsuita szerzetes "Oedipus Aegyptiacus" [5] címet viselő művének 186. oldalán látható a Schemhamphoras-ra utaló ismert illusztrációja, mely szintén a 72 angyal nevét is tartalmazza, ami megtekinthető még például a francia okkultista ezotérikus és rózsakeresztes teozófus, Papus (Gérard Anaclet Vincent Encausse, 1865 - 1916) Kabbalájának [6] 140. oldalán is.

Az itt felsorolt háromféle koncepció gyakorlatilag egyáltalán nincsen kapcsolatban a Schemhamphoras-sal illetve a héber kabbalával, amire már az előző fejezetben (Bevezetésben) is történt utalás a "Zsidó Fogalomtárra" hivatkozva, ami szerint a kabbalával kapcsolatosan manapság elérhető irodalmaknak semmi közük a valódi kabbalához, ergo tulajdonképpen értéktelenek...

Papus a már említett művének 52. ill. 53. oldalán arról számol be, hogy csak kevés zsidó beavatott és kiválasztott rendelkezik a kabbalával kapcsolatos helyes ismeretekkel:

"Einige wenige Gelehrte unter den Juden, einige auserwählte Geister besitzen diese Wissenschaft, deren Studium so lange Zeit beansprucht und schwieriger ist als das Wronskis, die weitläufiger ist als die spanische Mystik und komplizierter als die Theorien der Gnostiker.

Bei dem dazu erforderlichen Studium würde der Jünger neunzig Jahre alt, da ein Leben gerade noch genügen würde, um eine solche Vollendung zu erlangen."


Franz Buchmann a "Schlüssel zu den 72 Gottesnamen der Kabbala" ("Kulcs a kabbala 72 istennevéhez") [7] című kiadványának 2. ill. 3. oldalán ugyanezek a mondatok szerepelnek, a 4/5. oldalon viszont arra hívja fel az olvasói figyelmét, hogy a kabbala és a 72 istennév elválaszthatatlan az ősi asztrológiától:

"Diese Umstände bewogen mich auch, eine Erklärung des Zusammenhanges dieser 72 Symbole mit der Astrologie und der Naturkräften zu geben, damit auch andere ernste Schüler des Okkultismus Gelegenheit haben, sich näher mit diesem Problem zu beschäftigen. Es spielt in der Kabbala Zahlen, Buchstaben, Mantrams oder Zaubersprüche und Astrologie eine große Rolle, und werde ich auch so kurz wie möglich die für das Verständnis der 72 Gottesnamen nötigen Erklärungen geben."

Az Országos Rabbiképző Intézet (Budapest) néhai igazgatója, Blau Lajos (1861 - 1936) professzor "Az ózsidó bűvészet" ("Das altjüdische Zauberwesen") [8] című könyvében arról ír német nyelven, hogy a 72 istennév a Talmudban nincsen megemlítve, ellenben a Midrásban igen, ahol Abin rabbi hangoztatja, hogy JHVH a zsidókat Egyiptomból a "nevével" mentette meg, ugyanis Isten neve 72 betűből áll. JHVH az eljövendő új eget és földet (*Ézsaiás 65,17; Jelenések könyve 21,1) szintén a Schemhamphoras által fogja megvalósítani:

"Der 72 buchstabige Name wird in den Talmuden überhaupt nicht erwähnt, dagegen mehrmals im Midrasch, aber nur in einem und demselben Ausspruch: "R. Albin sagte, Gott habe Israel mit seinem Namen erlöst (aus Aegypten), denn der Name Gottes bestehe aus 72 Lettern" (Vgl. noch Jellinek, Beth Hamidrasch III 32 Z. 10: Gott werde in der zukünftigen Welt den Schem Hameforasch, mit dem der neue Himmel und die neue Erde geschaffen werden, den Frommen offenbaren.)." (139. old.)

A német származású Erich Bischoff (1865 - 1936) orientalista és valláskutató a ""Kabbala alkotórészei" [9] könyvét azzal kezdi, hogy a kabbala ősrégi időkben, i.e. 3 - 2. évezredben Babilonban keletkezett, amit az ószövetségi beavatottak a szellemi műhelyeikben átformáltak a monoteista vallásuk számára:

""Kabbalah" bedeutet "Überlieferung", Tradition. Diese Überlieferung geht nachweislich zurück auf uralt-orientalische Gedanken, die uns zuerst vor vier bis fünf Jahrtausenden "an Wasserflüssen Babylons" in astraler Einkleidung entgegentreten, in der jüdischen Geisteswerkstatt aber - und das gilt auch von der älteren Kabbalah - durchweg monoteistisch umgestaltet, ausgebaut und auf feste religionsphilosophische Grundlage mit theologischer Beweisstützung gestellt sind." (1. old.)

A Magyar Zsidó Lexikon [10] 440. oldalán a kabbalával kapcsolatosan a következőket olvashatjuk:

"A Tetragrammaton és más isten-elnevezések betűinek mágikus hatalmában való hit is még ókori miszticizmus, mely minden bizonnyal Chaldeából ered.

A zsidó misztikusoktól adaptált gnoszticizmus még a zoroasztriánizmus eredetiségét hordta magán. Chaldeai hatás következtében került a K.-ba (*Kabbalába) a jó és rossz hatalom dualisztikus rendszere, a <<Kabbalisztikus fa>> koncepciója, mely szerint egyik oldalon van a világosság és tisztaság, másikon a sötétség és tisztátalanság forrása (sziszrój eminó ve-sziszró acháró); a júdaizmusban ismeretlen rossz szellem és exorcizáció, továbbá a mágikus Dávid pajzsa (eredetileg Salamon király pecsétje mágikus erővel). A zsidó hittel tökéletesen ellentétben álló antropomorfizálás (Siur Kómó) továbbá a misztikus alfabéta, a duplaarc, az Én-Szof (végtelen) stb. mása a gnosztikus irodalomban is megtalálható. Egészben véve a K. (*Kabbala) forrásait nem csupán Babilonia-Chaldeába kell helyezni, hanem még nagyobb mértékben az alexandriai gnosztikusok teljesen tudománytalanná és már az első sz.-ban badarsággá fajult irodalmában, mely démonológiát, angelológiát, emanációt, csodákat, misztériumokat tanított, s ez K. Kohler szerint a teurgikus-praktikus K. (*Kabbala) bölcsője."


Úgyszintén a Magyar Zsidó Lexikon tudósít minket arról, hogy a kabbala titkos ismereteit az ókori chásszideusok (chaszidim, akik a Makkabeus-korszakban komoly befolyással rendelkeztek a politikai életben) birtokolták, majd az ezekből lett esszénusok is:

"Mégis a titkos tanokkal való foglalkozás, melynek jegyében a Kabbala megszületett s amely az egész Tórának csak keveseknek érthető misztikus jelleget adott, már az ókori zsidóságnál, főképpen a chásszideusoknál meglehetett. Ezért az igen régi, de apokrif Jézus Szirach már óv a titkos tanokkal való foglalkozástól (3.22., v. ö. Chaggiga 13 a és Gen. Rabb. 8.). Josephus szerint az esszénusok őrizték a titkos tant (De bell. Jud. 2.8), de Philo (De Vita Contemplavita 3.), úgyszintén a modern K.-kutatók közül A. Jellinek, Plessner, Hilgenfeld, Eichhorn, Gaster és Kohler és még sok más tudós is, szintén őket tartják a K. megalapozóinak. Hogy a titkos tanokat azok őrzői titkolják, azt már Ezra is állítja (14.45-46, v. ö. Szóta 15.3)." (439-440. old.) [10]

A leghíresebb esszénus Keresztelő János volt, aki az újszövetségi magyarázatok szerint Jézust is megkeresztelte a Jordán folyónál.

A kabbalát az időszámításunk szerinti nyolcszázas évek közepe táján juttatta el Aharon Ben Shmuel HaNassi Bagdadból Európába, de persze ez nem azt jelenti, hogy az ószövetségi beavatottak ne lettek volna birtokában ennek a hermetikus ismeretnek, amivel a babiloni tartózkodásuk folyamán kellett megismerkedjenek.

Nem csupán a Schemhamphoras titkos ismerete, a kabbala származik Mezopotámiából, a mai Irak területéről, hanem az i.e. V. században az Ószövetség megalkotói által átvett és átalakított teremtés története (a babiloni Enūma eliš); a "teremtő Isten" fogalma; a Noé-féle legenda (a sumér Gilgames eposzban szereplő Um-napisti szerepét Noé veszi át); a héber naptári hónapok nevei; a szombat szó (sabbath/sábát - šabattu); a héber órának percbeosztása (60x18=1080); a héber betűkhöz történt számértékek utalása; a frigyláda őrei, a Kerubok és Szeráfok; Lilit (Lilitu); etc. [11]

Engesztelő nap (jom kippur) alkalmából, tisri hónap 10-én a zsinagógákban először az engesztelő imát, a kol nidré-t énekli el a kántor káldeus nyelven. [12]

A "szemet szemért" ószövetségi valláserkölcsi utasítás (Mózes II. 21,24-25; Mózes III. 24,20; Mózes V. 19,21) a babiloni törvénykönyvből ered a Magyar Zsidó Lexikon állítása értelmében:

"Szemet szemért - A tórai szövegről egyébként tudjuk, hogy az szóról-szóra egyezik a babiloni Hammurrábi-kódex idevágó szavaival és így közkeletű jogi frázissal állunk szemben (kb. olyan, mint a <<szeget szeggel>>) melyet a babiloni törvénykönyv még eredeti értelmében alkalmazott, de a tórai joggyakorlatban már ellentmondások merülnek fel ellene." (836. old.) [10]

Az i.e. 445 után létrehozott Szanhedrin (görögül Synhedrion) tagjai kötelesek voltak mágiát, jövendőmondást, fizikát, matematikát, nyelveket és asztrológiát tanulni [13]. A Babiloni Talmud a varázslás ismeretének előírt elsajátítását említi:

"R. Johanan sagte: Man wähle in das Synedrium nur solche Leute, die eine stattliche Figur haben, weise sind, ein schönes Aussehen haben, gesetzten Alters sind, Zauberei verstehen und in den siebzig Sprachen kundig sind, damit das Synedrium nicht auf einen Dolmetsch angewiesen zu sein braucht. Wie es scheint, sind besonders alleinstehende Frauen, Jungfauen und Wittwen, der Zauberei verdächtigt worden (Sota 22a); eine solche Wittwe war Johanna, die Tochter des Retibi, welche die Geburt der Frauen mittelt Zauber zu verhindern trachtete." [14]

A Szanhedrin létszáma feltételezhetően a Schemhamphoras mintájára 72 fő volt:

"Eredetileg mégis nem reguláris, hanem alkalmi szinódus volt, mely intézményesen Ezra, illetve a második Templom kezdete óta működött. Ebben a vallási Sz.-ben a farizeusoknak időnként nagyobb szerepük volt, mint az előbbiben, aszerint, hogy a szadduceus papságot ki tudták onnan szorítani. Ez a vallási Sz. túlélte Jeruzsálem elpusztítását s Jabnóbe tette át székhelyét, ahol két elnöke is volt, Raban II. Gamaliel és R. Eleazár ben Azárja, mindkettő hírneves talmudszerző. A tagok száma itt 72 volt s mindtől megkívánták, hogy tudós, mérsékletes és népszerű férfiú legyen, de emellett erényt és bátorságot is kívántak tőlük. Csak oly férfiú lehetett tag, akinek előzőleg bírói és közigazgatási működése volt." [15]

Ezt a szervezetet Ezsdrás hozta létre, miután i.e. 445 őszén megismertette népét az általa megalkotott Tórával és bevezette számukra a monoteista egyistenhitet:

"Ezsdrás alatt újult meg a szövetség Istennel. A Babilonból elküldött pap volt az, aki a legöregebbek első >>Nagy Gyűlését<< összehívta, amiből aztán a Synhedrion - Sanhedrin, vagy a Felső Tanács - jött létre, és Ezsdrás volt az is, aki a Tórát, a Mózes törvényét alkotmányként kihirdette." (saját fordítás) [16]

Az eddigiek alapján már evidenssé válnak Hilarion (Alfeyev; 1966 -) moszkvai metropolita sorai is, ugyanis amit még nem ismerhettek korábbiakban a zsidók, azt nemis ejthették ki az i.e. 445 őszén történt eseményeket megelőzően, azt követően pedig Ezsdrás megtiltotta a számukra (Mózes II. 20,7; Mózes V. 5,11) az általa megalkotott Tórában:

"Az ősi hagyomány az mondja, hogy a babiloni fogságot követő időktől a zsidók a hozzá fűződő áhítatos félelem miatt nem ejtették ki a Jahve (Aki Van) nevet. Csak a főpap, amikor évente egyszer bement a szentek szentjébe, hogy megtömjénezze azt, ejtette ki ezt a nevet." [17]

Az említett törvények, tiltások kizárólagosan csak az i.e. 445 őszén felolvasott és nyilvánosságra hozott Tórát követően léptek életbe és váltak gyakorlattá, amiből logikusan az következik, hogy ezt megelőzően a zsidó nép papjai sem ismerhették azokat, akik korábbiakban joggal feltételezhetően Moloch-ot imádták és szolgálták, amit aztán megtiltott számukra az újdonsült isteni szövetség (Móze III. 18,21; 20,2-5). Ezt a teóriát látszik alátámasztani a tel-avivi egyetem régészeti intézetenek volt igazgatója, Israel Finkelstein (1949 -) professzor, a Neil Asher Silberman (1950 -) USA-ban élő törtenésszel és régésszel közösen írt és kiadott "Keine Posaunen vor Jerico - Die archäologische Wahrheit über die Bibel" cimű korrektnek, tárgyilagosnak és tudományosnak tűnő könyvükkel, melyben azt hangoztatják, hogy semmilyen hiteles írásos illetve tárgyi nyoma nincsen a korábbi zsidó monoteista vallástörténetnek [18]. Bővebben lesz majd erről szó a Tóra megalkotását és a purim eredetét tárgyaló fejezetben.

Az Oroszországban született okkultista Helena Petrovna Blavatsky (1831 - 1891) „A titkos tanítás” („Die Geheimlehre”) című művében arról ad hírt, hogy akik a kabbala rabbinikus titkaiba beavatást nyertek és azt esetleg nyilvánosságra akarták hozni, azt halállal büntették:

"Und die Hebräer lehrten, daß die Veröffentlichung der Geheimnisse der Kabbala, nachdem man in die rabbinischen Geheimnisse eingeweiht war, dem Essen der Frucht von Baume der Erkenntnis gleichkam; sie war mit dem Tode zu bestrafen." [19]

Annak érdekében, hogy megérthessük a Schemhamphoras lényegét, nyugodtan fogadjuk meg a rabbinak tanult Saulusból, az írások szerint (Az apostolok cselekedetei 9,1-9) Pállá átlényegült személynek a kolosséiakhoz címzett levelében lefektetett tanácsát (még akkor is, ha tudománytalannak tartjuk az asztrológiát!), ami az égi események, dolgok behatóbb vizsgálatára serkenti a keresőt (3,2).

Alan Leo (1860 - 1917) angol teozófus és asztrológus arra hívja fel a figyelmet, hogy a "Szentek Szentjének" titkához az asztrológia a helyes kulcs, de nem a hagyományos asztrológia, hanem a valódi kabbalisztikus asztrológia:

"Az asztrológia egy kulcs a templomban a „Szentek Szentjének” ajtajához; azonban nem az általánosan használt asztrológia,…" (saját fordítás) [20]

Eliphas Lévi is azt hangsúlyozza, hogy a kabbalisztikus asztrológia nem azonos a közismert asztrológiával:

"But kabbalistic astrology must not be confuended with judicial astrology." (page 76)
"We can realise already how far Dupuis was mistaken in regarding astronomy as the source of every cultus. It is astronomy, on the contrary, which has sprung from astrology, and primitive astrology is one of the branches of the holy Kabbalah, the science of sciences, and the religion of religions." (page 143)
"Onomantic astrology was practised by the old Hebrew kabbalists, as is proved from their observations preserved by Rabbi Chomer, Rabbi Kapol, Rabbi Abjudan, and other masters in Kabbalah." (page 324) [21]

Régi hagyományok értelmében 72 nép létezett a Földön, 72 nyelvet beszélve és mindegyik saját védőangyallal rendelkezett. Lukács evangéliuma (10,1) a 12 tanítványon kívül megemlít még 72 egyéb tanítványt is.

A 72 istennévhez tartozó 72 angyal valójában 72 égi konstelláció szellemi hatása. Ezeket az asztrológiai (geocentrikus) konstellációkat minden esetben a Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz égitestek alkotják a Nap-Hold konjunkciójának (együttállásának) illetve oppozíciójának (szembenállásának) figyelembevétele mellett. Ez az öt égitest az említett feltételek mellett 72-féle konstellációt képesek alkotni együttesen.

A Schemhamphoras 72-féle kozmikus forrása a következő:

1, Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció

2, Nap-Hold-Szaturnusz-Uránusz konjunkció; -Mars oppozíció

3, Nap-Hold-Mars-Uránusz konjunkció; -Szaturnusz oppozíció

4, Nap-Hold-Mars-Szaturnusz konjunkció; -Uránusz oppozíció

5, Nap-Hold-Uránusz konjunkció; -Mars-Szaturnusz oppozíció

6, Nap-Hold-Szaturnusz konjunkció; -Mars-Uránusz oppozíció

7, Nap-Hold-Mars konjunkció; -Szaturnusz-Uránusz oppozíció

8, Nap-Hold konjunkció; -Mars-Szaturnusz-Uránusz oppozíció

9, Nap-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció; -Hold oppozíció

10, Nap-Szaturnusz-Uránusz konjunkció; -Hold-Mars oppozíció

11, Nap-Mars-Uránusz konjunkció; -Hold-Szaturnusz oppozíció

12, Nap-Mars-Szaturnusz konjunkció; -Hold-Uránusz oppozíció

13, Nap-Uránusz konjunkció; -Hold-Mars-Szaturnusz oppozíció

14, Nap-Szaturnusz konjunkció; -Hold-Mars-Uránusz oppozíció

15, Nap-Mars konjunkció; -Hold-Szaturnusz-Uránusz oppozíció

16, Nap; -Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz oppozíció

17, Nap-Hold-Szaturnusz-Uránusz konjunkció; -Mars quadrat

18, Nap-Hold-Mars-Uránusz konjunkció; -Szaturnusz quadrat

19, Nap-Hold-Mars-Szaturnusz konjunkció; -Uránusz quadrat

20, Nap-Hold-Uránusz konjunkció; -Mars-Szaturnusz quadrat

21, Nap-Hold-Szaturnusz konjunkció; -Mars-Uránusz quadrat

22, Nap-Hold-Mars konjunkció; -Szaturnusz-Uránusz quadrat

23, Nap-Hold konjunkció; -Mars-Szaturnusz-Uránusz quadrat

24, Nap-Hold konjunkció; -Mars oppozíció; -Szaturnusz-Uránusz quadrat

25, Nap-Hold konjunkció; -Szaturnusz oppozíció; -Mars-Uránusz quadrat

26, Nap-Hold konjunkció; -Uránusz oppozíció; -Mars-Szaturnusz quadrat

27, Nap-Hold konjunkció; -Mars-Szaturnusz oppozíció; -Uránusz quadrat

28, Nap-Hold konjunkció; -Mars-Uránusz oppozíció; -Szaturnusz quadrat

29, Nap-Hold konjunkció; -Szaturnusz-Uránusz oppozíció; -Mars quadrat

30, Nap-Hold-Mars konjunkció; -Szaturnusz oppozíció; -Uránusz quadrat

31, Nap-Hold-Mars konjunkció; -Uránusz oppozíció; -Szaturnusz quadrat

32, Nap-Hold-Szaturnusz konjunkció; -Mars oppozíció; -Uránusz quadrat

33, Nap-Hold-Szaturnusz konjunkció; -Uránusz oppozíció; -Mars quadrat

34, Nap-Hold-Uránusz konjunkció; -Mars oppozíció; -Szaturnusz quadrat

35, Nap-Hold-Uránusz konjunkció; -Szaturnusz oppozíció; -Mars quadrat

36, Nap-Hold konjunkció; -Mars quadrat; -Szaturnusz-Uránusz oppozíció

37, Nap-Hold konjunkció; -Szaturnusz quadrat; -Mars-Uránusz oppozíció

38, Nap-Hold konjunkció; -Uránusz quadrat; -Mars-Szaturnusz oppozíció

39, Nap-Hold-Mars konjunkció; -Szaturnusz quadrat; -Uránusz oppozíció

40, Nap-Hold-Szaturnusz konjunkció; -Mars quadrat; -Uránusz oppozíció

41, Nap-Hold-Uránusz konjunkció; -Mars quadrat; -Szaturnusz oppozíció

42, Nap-Mars konjunkció; -Hold oppozíció; -Szaturnusz-Uránusz quadrat

43, Nap-Szaturnusz konjunkció; -Hold oppozíció; -Mars-Uránusz quadrat

44, Nap-Uránusz konjunkció; -Hold oppozíció; -Mars-Szaturnusz quadrat

45, Nap-Mars-Szaturnusz konjunkció; -Hold oppozíció; -Uránusz quadrat

46, Nap-Mars-Uránusz konjunkció; -Hold oppozíció; -Szaturnusz quadrat

47, Nap-Szaturnusz-Uránusz konjunkció; -Hold oppozíció; -Mars quadrat

48, Nap-Hold oppozíció; -Mars-Szaturnusz-Uránusz quadrat

49, Nap; -Hold-Mars oppozíció; -Szaturnusz-Uránusz quadrat

50, Nap; -Hold-Szaturnusz oppozíció; -Mars-Uránusz quadrat

51, Nap; -Hold-Uránusz oppozíció; -Mars-Szaturnusz quadrat

52, Nap; -Hold-Mars-Szaturnusz oppozíció; -Uránusz quadrat

53, Nap; -Hold-Mars-Uránusz oppozíció; -Szaturnusz quadrat

54, Nap; -Hold-Szaturnusz-Uránusz oppozíció; -Mars quadrat

55, Nap-Mars konjunkció; -Hold-Szaturnusz oppozíció; -Uránusz quadrat

56, Nap-Mars konjunkció; -Hold-Uránusz oppozíció; -Szaturnusz quadrat

57, Nap-Szaturnusz konjunkció; -Hold-Mars oppozíció; -Uránusz quadrat

58, Nap-Szaturnusz konjunkció; -Hold-Uránusz oppozíció; -Mars quadrat

59, Nap-Uránusz konjunkció; -Hold-Mars oppozíció; -Szaturnusz quadrat

60, Nap-Uránusz konjunkció; -Hold-Szaturnusz oppozíció; -Mars quadrat

61, Nap-Hold oppozíció; -Mars quadrat; -Szaturnusz-Uránusz oppozíció

62, Nap-Hold oppozíció; -Szaturnusz quadrat; -Mars-Uránusz oppozíció

63, Nap-Hold oppozíció; -Mars-Szaturnusz quadrat; -Uránusz oppozíció

64, Nap; -Hold-Mars oppozíció; -Szaturnusz quadrat; -Uránusz oppozíció

65, Nap; -Hold-Szaturnusz oppozíció; -Mars quadrat; -Uránusz oppozíció

66, Nap; -Hold-Uránusz oppozíció; -Mars quadrat; -Szaturnusz oppozíció

67, Nap-Mars konjunkció; -Hold oppozíció; -Szaturnusz quadrat; -Uránusz oppozíció

68, Nap-Szaturnusz konjunkció; -Hold oppozíció; -Mars quadrat; -Uránusz oppozíció

69, Nap-Uránusz konjunkció; -Hold oppozíció; -Mars quadrat; -Szaturnusz oppozíció

70, Nap-Hold konjunkció; -Mars oppozíció; -Szaturnusz quadrat; -Uránusz oppozíció

71, Nap-Hold konjunkció; -Szaturnusz oppozíció; -Mars quadrat; -Uránusz oppozíció

72, Nap-Hold konjunkció; -Uránusz oppozíció; -Mars quadrat; -Szaturnusz oppozíció

Az ne tévesszen meg senkit, hogy a hivatalos álláspont értelmében a szabadszemmel is látható Uránuszt úgymond William Herschel (1738 - 1822) asztronómus fedezte fel 1781.03.13-án, ugyanis 91 évvel korábban, 1690.12.13-án az angol király első udvari asztronómusa, John Flamsteed (1646 – 1719) már "34 Tauri" néven csillagként katalogizálta [22], és a kozmikus misztériumokba beavatottak már évezredek óta tisztában voltak az Uránusz bolygó létezésével és fontosságával [23]. Már hogyne ismerték volna a csillagos eget folyamatosan kémlelő és tapasztalataikat szorgalmasan feljegyző ókori csillagász papok a szabadszemmel megfigyelhető Uránuszt, aminek a sziderikus keringési ideje (az állócsillagokhoz viszonyított keringési ideje) 84,07 év, ergo majdnem háromszorosa a Szaturnuszénak (29,46 év), amiből az következik, hogy az említett 91 év alatt is egyszer körbejárta a zodiákust... Ezért meglepő kissé az a tény, hogy John Flamsteed "felfedezéset" követően Tobias Mayer (1723 – 1762) asztronómus, matematikus és fizikus 1756.09.25-én szintén regisztrálta az Uránuszt 964-es számú csillagként...

A Schemhamphoras 72-féle kozmikus forrásainak listáját a Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz együttállás nyitja meg, melyben a negatív hatásúnak számító planéták a Nap mögött sorakoznak fel a Földről nézve. Ez a konjunkció a kozmikus misztériumok kígyója. Eliphas Lévi a Kabbala legfontosabb könyvére, a Zóhár-ra hivatkozva a Nap gyermekének nevezi a mítikus, mágikus kígyót, ami fel akarta és akarja manapság is "falni" a világot (*Földet):

"We read in the Zohar, one of the great sacred books of the Kabbalah, that "the magical serpent, the son of the Sun, was about to devour the world, when the Sea, daughter of the Moon, set her foot upon his head and subdued him."" (page 141) [21]

A Föld "felfalása" arra az esetre vonatkozik, mikor a köré "tekeredik" a misztériumok kígyója.

A Tóra negyedik kötetének 21. fejezetében JHVH úgymond Mózest arra utasítja, hogy csináljon egy rézkígyót (egyes források tüzes kígyót említenek) és azt tűzze fel egy póznára. Amennyiben a kígyó által megmart egyén feltekint a kígyóra, abban az esetben életben fog maradni. A Királyok II. 18,4 elmondása szerint Izrael fiai ennek a rézkígyónak tömjéneztek és azt Nehustának nevezték. A János evangéliumában (3,14-15) is szerepel ez a rézkígyó, de ebben az esetben a keresztre feszített Jézussal van párhuzamba állítva. Egyes festmények az említett kígyót keresztre feltekeredve, vagy felszögezve ábrázolják, melyek szabályos kozmikus keresztekre (+) illetve T-keresztekre utalnak. A szabályos kozmikus keresztet a mítikus sárkány, vagy pedig a farkába harapó kígyó jelképezi:

Bild

A farkába harapó sárkány, az uroborosz szemléletesebben szimbolizálja a Schemhamphoras kozmikus forrásainak egymásba történő átalakulását, átlényegülését de még tökéletesebben ábrázolja ezt a ~102 éves folyamatot a "kígyó fogta sárkány és a sárkány fogta kígyó" kompozíció:

Bild

Az utolsó saját készítésű ábrában szereplő ötágú csillag (pentagramma, aminek csúcsai 5x72°-ra osztják fel a köré rajzolt körívet) sarkaiban a Schemhamphoras kozmikus forrásait alkotó égitestek jelei láthatóak. Agrippa von Nettesheim a "De occulta philosophia Libri tres" 163. (CLXIII.) oldalán [3] prezentált ugyan egy pentagrammát, de véleményem szerint tévesen a Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz bolygókat utalta ennek csúcsaihoz. Eliphas Lévi a korábban említett "Transzcendentális mágia tanítása és rituáléja" (Transcendental magic - Its doctrine and ritual) című kétrészes könyvének [21] 60. és 228. oldalán szintén bemutat egy pentagrammát, ami ugyancsak nem megfelelő jelentéssel bír.

Az általam helyesnek ítélt pentagramma két változatban:

Bild

Bild

Bild
Worms (Rheinland-Pfalz) St. Peter Dom

A misztériumok pentagrammáját hiba lenne összetéveszteni a Nap és Vénusz zodiákusban alkotott konjunkciói által képzett és meghatározott ötágú csillaggal!
Számos ókori pénzérmén ábrázolják a görög illetve a római teremtő Istent, Zeuszt és Jupitert a pentagramma társaságában, akik azonosak az egyiptomi Ámunnal, a babiloni Mardukkal, a germán Odin/Wodan-nal, az ószövetségi JHVH-val, és így tovább...

Eliphas Lévi néhány rendkívül fontos és találó megállapítása a pentagrammáról:

"Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a pentagramma használata azok számára a legveszélyesebb, akik nem rendelkeznek annak teljes és tökéletes megértésével." (page 66)
"Az ősi mágusok papok és királyok voltak, és számukra a Megváltó eljövetelét csillag hirdette. Ez a csillag volt a mágikus pentagramma, amelynek minden csúcsában szent betű állt." (page 188)
"A pentagramma, amelyet a gnosztikus iskolákban lángoló csillagnak neveznek, az intellektuális mindenhatóság és az autokrácia jele. Ez a mágusok csillaga; ez a testté vált ige jele; és csúcsainak iránya szerint ez az abszolút mágikus szimbólum a rendet vagy a zűrzavart reprezentálja, Ormuz és Szt. János isteni földjét vagy Mendes elátkozott kecskéjét. Ez beavatás vagy meggyalázás; Vesper (*Hesperus) vagy Lucifer (*Phosphoros), az esthajnal- vagy a hajnalcsillag. Mária vagy Lilith, győzelem vagy a halál, nappal vagy éjjel. A két csúcsával fölfelé álló pentagramma a Sátánt, mint a szombat kecskét reprezentálja; amikor egy csúcsa áll fölfelé, az a Megváltó jele." (page 224-225)
"A mágia szimbolikus csillaga nem más, mint a rejtélyes pentagramma; és ez a lángoló csillag vezetette a három királyt, Zoroaster fiait a mikrokozmikus Isten bölcsőjéhez, ami önmagában elég ahhoz, hogy demonstrálja a keresztény tanítás teljesen kabbalisztikus és valóban varázslatos kezdetét.
Szent János az Apokalipszisben azt látja, hogy ugyanez a csillag hullik a mennyből a földre."
(page 227)
"Amint látni fogjuk, a mágia minden rejtélye, a gnózis minden szimbóluma, az okkultizmus minden figurája, minden jövendölés kabbalisztikus kulcsa összegződik a pentagramma jelében, amit Paracelsus a legnagyobb és leghatalmasabb jelnek nyilvánít." (page 228) (saját fordítás) [21]

A pentagrammát a szabadkőművesség "lángoló csillagként" (németül: "Flammende Stern"; franciául: "Étoile flamboyante", angolul: "Blazing Star") tartja nyilván és gyakran egy G betűvel a közepén ábrázolják. A G betűre vonatkozóan eltérő magyarázatok láttak már napvilágot, így példának okáért a német nyelvű források Gnosis, Generatio, Große Architekt, Gott, Geometrie, Gold, Gerechtigkeit szavakat emlegetnek. A G egyértelműen a "Große Architekt"-re, pontosabban a "Großer Baumeister aller Welten"-re, a "Világegyetem Nagy Építőmesterére" (angolul: Great Architect of the Universe"), tehát "Gott"-ra (angolul: God), azaz az ószövetségi Istenre, JHVH-ra utal. Nem ritka, hogy a pentagramma közepén a héber jod (י) díszeleg, ami a JHVH (יהוה) név első betűje és egyben annak rövidített változata [24].

Feltétlenül érdemes itt kitérni arra, hogy a Schemhamphoras kozmikus forrásai felépítésüknél fogva öt csoportba oszthatók:

1, Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz együttállása, ami megfelel ezen fejezet első részében megtekinthető lista legelső tagjának.

2, A Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz égitesteknek olyan jellegű elhelyezkedése a zodiákusban, mely által a Földet is beleértve egy vonalba kerülnek egymással (2. - 16.).

3, A Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz égitesteknek olyan jellegű elhelyezkedése a zodiákusban, melynek következtében a Földről nézve megközelítőleges derékszöget (kvadrát) zárnak be egymással (17. - 23.).

4, A Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz égitesteknek olyan jellegű elhelyezkedése a zodiákusban, aminek eredményeképp a Földről nézve megközelítőleges T-keresztet alkotnak egymással (24. - 60.).

5, A Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz égitesteknek olyan jellegű elhelyezkedése a zodiákusban, aminek révén a Földről nézve megközelítőleges szabályos keresztet (+) hoznak létre egymással (61. -72.).

A Schemhamphoras kozmikus forrásait alkotó 72-féle konstelláció közül az utolsó 12 szabályos kozmikus kereszt. Ezékiel 37,9-ben így szól úgymond JHVH:

"A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek!" [25]

Az itt említett négy égtáj felől jövő lélek nem más, mint a 12 szabályos kozmikus kereszt szellemi hatása. Ezek a keresztek hatásukat tekintve három csoportba oszthatók még a zodiákusban történő elhelyezkedésük alapján:

Bika - Oroszlán - Skorpió - Vízöntő
Kos - Rák - Mérleg - Bak
Iker - Szűz - Nyilas - Halak

A leghatásosabb kozmikus kereszt akkor jön létre, amikor Nap az Oroszlánban (Leo), a Mars a Skorpióban (Scorpius), az Uránusz a Vízöntőben (Aquarius) tartózkodik, mivel akkor a saját jegyeikben vannak, a Szaturnusz pedig a természetének megfelelő jegyben, a Bikában (Taurus). A Hold itt együttállhat a Nappal illetve az Uránusszal.

Nem meglepő, hogy maga a Tetragrammaton, azaz JHVH is négy betűből áll: יהוה

Ezt a négy betűt 12 féleképpen lehet kombinálni egymással:

JHVH - JHHV - JVHH
HVHJ - HVJH - HHJV
VHJH - VHHJ - VJHH
HJHV - HJVH - HHVJ

A zsidó családból származó francia Adolphe Franck (1809 - 1893) professzor a "La kabbale ou La philosophie religieuse des Hébreux" ("A kabbala vagy a héberek vallási filozófiája") című könyve második részének 53. oldalán egy keresztet láthatunk, melynek csúcsainál a JHVH héber szó egy-egy betűje foglal helyet. A felső csúcsánál helyezkedik el jod (י), alul a vau (ו), jobra és balra pedig a hé (ה) betűk. A 67. oldalon egy pentagramma figyelhető meg a belsejében egy kereszttel. A pentagramma csúcsai mellett öt héber betű olvasható, éspedig a felső csúcsánál a sin (שׂ), jobbra lefelé haladva a vau (ו), a jod (י), a hé (ה) és még egyszer ugyanez a betű [26], melyek együttesen valószínűsíthetően Jesua-ra (יהשוה) utalnak.

Martin Luther címere az úgynevezett Luther-rózsa, ami egyben az Evangélikus Egyház jelképe is. Ez tulajdonképpen közvetve a csúcsával fölfelé és lefelé fordított pentagrammára kell célozzon, közepében egy fekete kereszttel. Luther 1530.07.08-án allegorikus magyarázattal szolgált a címerével kapcsolatosan a barátjának, Lazarus Spengler-nek írt levelében:

"...,a rózsa ezért kell fehér legyen és nem piros, mivel a szellemek és az összes angyal színe fehér." (saját fordítás) [27]

Mint ismeretes, a fehér szín egy összetett szín és az összes létező színt tartalmazza, amit legjobban a prízmával felbontott fehér fény szemléltet. Ennek ismeretében érthetővé válik Luther magyarázata is, ugyanis a fehér színnel jellemzett és egy kalap alá vett szellemek és angyalok közé tartoznak a jó és gonosz szellemek illetve a jó és gonosz angyalok egyaránt. Ez JHVH lényének is a misztériuma [28].

D. S. Mereskovszkij (1865 - 1941) orosz író a "Das Geheimnis des Westens - Atlantis-Europa, Betrachtung über die letzten Dinge" ("A nyugat titka - Atlantisz-Európa, elmélkedés az utolsó dolgok felett") című művében azt fejtegeti, hogy a sárkány és a kígyó egyaránt JHVH megjelenési formája [29]. A babiloni teremtő Istennek, Marduknak (aki a Tórában JHVH-ként szerepel) a sárkánykígyója, illetve attribútuma Mušhuššu, egy mennyei keveréklény volt. A berlini Pergamon Múzeumban megtekinthető Babilonból származó Istár-kapun több, Mušhuššu-t ábrázoló kerámia-dombormű is látható.

Az Ezsdrás által megalkotott Tóra II. könyvében, az Exodusban (28,16-29) fel van sorolva a kohanita főpapi melldíszen (chósen hámispát) elhelyezkedő 12 drágakő és azok sorrendje:

Martin Luther (1545) - Sarder, Topaser, Smaragd, Rubin, Saphir, Demand, Lyncurer, Achat, Amethist, Türkis, Onich, Japis. [30]
Komáromi Csipkés György (1685) - Rubint, Topázius, Kárbunkulus, Smaragdus, Safirus, Gyémánt, Lynkúrius, Ákátes, Ámethistus, Berillius, Onix, Jáspis. [31]
Káldi György (1732) - sárdius, toppázius, smaragd, karbunkulus, sáfir, jáspis, ligurius, akátes, ametistus, krasolitus, onikinus, beryllus. [32]
Károli Gáspár (1840) - Sárdonix, topáz, kárbunkulus, Smaragd, zafir, jáspis, Linkúr, akhát, amethist, Krizolit, onikhinus, berill. [33]
Protestáns új fordítású Biblia - rubin, topáz, smaragd, karbunkulus, zafír, jáspis, opál, agát, ametiszt, krizolit, ónix, nefrit. [25]

Mint láthatjuk, hogy ahány fordítás, annyiféle variáció...

A drágakövek aranyfoglalatban lettek felerősítve a melldíszre és ezeken az izraeli törzsek nevei voltak láthatóak, melyek értelemszerűen szintén tizenketten kellett legyenek. A főpap homlokán egy aranylemezen a "JHVH-nak szentelt" felirat díszelgett.

Johann Joachim Bellermann (1754 - 1842) német teológus és filozófus professzornak, és egyben szabadkőműves nagymesternek („Großen National-Mutterloge zu den drei Weltkugeln“) az "Urim und Thummim, die ältesten Gemmen" című könyvében behatóbban foglalkozik az Urim-mal és Tumim-mal. Ezen pontosan meg nem határozott dolgok segítségével a kohanita főpap jóslatokat hajtott végre [34] annak ellenére, hogy azt JHVH úgymond szigorúan megtiltotta (Mózes III. 19,31; 20,6; 20,27; Mózes V. 18,11).

A Zedler-féle lexikonban arról olvashatunk, hogy Salomo rabbi, a káldeus Jonathan és más zsidó magyarázók a 12 drágakő rejtélyét magában a Tetragrammaton-ban (יהוה) vélték felfedezni [35].

Az Urim és Tumim a babiloni száműzetést követően már nem volt használatban, mivel JHVH úgymond nem adott választ a feltett kérdésekre... Miután i.e. 445 őszén Ezsdrás megismertette a néppel a Tórát, nem történt többé értelemszerűen semmilyen jellegű isteni mirákulum... A lényeg az, hogy ezek a díszes külsőségek kizárólagosan csak a Schemhamphoras kozmikus forrásainak titkait voltak hivatottak elrejteni a beavatatlanok elől, semmi egyéb...

János a Jelenések könyvében négyszögletűnek (21,2-27) festi le a "mennyei Jeruzsálemet" , ami "a mennyből száll alá" (21,2/10) az új földre. Ezen égi eseményen már átesett az emberiség, ugyanis ez az 1999.08.11-én létrejött napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus keresztre kellett utaljon János, aminek a zodiákusban bejelölt csúcsait ha összekötjük, egy négyzetet kapunk, amit „Isten sátraként“ kell értelmezni:

Bild

"Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük;"" (Jelenések könyve 21,3) [32]

A "mennyei Jeruzsálem" leírásában (Jelenések könyve 21,10-21) drágakövek szerepelnek ugyanúgy, mint ahogy azt a főpapi melldísz esetében láttuk:

Martin Luther (1545) - Jaspis, Saphir, Calcedonier, Smaragd, Sardonich, Sardis, Chrysolit, Beril, Topasier, Chrysopras, Hyacinth, Ametist. [30]
Szilveszter János (1574) - iaspis, saffirus, calcedomus, smaragdus, sardonix, sardius, chrysolitus, berillus, topazius, chrysoprasus, hyacinthus, amethystus. [36]
Komáromi Csipkés György (1685) - Jáspis, Sáfir, Chálcédonius, Smaragd, Sárdonix, Sárdius, Chrysólytus, Béryllus, Topázius, Chrysoprásus, Hyacinthus, Áméthystus. [27]
Káldi György (1732) - jaspis, sáfir, kalczedonius, smaragd, sardonix, sárdius, krisólitus, berillus, topázius, krisoprasus, hiaczintus, ametistus. [32]
Károli Gáspár (1840) - jáspis, zafir, kálczédon, smaragd, sárdónix, sárdius, krizolitus, berillus, topáz, krisopráz, hiáczinth, amethist. [33]
Protestáns új fordítású Biblia - jáspis, zafír, kalcedon, smaragd, szárdonix, karneol, krizolit, berill, topáz, krizopráz, jácint, ametiszt. [25]

A "mennyei Jeruzsálemmel" kapcsolatban emlegetett 12 drágakő nemcsak a "város falának" alapköveit kellett díszítse, hanem a Szilveszter János és Károli Gáspár fordítása értelmében a "12 kapu" (melyekre az Ószövetség 12 törzsének nevei voltak felírva: 21,12) is ezekből épült fel, tehát nem az egyéb bibliafordításokban szereplő, meg nem nevezett gyöngyökből... A jáspis kő kiemelt fontossággal bír, ugyanis a Jelenések könyve szerint Isten fényességének/dicsőségének világossága/ragyogása úgymond hasonlatos ahhoz (21,11); a város fala jáspisból készült (21,18); a város falának 12 alapköve közül az első jáspis volt, és a városnak 12 bejárata (kapuja) közül az egyik (feltehetőleg az első) szintén jáspisból épült. Ezzel szemben a tórai idézetek a zafírt részesítik előnyben:

"Majd fölment Mózes és Áron, Nádáb és Abíhú, meg Izráel vénei közül hetvenen. Látták Izráel Istenét: Lába alatt zafírkőféle volt, olyan tiszta, mint maga az ég." (Mózes II. 24,9-10) [24]

"A fejük fölött levő boltozaton fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott, a trónus alakja fölött pedig emberhez hasonló alak látszott." (Ezékiel 1,26) [25]

"Isten tüzet küld Jeruzsálemre
Azután láttam, hogy a boltozaton a kerúbok feje fölött egy zafírfényű trónushoz hasonló látvány tűnt fel."
(Ezékiel 10,1) [25]

A Jelenések könyve jáspishoz és karneolhoz hasonlítja JHVH-t:

"Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trónus állt a mennyben, és a trónuson ült valaki. Aki ott ült, hasonlónak látszott a jáspishoz és a karneolhoz; és a trónus körül szivárvány volt, amely pedig a smaragdhoz látszott hasonlónak." (Jelenések könyve 4,2-3) [25]

Az eddigiek és a Mózes I. 49,9-10 figyelembevétele mellett feltételezhető, hogy az Ószövetségben taglalt főpapi melldíszen ékeskedő zafír, vagy pedig jáspis kő az 1999.08.11-én is realizálódott kozmikus keresztfajtának (Nap-Hold konjunkció; -Uránusz oppozíció; -Mars quadrat; -Szaturnusz oppozíció) a szimbóluma. A további drágakövek és kozmikus keresztfajták egymáshoz való kapcsolatának azonosítása kellő adatok hiányában képtelenlenség, de talán szükségtelen is, mivelhogy az Ószövetség misztériuma bizonyítottan az említett keresztfajtára épül fel, és mint tudjuk, az Újszövetségben hangoztatott "Krisztus második eljövetele" ("parúzia", "második advent") szintén arra. A Tórában és a Jelenések könyvében felsorolt 12 drágakő között némi eltérés mutatkozik, de ez nem ad okot arra, hogy azonos jelentésükben és értelmükben kételkedjünk.

A Jelenések könyvében (12,1) szereplő Napbaöltözött Asszonyt (Apokaliptikus Asszony, Holdsarlós Madonna, Magyarok Nagyasszonya, a Mennyek Királynője, Fekete Madonna - akinek semmi köze a Názáreti Jézus édesanyjához, Máriához) a Földanyát, akit az antik vallások (görög, római) "Magna Mater"-ként, azaz Nagy Istenanyaként részesítettek vallásos tiszteletben, János 12 csillagból alkotott koronával a fején ábrázol. A szabadkőműves Richard Nikolaus Graf von Coudenhove-Kalergi (1894 - 1972) által 1922-ben életre hívott Páneuropai Unió zászlaján kezdetben kék alapon, sárga kör alakú mezőben a végítélet vörös keresztje helyezkedett el, majd ezt Habsburg Károly (1961 -) javaslatára kiegészítették 12 sárga pentagrammával. 1955.12.08-án, a "szeplőtelen fogantatás" ünnepén vált az Európa Tanács szimbólumává a Jelenések könyve 12,1-ben részletezett 12 pentagramma, Paul Michel Gabriel Lévinek (1910 - 2002) az ötlete nyomán, amely apokaliptikus jelkép ma az Európai Unió zászlaján díszeleg. Az itt részletezett 12 pentagramma szinte biztosra vehető, hogy a korábban említett 12-féle kozmikus keresztre kell, hogy utaljon.

A 12-féle kozmikus kereszt egyikének kialakulása után három nappal "fedezte fel" William Herschel a beavatottak által már ősidők óta ismert Uránuszt, ami az első részben felsorolt listának a 63. konstellációja:

1781.03.10. 06:42 UT (5541. adar 13. - szombat)
Nap-hold oppozíció:20,1°Halak/Szűz; -Mars-Szaturnusz quadrat:21,4°/19,6°Nyilas; -Uránusz oppozíció:24,4°Iker (4,8°)

Bild

A Schemhamphoras 72 kozmikus forrása közül 49 olyan konstelláció (lista: 24 - 72), melyeket szabályos keresztek (+), vagy T-keresztek alkotnak. Helena Petrovna Blavatsky (1831 - 1891) híres orosz származású okkultista és a Teozófiai Társulat megalapítója (akinek a címerében a farkába harapó kígyó, a svasztika és a hatágú csillag szerepel), a három kötetes "Titkos tanítás: A szintézis vagy a tudományos vallás és a filozófia" ("The Secret Doctrine: The synthesis or science religion, and philosophy") munkájában több helyen (I./310., 311., 442., 567., II./60., 548., 595, III./500., 544.) utal a "Negyvenkilen Szent Tűzre" ("Forty-nine Fires", "Sacred Fire") [37], azaz az indiai mitológia "Agni"-jára, aki tűzistenség és egyben átható szellem, férfias kozmikus erő, különböző megjelenési formákkal.

Az Ószövetségben JHVH megjelenése több alkalommal tűzzel van kapcsolatba hozva:

"Ott megjelent neki az Úr angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor." (Mózes II. 3,2) [25]

"Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek." (Mózes II. 13,21) [25]

"A Sínai-hegy egészen füstbe borult, mert leszállt rá tűzben az Úr. Füstje úgy szállt föl, mint a kemence füstje, és az egész hegy nagyon rengett." (Mózes II. 19,18) [25]

"Az Úr dicsőségének látványa olyannak tűnt Izráel fiai szemében, mintha emésztő tűz lett volna a hegy csúcsán." (Mózes II. 24,17) [25]

"Mózes és Áron bement a kijelentés sátrába, azután kijöttek, és megáldották a népet. Ekkor megjelent az Úr dicsősége az egész nép előtt. Tűz jött ki az Úr színe elől, és megemésztette az oltáron levő égőáldozatot és kövér részeket. Amikor látta ezt az egész nép, felujjongott, és arcra borult." (Mózes III. 9,23-24) [25]

"Akkor ti közelebb jöttetek, és megálltatok a hegy lábánál. A hegy pedig égig érő lánggal égett, sötétség, felhő és homály borította. A tűz közepéből az Úr beszélt hozzátok. Szavának hangját hallottátok, de alakot nem láttatok, csak hangot hallottatok." (Mózes V. 4,11-12) [25]

"Nagyon vigyázzatok azért magatokra! Mivel nem láttatok semmiféle alakot, amikor az Úr beszélt hozzátok a Hóreben a tűz közepéből, azért ne fajuljatok el, ne készítsetek magatoknak istenszobrot, és semmiféle bálványszobrot férfi vagy nő formájára, sem a földi állatok formájára, sem az égen repkedő madarak formájára, sem a földön csúszó-mászók formájára, sem a föld alatt a vizekben levő halak formájára!" (Mózes V. 4,15-18) [25]

"Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten!" (Mózes V. 4,24) [25]

"Volt-e olyan nép, amely hallotta a tűz közepéből szólani Isten szavát, és mégis életben maradt, mint ahogyan te hallottad?" (Mózes V. 4,33) [25]

"Az égből hallatta szavát, hogy figyelmeztessen téged, a földön pedig nagy tüzet láttatott veled, és a tűzből hallottad beszédét." (Mózes V. 4,36) [25]

"Szemtől szemben beszélt hozzátok az Úr azon a hegyen a tűzből." (Mózes V. 5,4) [25]

A tűzzel kapcsolatos egyéb ószövetségi részletek: Mózes II. 14,24; Mózes III. 10,1-2; Mózes IV. 11,1-3; 14,13-14; 16,35; Mózes V. 5,22-26; 9,3/9-10/15; 10,4; Királyok I. 18,24/38; Királyok II. 1,10-14; Krónikák I. 21,26; Krónikák II. 7,1-3; Ézsaiás 4,4-5; 10,16-17; 29,6; 30,27/30-33; 31,9; 66,15-16; Nehémiás 9,12-13; Zsoltárok 29,7; 50,3; 97,1-3; etc..

Pál emésztő tűzként említi az "Úr Jézust", aki természetesen nem a kínhalált halt Názáreti Jézus ebben az esetben, hanem maga JHVH, a Kozmikus Krisztus:

"Mert hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától, amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket." (Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 1,6-10) [25]

"Mert a mi Istenünk emésztő tűz." (Pál levele a zsidókhoz 12,29) [25]

A XX. század egyik legjelentősebb misztikusa, Karl Weinfurter (1867 - 1942) a "Mystische Fibel" című munkájában azt fejtegeti, hogy az isteni szeretet maga Krisztus, és maga a tűz [38]. Jacob Böhme (1575 - 1624) és Emanuel Swedenborg (1688 - 1772) misztikusok és filozófusok írásaiban is találunk ráutalásokat az isteni szeretet és a "szellemi tűz" azonosságára [39].

JHVH-Kozmikus Krisztus (Abraxas, IAω, etc.) jelenlétére hivatottak felhívni a figyelmet a zsinagógákban, illetve a római és görög katolikus templomokban elhelyezett örökmécsesek. A katolikus egyházak a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend befolyására vették át ezt a zsinagógai szokást, ahol a "frigyszekrény" előtt folyamatosan örökmécses ég. A Delphoi Apollón-templomban szintén örökmécses égett, aminek lángját a legendák szerint Prométheusz hozta az Olümposzról, a 12 főisten (Dodekatheoi) lakhelyéről. Az evangélikus templomokban nem találkozunk ezzel a hagyománnyal.

A Schemhamphoras kozmikus forrásai magukban foglalják a jónak és a rossznak tartott szellemi hatások kozmikus forrásait is. Ebből viszont logikusan az következik, hogy JHVH és a bibliai Sátán nem lehetnek egymástól független entitások, ami legszemléletesebben a következő két ószövetségi idézet is egyértelműen alátámaszt:

"Dávid megszámláltatja a népet (Vö. 2Sám 24)
A Sátán Izráel ellen támadt, és rávette Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt."
(Krónikák I. 21,1) [25]

Bild

"Dávid népszámlálása (Vö. 1Krón 21)
Újból haragra gerjedt az Úr Izráel ellen. Felingerelte ellenük Dávidot, és ezt mondta: Menj, vedd számba Izráelt és Júdát!"
(Sámuel II. 24,1) [25]

Bild

A két bemutatott idézet a Sátán és az Úr (JHVH) közé félremagyarázhatatlanul és félreérthetetlenül egyenlőségjelet tesz, ami az egyistenhit (monoteizmus) esetében valójában magától értetődő kellene legyen. Más a helyzet példának okáért a dualista zoroasztrizmus esetében, ahol a Jóisten (Ormuzd, Ahura Mazda) és a gonosz Ahrimán között éles megkülönböztetés történik, mint a fény és a sötétség esetében is. Templomaikban kizárólagosan csak a Jóisten dicsőségét hirdeti az örökmécses!

A bibliai Istennek, azaz JHVH-nak a rossz szelleméről szól az alábbi citátum is, ami szintén érthetőbbé teszi azt, hogy ez az Isten nem csak a jónak, de a gonosznak egyaránt a szellemi forrása kell legyen, amit a neki tulajdonított negatív ószövetségi etikai utasítások (Mózes V. 6,10-11; 6,18; 7,16; 7,22-23; 8,18; 9,3; 13,1; 14,21; 15,4-6; 19,1; 20,10-16; 33,27; Ezékiel 9,6; etc.) is szemléletesen nyugtáznak:

"Másnap megszállta Sault Istennek az a rossz szelleme, és révületbe esett a házában." (Sámuel I. 18,10) [25]

Az ezután következő fejezetekben sor kerül majd JHVH "bűntelen" szellemi hatásai alatt (Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz együttállás; a Nap mögött felsorakozó negatív hatásúnak tartott bolygók erős hatáscsökkenést szenvednek a Földre nézve) inkarnálódott személyek (Hom, Zoroaster, Mithrász, Jézus, Szt. György, Attila, Álmos, David Reubeni, Sabbatai Cví, Jiddu Krishnamuri és feltételezhetően Menáchem Mendel Schneerson) részletesebb tárgyalására, de természetesen olyanok is be lesznek mutatva, mint Aleister Crowley, aki magát a Sátán inkarnációjának tartotta nem alaptalanul... A sort célszerű az ószövetségi messianisztikus elképzelések Messiásával, Immánuellel megnyitni, akit a keresztény egyházak "Jézus visszajöveteleként" váratnak hívő tömegeikkel. A két utóbbi személy születésekor szabályos kozmikus keresztek (ebben az esetben a Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz égitestek egymással 90°-ot illetve 180°-ot zárnak be a Földről nézve, melynek következtében ez negatív szellemi hatásúnak számít az ősi asztrológia szerint) voltak láthatóak a zodiákusban.

Az egyedi kozmikus események behatóbb részletezésének és tárgyalásának megkezdése előtt egy összegző listát célszerű itt prezentálni, mely a jobb áttekinthetőséget hivatott szolgálni. A fejezet első részében történt felsorolásban szereplő 72 konstellációhoz utalt sorszámoknak megfelelően az említett lajstrom a következő:

1., Hom születése (-1096.02.21.); Zoroaster születése (-688.01.11.); Mithrász születése (-279.12.09.); Jézus születése (-7.02.10.); Szt. György születése (264.05.13.); Attila születése (400.12.31.); Álmos születése (808.11.21.); David Reubeni születése (1489.12.22.); Sabbatai Cví születése (1624.08.14.); Jiddu Krishnamuri illetve feltételezhetően Menáchem Mendel Schneerson rabbi születése (1897.11.24.); az ószövetségi Messiás, Immánuel fellépésének valószínűsíthető időpontja (2032.06.08.).

9., Gautama Sziddhártha megvilágosulásának sejthető dátuma (-417.03.30.); Maimonidész messiásjövendölésének vélhető dátuma (1216.09.27.).

17., Szép Fülöp leszámol a templomosokkal (1307.10.27.).

18., Eisenhower amerikai elnök és a CIA igazgatója, Allen W. Dulles aláírásukkal jóváhagyták Mosszadek, iráni elnök ellen tervezett puccsot (1953.07.11.).

19., Zoroaster-nek megjelent Ormuzd (-654.02.24.); Boldog Özséb felépíttette Pilisszántó közelében a "Szent Kereszt templomot és monostort" (1250.11.25.); Loyolai Ignácnak misztikus "víziója" illetve Hernán Cortéz mexikói földre lépése, akiről az aztékok azt hitték, hogy az egyik teremtő Istenük, Quetzalcóatl, a Tollaskígyó - a maja Kukulcán - tért vissza hozzájuk (1522.01.27.); Rákóczi Ferenc és a Turul (1703.07.14.).

20., Jiddu Krishnamurti beavatása (1910.01.11.).

22., Luther Márton világvége-jóslata (1532.09.28.); Hans-Dietrich Genscher prágai közlése (1989.09. 29.).

23., Kim Jong IL születése, akit hazájában Istenként tiszteltek (1942.02.15.).

27., Mithrász legyőzi a bikát (-226.04.01.).

36., Jézus testi fogantatása (-8.05.20.).

41., Mohamed születése (569.01.03.).

44., Dávid Molcho feltételezhető születési dátuma; Meir Lemlein Aschkenasi Reutlingen messiásnak jelenti ki magát (1502.02.22.).

45., Jézus kereszthalála (25.04.01.).

46., Abraham ben Samuel Abulafia rabbi rájön a Tetragrammaton lényegére (1272.05.14.).

47., Rudolf Hess az asztrológusok tanácsára Skóciába repült (1941.05.11.).

48., Mani születése (218.01.29.).

54., A prágai Judah Löw ben Bezalel rabbi gólemet készít (1580.07.26.).

60., Sabbatai Cví messiásnak jelentette ki magát (1648.11.30.).

63., William Herschel "felfedezi" az Uránuszt (1781.03.10.); Edward Alexander Crowley születése (1875.11.13.).

64., I. Károly angol király kivégzése; Jacob Querido születése (1649.02.27.).

65., Dávid Alroy messiásnak jelenti ki magát (1138.07.23.).

66., Ahriman megkísérti Zoroaster-t (-654.12.01.); Loyolai Ignác megérti a Szentháromság teóriáját (1544.02.08.).

67., Thébai Remete Pál "hollója" (289.12.14.); Talmud elleni per; a Pálos Rend megalapításának a feltételezhető motivációja; Abraham ben Samuel Abulafia születése (1240.04.08.); a Pálos Rend végérvényes pápai jóváhagyása (1376.11.26.); Mahmoud Ahmadinejad iráni elnök Imam Mahdi visszatérésére számít (2008.12.12.).

68., Zoroaster halála (-611.09.07.); Thébai Remete Pál halálának feltételezhető időpontja (344.01.16.).

69., A hét vezér vérszerződése (842.03.30.); Jiddu Krishnamurti lemond messiási címéről; Faisrachman Satarow feltételezhető születése, aki Mohamed prófétájának tartja magát (1929.03.25.); Hanuman hindu Isten inkarnációjának, Balaji or Bajrangbali-nak születése; Szaddám Huszein felállítja a "Jeruzsálem-hadsereget" (2001.02.08.).

71., A Sárkányrend életre hívásának potenciális indítéka (1409.10.09.).

72., Izsák feláldozásának kísérlete (-1810.02.23.); Mózes a Sínai-hegyen átveszi a Tízparancsolatot (-1335.10.16.); a Purimnak illetve az Ezsdrás által megalkotott Tórának égi inspirációja (-450.05.18.); az utolsó nagy őskeresztényüldözés kezdete; Szt. György sárkánya (299.04.17.); Juliánus császár javasolta a zsidóknak, hogy térjenek vissza Jeruzsálembe és építsék fel a Templomot; a laodiceai zsinat egyik határozata megszüntette a szombat ünneplésének gyakorlatát és a vasárnap-ünneplésre változtatta (364.01.20.); a zsidók Siratófallal kapcsolatos hagyománya (639.05.08.); a Cluny kolostor alapítása (910.08.07.); a Templomosok megalakulása; Dávid Alroy születésének feltételezhető időpontja (1114.12.29.); Christian Rosencreutz születése (1388.04.07.); a Rosslyn Kápolna építése; Machu Picchu építése, Viracocha teremtő Isten tiszteletére (1453.01.10.); Jacub Lejbowicz Frank születése (1726.05.02.); "Jézus második eljövetele" - "holtak feltámadása" - Immánuel születése (1999.08.11.); a bibliai "ezeréves béke" vége (3088.08.09. - Jelenések könyve 20,7-14).



Források:

[1] EISENMENGER, Johann Andreas (*Professor): Entdecktes Judenthum/...., Erster Theil (Königsberg in Preussen, 1711)
(S. 156-158) Nachdem nun JEsus gehöret hatte/ daß er (von dem hohen Rath) vor untüchtig erkläret worden/ in die Gemeine (GOttes) zu kommen/ war er sehr betrübt/ und begab sich in die flucht/ und gieng in das obere Galiläa/ und hielte sich daselbsten viel jahr lang auff. Zur selbigen Zeit aber war der Schem hammphorasch in dem Tempel auff dem Even Schatja oder Schetia, das ist/ dem Grund-Stein eingehauen. Dann als der König David das fundament (des Tempels) auffgegraben hatte/ fand er daselbsten einen Stein auff dem Abgrund/ auff welchen derselbe Nahme eingehauen war/ und nahm ihn von dannen weg/ und legte denselben in das Allerheiligste (des Tempels). Dieweil aber die Weisen fürchteten/ die Studenten (oder Jünglinge) möchten etwan diese Nahmen lernen/ und die Welt/ da GOtt vor seye/ damit verstören/ so machten sie durch Nahmen (durch welche Wunder gethan werden/) zween eherne Löwen/ und henckten dieselbe über die Thür des Allerheiligsten/ den einen zur rechten/ und den andern zur lincken Seiten. So bald nun jemand hinein gegangen war/ und solchen Nahmen gelernet hatte/ haben die Löwen denselben/ wann er wieder heraus gegangen war/ angebellet/ darauff alsdann der Nahme/ wegen Furcht und Bestürtzung/ die ihm angekommen/ aus seinem Sinn (und Gedächtniß) geflogen so daß er ihn vergessen hatt. Nachdem es nun von JESU offenbahr und kund worden/ daß er ein Mamser oder Huren-Kind sey/ machte er sich aus dem oberen Galilæa weg/ und kam heimlich in Jerusalem/ gieng in den Tempel/ lernete die heilige Buchstaben/ schrieb den Nahmen auff Pergament/ und nachdem er den Nahmen gesprochen/ damit er keinen Schmertzen haben solte/ schnitte er sein Fleisch auff/ und versteckte das Pergament mit dem Nahmen darein: und als er zum zweyten mahl den Nahmen gesprochen/ kam das Fleisch wieder an seinen Ort (und wuchs wieder zusammen). Er ist aber durch Zauberey/ und durch einen unreinen Nahmen (das ist/ durch einen Nahmen eines unreinen Geistes) in den Tempel gegangen/ dann wann dem nicht also wäre/ wie solten die Priester/ welche des Aarons heiliges Geschlecht waren/ zugelassen haben/ daß er hinein gegangen wäre: Deswegen ist es gewiß/ daß er alles durch einen unreinen Nahmen/ und durch Zauberey gethan habe. Als aber zur Thür hinaus gieng/ belleten ihn die Löwen an/ und vergaß er den Nahmen. Darnach begab er sich zur Stadt hinaus/ schnitt sein Fleisch auff/ und nachdem er die Schrifft heraus genommen/ die Buchstaben zusammen gesetzet/ und den Nahmen gelernet/ gieng er gen Bethlehem Juda/ in den Ort/ da er gebohren war/ und schrye mit grosser Stimme: was seynd das vor leichfertige Gesellen/ die von mir ausssagen/ daß ich ein Huren-Sohn/ und unrein sey? Sie seynd Huren-Kinder und unrein. Hat mich nicht meine Mutter als eine Jungfrau gebohren? Ich bin durch den Wirbel ihres Haupts in sie gekommen/ und bin der Sohn GOttes. Von mir auch hat der Prophet Esaias geweissaget (Esaiæ 7. V. 14.) Siehe eine Jungfrau ist schwanger/ Habe ich mich nicht selbsten erschaffen? Habe ich nicht den Himmel und die Erde/ und alles was darinnen ist/ erschaffen? Sie antworteten ihm aber/ und sprachen/ giebe uns ein Zeichen und Wunderwerck/ daß du GOTT seyst; Da gab er zur Antwort/ und sagte/ bringet mir einen Todten her/ so will ich ihn lebendig machen. Sie liessen also hin/ gruben ein grab auff/ fanden aber nichts darinnen/ als dürre Beine/ und zeigten es ihm an/ und sagten: Wir haben nichts als Gebeine gefunden: Er aber sprach/ bringet sie herbey. Und als sie dieselbe herbey gebracht hatten/ legte er sie zusammen/ und that ein Bein an das andere/ und überzog sie mit Haut/ Fleisch und Nerven. Hierauff richtete sich der Todt-gewesene auff/ stund auff seine Füsse/ und war wieder lebendig. Als nun die Leute solches gesehen hatten/verwunderten sie sich: Er aber sprach zu ihnen/ verwundert ihr euch hierüber? Bringet mir einen aussätzigen her/ so will ich ihn heilen: Da brachten sie ihm einen Aussätzigen/ und er heilete ihn auch durch den Schem hammphorasch. Nachdem sie nun dieses gesehen hatten/ fielen sie nieder/ und beteten ihn an/ und sprachen zu ihm/ du bist gewißlich GOttes Sohn.

[2] LUTHER, Martin (*Professor): Der fünffte Teil der Bücher des Ehrnwirdigen Herrn Doctoris Martini Lutheri (Wittemberg, 1552)

[3] AGRIPAP VON NETTESHEIM, Heinrich Cornelius: De occulta philosophia libri tres (1533)

[4] BÖHME, Jakob; GICHTEL, Johann Georg: Theosophia Revelata. Das ist: Alle Göttliche Schriften des gottseligten und hocherleuchteten deutschen Theosophi Jacob Böhmens, darinnen die allertieffesten Geheimnisse Gottes und seines Wesens; ... (Hamburg, 1715)

[5] KIRCHER, Athanasius: Oedipi Aegyptiaci Tomus Secundus. Gymnasium sive Phrontisterion Hieroglyphicum in Duodecim Classes distributum,... (Romæ, MDCLIII. - 1653)

[6] PAPUS: Die Kabbala (Leipzig, 1910)

[7] BUCHMANN, Franz: Schlüssel zu den 72 Gottesnamen der Kabbala (Leipzig, 1925)

[8] BLAU, Ludwig (*Professor): Das altjüdische Zauberwesen (Budapest, 1898)

[9] BISCHOFF, Erich: Die Elemente der Kabbalah, Erster Teil: Theoretische Kabbalah (Berlin, 1913)

[10] UJVÁRI Péter: Magyar Zsidó Lexikon (Budapest, 1929)

[11] BISCHOFF, Erich: Im Reiche der Gnosis . Die mystische Lehren des jüdischen und christlichen Gnostizismus, des Mandäismus und Manichäismus und ihr babylonisch-astraler Ursprung (Leipzig, 1906)
(S. 1) Jüdischer Gnostizismus. 1. Vorchristliche Zeit.
"Die gnostische Weisheit", sagt schon im frühen 18. Jahrhundert der berühmte Kirchenhistoriker J. L. v. Mosheim in seiner "Geschichte der Schlangenbrüder" (S. 21) - die gnostische Weisheit hat schon lange Jahre, bevor Jesus in die Welt kam, in den Morgenländern geherrscht, und die Juden hatten dieselbe, wie viele andere Gedichte, aus der [babylonischen] Gefangenschaft in ihr Vaterland zurückgebracht.
(S. 2-3) Aus Babylonien - Thalmud und Midrasch sagen es ausdrücklich - brachten die Juden die Kunde mit von den Engeln, die den Zusammenhang zwischen diesem über die Welt erhabenen Gott und der Welt vermitteln, ebenso von den Dämonen, den Abgesandten des Höllenfürsten – denn jetzt war die dumpfe Grube des "Scheôl", des nach der früheren Anschauung Böse wie Gute verschlingenden Totenreichs, zum Strafort der Hölle geworden, die alsbald auch einen Fürsten bekam, während die Guten sich einer Aufnahme ins himmlische Paradies getrösten durften. Auch der ganze Unsterblichkeitsglaube ist, wenigstens deutlich ausgeprägt, erst exilisch, ebenso der Glaube an den sehnlichst erhofften Meschîach (Messias), den Erlöser aus dem Elend Leibes und der Seele

BLAVATSKY, H. P.: Isis Entschleiert, Band II. (Den Haag, 1974)
(S. 361) „Alles, was die Juden lernten, hatten sie von älteren Nationen, als sie selbst waren. Die chaldäischen Magier waren ihre Meister in der Geheimlehre und es war während der babylonischen Gefangenschaft, dass sie ihre metaphysischen als auch praktischen Regeln lernten.“

DELITZSCH, Friedrich (*Professor): Babel und Bibel (Leipzig, 1903)
(S. 28-29) Da aber auch die Babylonier einen Sabbathtag (šabattu) hatten, an welchem zwecksVersöhnung der Götter "gefeiert" d. h. kein Werk gethan werden sollte, und da in einem drüben ausgegrabenen Opfer- und Festkalender der 7., 14., 21., 28. Tag eines Monats als Tage bezeichnet sind, an welchem "der Hirt der grossen Völker" kein gebratenes Fleisch essen, seinen Leibrock nicht wechseln, nicht opfern, der König den Wagen nicht besteigen, Priesterin und Magier nicht prophezeien, ja selbst der Arzt seine Hand an den Kranken nicht bringen solle, kurzum als Tage, die "für irgend ein Anliegen (Geschäft?) nicht geeignet" sind, so dürfte kein Zweifel möglich sein, dass wir die in der Sabbath- bezw. Sonntagsruhe beschlossene Segensfülle im letzten Grunde jenem alten Kulturvolk am Euphrat und Tigris verdanken.

GATTERER, Johann Christoph (*Professor): Abriss der Chronologie (Göttingen, 1777)
(S. 5) §. 8.
Die Chaldäer theilten jede Stunde in 1080 Helakim (חלקים - *Teile). Dieß sind Chaldäische Minuten (scrupula Chaldaica) = 60 x 18. Die Juden haben diese Stundenabtheilung von den Chaldäern gelernt, und sie gebrauchen sie noch heut zu Tage. Daher heist man die Chaldäischen Minuten auch Jüdische.

GESSMANN, Gustav Wilhelm: Katechismus der Wahrsagekünste (Berlin, 1919)
(S. 197) Die Kabbala ist eine reine Religionsphilosophie, in welcher – jedenfalls als Rückwirkung der baylonischen Gefangenschaft der Juden – vielfach chaldäisch-magische Grundsätze erkennbar werden.

GUNKEL, Hermann (*Professor): Schöpfung und Chaos in Urzeit und Endzeit (Göttingen, 1895)
(S. 114) So ist also unser Resultat: der babylonische Tiâmat-Marduk-Mythus ist von Israel übernommen und hier zu einem Jahve-Mythus geworden.
(S. 117) Hiernach darf die Behauptung als gesichert gelten, dass auch Gen 1. letztlich babylonischer Herkunft ist.
(S. 131) Auch in Palästina sehen wir also in nachexilischer Zeit den babylonischen Einfluss wirken.
Sicher sind die "Drachen"-Capitel des Ezechiels letztlich babylonischer Herkunft, wahrscheinlich auch die Schilderung der Keruben im "Wagengesicht" und der Mythus von der Austreibung aus dem Paradiese cap 28; schliesslich liegt cap 31 vielleicht das Bild vom Weltenbaum im Hintergrunde.
(S. 132) Lilith Jes 34,14 ist eine ursprünglich babylonische Gestalt; ebenso auch die Šedim Dt 32,17; 106,37; beide erscheinen nur in Schriften des "Judentums" und können in Babylonien übernommen sein.
(S. 146) Auch in der Paradiesesgeschichte weist Einzelnes auf babylonischen Ursprung hin:
Die Keruben sind wahrscheinlich babylonische Gestalten.
(S. 154) Schliesslich sind auch die Keruben des Tempels wahrscheinlich babylonische Figuren.
(S. 155) Auch von einer hebräischen Cultusinstitution lässt sich babylonischer Ursprung behaupten, von der siebentägigen Woche und dem Sabbath (cf Lotz Quaestiones de historia sabbati und neuerdings Jensen Sunday School Times – Philadelphia – January 16, 1892). Die siebentägige Woche hat ihren Sitz in Babylonien. Und der Name "Sabbath" als Bezeichnung eines heiligen Tages ist bei den Babyloniern nachgewiesen (Šabattu wird erklärt als ûm nuh libbi dh Tag der Beruhigung des Herzens – der Götter.).
(S. 168) Aber auch von Leuchter-Ungetümen abgesehen, haben wir eine ganze Reihe von indirekten und direkten Beweisführungen, die sämmtlich in dem Punkte zusammentreffen, dass der babylonische Schöpfungsmythus in ältester Zeit von Israel übernommen ist.

RITTER VON RAUSCHER, Joseph Othmar (*Professor): Geschichte der Christlichen Kirche, Erster Band (Sulzbach, 1829)
(S. 53) Es konnte nicht anders geschehen, als daß sich zugleich mit den geheimen Künsten der Magier und Chaldäer auf ihre Meinungen von Gott, den Dämonen, der menschlichen Seele, dem Weltall weiter verbreiteten. Die Schriften des Flavius Josephus und Philo, und noch mehr die Kabbala geben Zeugniß, wie Vieles die jüdischen Gelehrten von den Irrthümern des Morgenlandes angenommen hatten.

VOLTAIR`S sämtliche Schriften, Vierter Band (Berlin, 1786)
(S. 328) Von den Engeln, Genien, Teufel bei den alten Nationen und bei den Juden
Die Chaldäer und Perser scheinen die ersten zu sein, die von Engeln sprachen. Die feueranbetenden Parsis, die noch vorhanden sind, haben dem Verfasser der Religion der alten Parsis die Namen der Engel mitgetheilt, welche die ersten Perser kannten. Man findet ihrer hundertundneunzehn, worunter aber weder Raphael noch Gabriel ist, diese wurden erst lange nachher von Persern angenommen. Jene Worte sind chaldäisch; die Juden lernten sie nur erst in ihrer Gefangenschaft kennen:

[12] LÖWE, Heinr. Georg F. sen: Der Schulchan aruch, oder die vier jüdischen Gesetz-bücher, ins Deutsche übertragen (Hamburg, 1837)
Drittes, vorletztes Buch, der vier jüdischen Gesetzbücher (im Original das Erste) die kirchliche Verfassung enthaltend.
Orach Chajim. Der Weg des Lebens (zu jenem Leben.)
(S. 155) Die Gemeinde entbindet sie davon, denn sonst würden sie nicht mitbeten können. Und sogleich fängt der Vorsänger das Gebet Kol Nidre an. Die Uebersetzung dieses merkwürdigen Gebets, in Chaläischen Sprache, ist wie folgt:
„Alle Gelübde und Verbindungen, und Verbannungen, und Verschwörungen, und Strafen, und Beinamen (der Gelübde), und Schwüre, welche wir von diesem Versöhnungstage an, bis auf den künftigen Versöhnungstag, der uns glücklich überkommen möge - geloben, schwören, zusagen und uns damit verbinden werden, die reuen uns alle (schon jetzt) und sie sollen aufgelöset, erlassen, aufgehoben und vernichtet, und kassirt, und unkräftig, und ungültig seyn. Unsere Gelübde sollen keine Gelübde, und unsere Schwüre keine Schwüre seyn.“
Drei Mal wird dies Kolniedre vom Vorsänger gesungen, und jedes Mal die Stimme etwas erhöhet; das erste Mal nur eben hörbar. Alsdann wird der Vers, 4. B.M. 15,26.: ...

[13] BROWN, Newton: Encyclopedia of Religious Knowledge (Brattleboro, 1844)
(Page 1048)

DEUTSCH, Emanuel: Der Talmud (Berlin, 1869)
(S. 27) Das Mitglied des Sanhedrin um zunächst darauf zurückzukommen mußte demnach auch ein guter Sprachkenner sein. Er durfte nicht von der möglicherweise gefärbten Uebertragung eines Dollmetschers abhängen. Allein nicht nur Wissenschaft im weitesten Sinne ward von ihm gefordert, sondern eine gewisse Kenntniß selbst ihrer phantastischen Schatten, Astrologie, Magie und dgl., auf daß er, als Gesetzgeber wie als Richter, im Stande sei, auch in die Volksanschauungen über diese weit verbreiteten „freien Künste“ einzugehen.

Encyclopaedia Britannica - Vol. XVIII. (Edinburgh, 1823)
(Page 493) Sanhedrim, or Sanhedrin
They were obliged to study magic, divination, fortune-telling, physic, astrology, arithmetic, and languages.

GLEIG, George Robert: The History of the Bible – Vol. II. (New York, 1831)
(Page 171) They were to be skilful in the law, traditional as well as written. They were obliged to study magic, divination, fortune-telling, physic, astrology, arithmetic, and languaes.

LIGHTFOOT, John: The Whole Works of the Rev. John Lightfoot, D. D. - Volume IX.: The Temple-Service: and the Prospect of the Temple (London, 1823)
(Page 338) Chap. XXII. The Chamber or Room Gazith, the Seat of the Great Sanhedrim
Their qualifications must be, that they must be religious and learned both in arts and languages; must have some skill in physic, arithmetic, astronomy, astrology, yea, to know what belonged to magic, sorcery, and idolatry, that so they might know to judge of them.

REES, Abraham: The Cyclopædia; Or, Universal Dictionary of Arts, Sciences, and Literature - Vol. XXXI. (London, 1819)
Sanhedrim, Sanhedrin, or Synedrium
They were to be skilful in the written and traditional law; and they were obliged to study magic, divination, fortune-telling, physic, astrology, arithmetic, and languages.

TAYLOR, Charles: Calmet´s Great Dictionary of the Holy Bible, Historical, Critical, Geographical, and Etymological – Vol. II. (Charlestown, 1813)
Sanhedrim, or Sanhedrin
They were to be skilful in the law, as well traditional as written. They were obliged to study
magie, divination, fortune-telling, physic, astrology, arithmetic, and languaes.

WATSON, Richard: A Biblical and Theological Dictionary: Explanatory of the History, Manners, and Customs of the Jews, and Neighbouring Nations (New York, 1832)
(Page 843)

WILKES, John: Encyclopaedia Londinensis; or Universal Dictionary of Arts, Sciences, and Literature XXII. (London, 1827)
(Page 649)

[14] GOLDSCHMIDT, Lazarus: Der Babylonische Talmud, (Band VIII.)
(Jüdische Verlag, Frankfurt am Main, 1996) ISBN 3633541063
(S. 522) Synhedrin I.i,vi Fol. 17a

[15] UJVÁRI Péter: Magyar Zsidó Lexikon (Budapest, 1929)
(824. old.) Szanhédrin

BAUMGARTNER, Siegmund Jacob (*Professor): Auszug der Kirchengeschichte, von der Geburt Jesu an, Band 1 (Halle, 1743)
(S. 38) Das gesamte Volk aber zu Jerusalem ein grosses Sanhedrin von 72 Beisitzern gehabt, deren Vorsteher, so auch Nasi oder Fürst des Sanhedrin geheissen, nicht immer der Hohepriester gewesen, sondern sowol als dessen Stathalter, oder der Vater des Gerichts, wie alle Beisitzer aus den geschicktesten Gelerten im Volk erwälet worden.

BURDER, Samuel: The Genuine Works of Flavius Josephus, the Jewish Historian: Containing Twenty Books of the Jewish Antiquities, Seven Books of the Jewish War, and the Life of Josephus, Band 2 (New York, 1824)
(Page 455) Before this, the government had been managed, under the prince, by two sorts of councils, or courts of justice; one consisting of twenty-three persons, called the Lesser Sanhedrim; and the other, of seventy-two, called the Greater Sanhedrim. Of the first sort there was one in every city; only in Jerusalem, (because of the greatness of the place,) there were two, which sal apart from each other in two distinct rooms.

CUMMINGS, Jacob Abbot: The New Testament of Lord and Saviour Jesus Christ (Boston, 1814)
(Page 24) This was the supreme court of the Jews; it consisted of 72 judges, by whom the highest crimes were tried, which this court, and this alone, punished with stoning; this, in their opinion, was a more terrible death than the former.

ELSLEY, Heneage: Annotations on the four Gospels, and the Acts of the Apostles... (London, 1818)
(Page 102-103) Yet not in the common application of three Jewish courts; one of three judges, the next of twenty-three, and the third, the great sanhedrim of seventy-two; for the court of three judged had no power to take life.

Who calls his brother vain or worthless, shall incur a punishment analogous to that of stoning, inflicted by the great sanhedrim or council of 72.

ENCYCLOPAEDIA Britannica - Vol. XVIII. (Edinburgh, 1823)
(Page 492) The sanhedrim was composed of 70 counsellors, or rather 72, six out of each tribe; and Moses, as president, made up the number 73.

HEZEL, Wilhelm Friedrich (*Professor): Biblisches Real-Lexikon über biblische und die Bibel erläuternde alte Geschichten, ... Dritter Band (Leipzig, 1785)
(S. 140) Zu den Zeiten Christi bestund dieses Gerichtscollegium der Juden aus 72 Mitgliedern; welche wieder in drey Classen; Hohenpriester, Schriftgelehrten und Aeltesten des Volks getheilet wurden, Matth. 16,21. 26,3. Marc 15,1.

HOLBERG, Ludwig (*Professor): Jüdische Geschichte von Erschaffung der Welt bis auf gegenwärtige Zeiten (Altona und Flensburg, 1747)
(S. 617) Aus ihnen wurden alle Glieder des Raths oder des Gerichts genommen, und man pflegte mit ihnen nicht nur das höchste Gericht, oder das große Sanhedrin, welches aus 72 Beysitzern bestund, sondern auch das kleinere, worin 23 Mitglieder waren, zu besetzen.

HOLE, Matthew: Practical discourses upon all the Collects, Epistles, and Gospels, to be used throout the Year (London, 1716)
(Page 493) Second Thing to be here observed, viz. the Person that here add rest himself to our Saviour, and that was a certain Ruler; by whom we are to understand, one of the Sanhedrim or great Council among the Jews, of which there were two Ranks or Degrees, called the greater and the lesser Sanhedrim: the former consisted of 72 Judges, made up of the chief Priests, Scribes and Elders, who resided mostly in Jerusalem; the latter consisted of 23, who resided abroad in the several Cities, to decide the Differences that arose in them and the adjacent Countries.

JAHN, Johann (*Professor): Biblische Archäologie II. Theil (Wien, 1825)
(S. 303) Syedrium
Diese höchste Gerichtsstelle, welche eigentlich συνεδϱιον hieß, von den Thalmudisten aber Sanhedrin genannt wird, bestand aus 72 Personen. Der Präsident war fast immer der hohe Priester, der ohnehin nach dem Mosaischen Gesetze der höchste Richter seyn sollte.

LUTHER, Martin (*Professor): Handbuch zur biblischen Geschichte nebst dessen Vorreden zu den Büchern der heiligen Schrift, Erster Theil (Dresden, 1832)
(S. 273) Welches Wort aus dem Mose genommen ist, der 72 Männer aus den Aeltesten in Israel verordnet, daß sie ihm das Volk sollten regieren helfen, und die sind darnach für und für im Königreich Israel geblieben, auch unter den Königen, und die Juden haben sie genennet Sanhedrin, den großen Rath.

MARSHAM, John: An epitome of general ecclesiastical history (New York, 1833)
(Page 79) At a subsequent period, we find associated with the High Priest, in the government of the nation, a grand council called the Sanhedrim, consisting of 72 judges, which possessed the power of life and death. The Jews called it "a hedge to the laws;" and maintained that it was instituted by God in the days of Moses, when He appointed 72 elders to aid him in the government. But as we find no account of in the Old Testament, it is evident that it was an institution of modern date.

PARTINGTON, Charles F. (*Professor).: The British Cyclopaedia of literature, history, geography, law, and politics III. (London, 1836)
(Page 547) Sanhedrin, or Synedium.
A world literally signifying a council. The highest ecclesiastical and secular court of the Jews, which was established for the decision of their internal differences, and the settlement of their affairs, was called sanhedrin. It consisted of seventy-one members, of the rank of priests, elders, and interpreters of the law (those skilled in biblical knowledge, or scribes), under the direction of the high-priest.

PRIDEAUX, Humphrey: The Old and New Testament connected in the history of the Jews and neighbouring nations, from the declension of the kingdoms of Israel and Judah to the time of Christ (London, 1749)
(Page 641) After this Gabinius going up to Jerusalem (i) restored Hyrcanus to the High-Priesthood, but made a very considerable alteration in the Cicil Government, changing in a manner the whole form of it, and reducing it from a Monarchy to an Aristocracy. Hitherto (k) the Government had been maneged under the Prince by two sorts of Councils or Courts of Justice, one consisting of twenty-three persons called the Lesser Sanhedrim, and the other of seventy-two persons called the Great Sanhedrim.

ROLLIN, Charles (*Professor): The Ancient History of the Egyptians, Carthaginians, Assyrians, Babylonians, Medes and Persians, Macedonians, and Grecians III. (New York, 1825)
(Page 326) It is called the Septuagint, for the sake of the round number seventy, but the sacred books were translated by seventy-two persons.

[16] KELLER, Werner: Und wurden zerstreut unter alle Völker (München/Zürich, 1966) ISBN 3426045702
(S. 25) Unter Esra kommt es zur Erneuerung des Bundes mit Gott. Der aus Babylon entsandte Priester war es, der die erste >>Große Versammlung<< der Ältesten einberief, aus der dann das Synhedrion - das Sanhedrin oder der Hohe Rat - entstand, und Esra war es auch, der die Thora, das Gesetz des Mose, als Verfassung proklamierte. Das sakrale, auch alle Bereiche des täglichen Lebens umschließende Gesetz wurde verpflichtend für das gesamte Volk.

[17] http://magyarorthodoxia.org/page/5/12/1.aspx (már nem lehet elérni)
http://hungary.orthodoxia.org/konyvtar/ ... todoxia-6/
Hilarion (Alfejev) püspök:
Az Isten szó etimológiája

[18] FINKELSTEIN, Israel (*Professor); SILBERMAN, Neil Asher: Keine Posaunen vor Jerico - Die archäologische Wahrheit über die Bibel (München, 2013) ISBN 9783423341516

[19] BLAVATSKY, Helena P.: Die Geheimlehre (Berlin, 1932)
(S. 283)

[20] LEO, Alan: Die Deutung des Horoskops (Leipzig, 1929)
(S. 1-2) Die Astrologie ist einer der Schlüssel zum Tor des Allerheiligsten im Tempel; aber nicht die allgemein gebräuchliche Astrologie, die zwar ein wunderbares und nützliches Studium darstellt, aber nur ein Schlüssel zum Tempelvorhof ist, durch den man hindurchgehen und dessen Lektionen man lernen muß, bevor man in das Innere des Tempels eintreten kann, zu dem viele berufen, aber nur wenige auserwählt sind. Es hat der Erde nie an Weisen gefehlt, die diejenigen lehren wollten, die die Voraussetzungen zur Annahme dieses Wissens erfüllen, das sorgfältig gehütet wird, bis die ganze Menschheit so erstarkt ist, daß sie es entgegennehmen kann. Die göttlichen Geheimnisse sind nur für Menschen bestimmt, die bereit sind, der materiellen Welt zu entsagen und ihr göttliches Recht als Erben dieses Wissens erkennen.

[21] LÉVI, Eliphas: Transcendental magic, its doctrine and ritual (London, 1896)

[22] BAILY, Francis: An account of John the rev. John Flamsteed, the first astronomer-royal; compiled from his own manuscripts, and other authentic documents, never before published (London, 1835)
(Page 393.) I have already alluded above to certain stars, which have hitherto formed part of the British Catalogue, but which, from Flamsteed`s own computation, are now found not to exist. The total number of such stars, whose non-existence may be determined in a similar manner, is 61; and are given in Table B, at the end of the notes. These stars have consequently been totally excluded from the present catalogue: and the numbers annexed to the same respectively, in the above list, refer to the notes at the end of the catalogue, where the reason for their exclusion is fully detailed. The non-existence of those few stars, to which an asterisk is annexed, is in some measure founded on conjecture: but, as to the rest, there can be little or no doubt about them. The star, to which no number in annexed (viz. 34 Tauri) is supposed to be the planet Uranus (See Astronomisches Jahrbuch, for 1789, page 202.). It was observed by Flamsteed on Decem. 13, 1690, at 9h 41m 49s.

FELLÖCKER, Sigmund (*Professor): Geschichte der Sternwarte der Benediktiner-Abtei Kremsmünster (Linz, 1864)
(S. 81) Fixlmillner hielt nun, mit seinen zweiten Elementen, die Sache für abgethan; da erhielt er von Bernoulli (6. April 1784) die Nachricht von einem andern Sterne, den Bode gefunden hatte und der es wahrscheinlich machte, dass der neue Planet schon im vorausgehenden Jahrhunderte von dem englischen Astronomen Flamsteed beobachtet und als 34. Stern des Stieres verzeichnet worden war.

Bode selbst, der die Vermuthung ausgesprochen, schreibt am 17. April 1785 an Fixlmillner: "Sie haben im vorigen Jahre über meine damalige durch meine Abhandlung vom neuen Planeten bekannt gewordene Vermuthung, dass ausser dem Mayer`schen 964ten Stern, auch 34 Tauri beim Flamsteed unser Uranus gewesen sei, Berechnungen angestellt und zu meinem Vergnügen Elemente gefunden, die diesen beiden alten und allen neuen Beobachtungen ein Genüge thun. Ich statte für diese angestellte Untersuchung (Fixlmillner hatte sie am 19. August 1784 mit der Aufschrift: Essai sur élémens de l`orbite de la Planète de Herschel - an Bernoulli und durch diesen an Bode geschickt) Euer Hochwürden den verbindlichsten Dank ab und habe den Aufsatz im Auszuge mit Vergnügen in mein Jahrbuch für 1787 aufgenommen. Diese anscheinende Bestätigung meiner Vorhersagung von 34 Tauri hat auch in Frankreich und England viel Aufsehens gemacht und man war dort begierig, die von Euer Hochwürden berechneten Elemente zu haben, die ich darum nach Paris und London übersandt habe."

HUTTON, Charles; SHAW, George; PEARSON, Richard: The Philosophical Transactions of the Royal Society of London, from their commencement, in 1665, to the year 1800, Vol. XVIII. (London, 1809)
(Page, 178) If it be required to know Flamsteed`s observations on the 34th Tauri, which star is supposed to have been the Georgian planet, mistaken by Flamsteed for a small fixed star; we find in our index, that on page 86, December 13, 1690, a star of the 6th magnitude was observed, which answers to the place of the 34th Tauri in the British catalogue; and that no other observation of the same star oceurs in the 2d volume. In my catalogue of comparative brightness, the 34th Tauri is set down among the lost stars, it being no longer to be seen in the place where it was observed by Flamsteed.

MORGAN, Augustus De (*Professor): The Globes, Celestial and Terrestrial (London, 1845)
(Page 51) There is one remarkable exception, 34 Tauri, which was certainly seen by Flamsteed, and rightly noted, but which nevertheless does not exist as a fixed star: it was probably the planet Uranus, then undiscovered, and being for the time in the constellation Taurus.

THE ATSTRONOMICAL Society of London: Memoirs, Vol. IV. (London, 1830)
(Page 162) This is stated by M. Burckhardt (Connaissance des Tems, 1820, p. 408,) to be one of the five observations of Uranus made by Flamsteed, which, although discovered prior to the publication of Miss Herschel`s work, was not suspected to have been observed by Flamsteed. The observation bears date March 22, 1712, old style, and the star is called Leonis by Flamsteed. For three other observations of this planet, see No. 286; and for the fifth, see No. 283 of this catalogue. There is another observation (supposed to be of this planet, which, however, is doubted,) bearing date December 13, 1690, and which, having been reduced by Flamsteed as one of the fixed stars, is called 34 Tauri in the British Cataogue.

[23] LEO, Alan: Alan Leo´s Astrologische Werke I. (Leipzig, 1928)
(S. 1-3) Die Astrologie ist die älteste der Wissenschaften. Von Babylon und Chaldäa aus verbreitet sich der Glaube an die Astrologie über die ganze Erde.
Mit der Kultur von Chaldäa, dessen weise Priester sich in innerer Erleuchtung bis zu den Gestirnen erhoben, scheint der Stern der Astrologie untergangen zu sein, ja die Meisten halten ihn für gänzlich verschwunden. Sie taucht erst wieder auf, als Pythagoras und seine ernsten Anhänger die Religion der Weisheit von neuem beleben. Den Römern aber blieb es schließlich überlassen, auch die letzten Spuren einer esoterischen Auffassung der Astrologie zu verwischen.
Zu dieser Zeit war die Kenntnis von Uranus, dem Planeten der Astrologie, gänzlich in Vergessenheit geraten, und in der Stundenastrologie verwandte man dafür Hilfspunkte. Die alten Überlieferungen waren entweder vergessen oder so verderbt und falsch verstanden, daß man die Astrologie nicht mehr als Wissenschaft,sondern nur noch als eine Wahrsagekunst bezeichnen konnte.
--(1-3. old.) Az asztrológia a legrégibb tudomány. Babilonból és Káldeából terjedt el az asztológiába vetett hit az egész Földünkre nézve.
A káldeai kultúrával és ennek tudós belső megvilágosodásukban a csillagokig emelkedett papokkal az asztológiának a csillaga úgy tűnik, leáldozott, igen némelyek teljesen eltűntnek tartják. Először ismét akkor bukkant fel, amikor Püthagorasz és az ő a tudás vallásának komoly követői, újra életrekeltették.
A rómaiaknak azonban ez végül is megerőltetést jelentett, és az ezotérikus asztrológiának az utolsó nyomait eltörölték. Ezekben az időkben az Uránusz Ismerete, az asztrológusok planétája teljesen feledésbe merült, és a "Stundenastrologie"-ban az ember helyette segédpontot használt. A régi tudósítások vagy elfelejtődtek vagy tönkrementek és félre lettek értve olyannyira, hogy az ember az asztológiát többet nem tudta tudománynak, hanem csak jövendőmondásnak nevezni. (saját fordítás)--

LEO, Alan: Alan Leo´s Astrologische Werke IV. (Leipzig, 1930)
(S.148) Der Planet Uranus wurde von dem Astronomen Wilhelm Herschel in der Nacht des 13.März 1781 wiederentdeckt!
(S.153-154) Uranus und Neptun bilden in vieler Hinsicht ein Planetenpaar, die erst in der Neuzeit entdeckt wurden, denen man aber Namen aus der antiken Mythologie gab. Es ist uns kein Bericht überliefert, der zu dem Beweis genügen würde, daß die Astrologen des Altertums um ihre Existenz wußten. Trotzdem berichten die Okkultisten, ihre Forschung zeige ihnen, daß die beiden Planeten schon in sehr alter Zeit bekannt gewesen sind.
--(148. old.) Az Uránusz planéta 1781.március.13.-án éjjel Wilhelm Herschel astronómus által újra fel lett fedezve!
(153/154. old.) Az Uránusz és Neptunusz sok tekintetben egy planétapárt képeznek, amik először az újkorban lettek felfedezve, ezeknek az ember azonban az antik mitológiából adta a nevüket. Nem maradt ránk tudósítás, ami elég bizonyíték volna, hogy a régi idők asztrológusai ezek létéről tudtak volna. Mégis az okkultisták tudósítanak, az ő kutatásaik mutatják nekik, hogy mind a két planéta már a nagyon régi időkben ismert volt. (saját fordítás)--

TIEDE, Ernst: Das entschleierte Christusgeheimnis (Leipzig, 1921)
(S. 40.) Die ältesten indischen Schrifturkunden des "Purana" (das schon den Altindern als eine Überlieferung aus ältester Vorzeit galt) wissen von 9 Planeten zu berichten. Dies stimmt mit der Anzahl der heute bekannten größeren Planeten insofern überein, wenn man auch die wiederentdeckten Planeten Uranus und Neptun mitzählt. Die beiden letzten entsprechen, wie in neueren Zeit ermittelt wurde, bezüglich ihrer Dichtigkeit nicht ganz dem Eise. Ihre astralen Einflüsse auf die körperlichen Lebewesen der Erde sind nach althergebrachter Erfahrung gleich Null, sie wurden daher, wenn es sich um Hervorhebung der astralen Einflüsse handelte, außer Acht gelassen. Bis auf die Neuzeit war deshalb stets nur von 7 Planeten im Bereiche unseres Sonnensystems einschließlich Sonne und Mond die Rede.
--Tiede Ernst: A leleplezett Krisztus-titok (1921, Lipcse)
(40. old.) A "Purana" (ami már az ó-indiaiaknak a legkorábbi őskorból való hagyománynak számított) legöregebb indiai írott okmányai 9 planéta ismeretéről számolnak be. Ez a ma ismert nagyobb planéták számával van összhangban, amennyiben az ember az újra felfedezett Uránusz és Neptunusz planétákat is hozzászámolja. Az utóbbiak nem teljesen felelnek meg, mint ahogy az újabb időkben ki lett derítve a sűrűségüket illetően a jégnek. A szellemi hatásuk a Földön a testtel rendelkező élőlényekre a hagyományos tapasztalatok szerint nulla, emiatt hogyha a szellemi hatásuk kihangsúlyozásáról volt szó, figyelmen kívül hagyták. A újkorig ezért mindig csak a naprendszerünk 7 bolygójáról volt szó a Napot és a Holdat beleértve. (saját fordítás)--

NELL, Franz Maria: Baphomet, Actenstücke zu dem durch des Herrn Joseph v. Hammer Mysterium baphometis revelatum wieder angeregten Prozesse gegen die Tempelherren; zur Ehrenrettung eines christlichen Ordens (Wien, 1820)
(S. 63) Herr v. Hammer führt ferner, aus Moore`s Hindoos Pantheon (plate 63) die Vorstellung eines von acht Paaren gebildeten Rundtanzes um den indischen Krischna (Sonnengott) an, welches Gemählde einen Beleg abgeben soll, daß die Inder das wahre (sic) Sonnensystem (welches aber weiter unten wieder ein Unding genannt wird) in den frühesten Zeiten gekannt haben; (was formerly adduced in support of the idea that the Hindoos had a knowlegde of the true solar system), und daß die heilige Acht nicht von den acht Stern-Kabiren, sondern von den acht indischen Planeten (nach einem uralten verloren gegangenen astronomischen Systeme) herzuleiten sey.

[24] BORCHARDT, Isaak Salomon: Das Studium der Freimaurerei und die ursprüngliche Geschichte derselben von der Schöpfung an bis an das tausendjährige Reich (Berlin, 1869)
(S. 15) Das "Fünfeck" oder der "flammende Stern" erfordert, dass man sich darin den hebräischen Buchstaben „Jod“ denken muss, der auf das alte Meisterwort Jod, Heh, Vau, Heh, als Anfangsbuchstabe desselben hinzieht.

LACHMANN, Heinrich: Geschichte und Gebräuche der maurerischen Hochgrade und Hochgrad-Systeme (Braunschweig, 1866)
(S. 115) Französische Hochgrad-Systeme der Jetztzeit - Rite français ou moderne
Den Buchstaben G. im flammenden Stern erklärt man, als für den hebräischen Buchstaben J., Anfangsbuchstabe von Jehovah, gesetzt; in der kabalistischen Erklärung bedeute das Jod Anfang, als Monogramm werde es die natürliche Hieroglyphe für die Einheit Gottes; die Erklärung des G. durch Geometrie sei nur als Allegorie zu betrachten.

VUILLAUME, Claude A.: Maurerisches Handbuch oder Angabe aller Gebräuche in der französischen Maurerei, nebst Anzeige und Erklärung aller geheimen Worte und Grade der verschiedenen Systeme (Leipzig, 1821)
(S. 99) Achtzehnter Grad. Souverän Prinz Rosenkreuzer. Verzierung der Loge.
Unter dem Thronhimmel ist eine hellglänzende Glorie (Strahlensonne) in deren Mitte der flammende Stern, mit dem Buchstaben Jod, dem Anfangsbuchstaben des Namens Gottes, im Mittelpunkte.

[25] http://www.parokia.hu/bible/
Protestáns új fordítású (revideált) Biblia

[26] FRANK, Adolphe (*Professor): La kabbale ou La philosophie religieuse des Hébreux (Paris, 1892)

[27] WETTE, Wilhelm Martin Leberecht de (*Professor): Dr. Martin Luthers Briefe, Sendschreiben und Bedenken, vollständig aus den verschiedenen Ausgaben seiner Werke und Briefe, aus andern Büchern und noch unbenutzten Handschriften gesammelt, kritisch und historisch bearbeitet, Vierter Theil (Berlin, 1827)
Band 4
(S. 79-80) 8. Julius 1530
An Lazarus Spengler - Luther erklärt seinem Freunde die Bedeutung seines Petschaftes
Gnad und Friede in Christo. Ehrbar, günstiger, lieber Herr und Freund!
Weil ihr begehrt zu wissen, ob mein Petschaft recht troffen sey, wil ich euch mein erste Gedanken anzeigen zu guter Gesellschaft, die ich auf mein Petschaft wollt fassen, als in ein Werkzeichen meiner Theologie. Das erst sollt ein Kreuz seyn, schwarz im Herzen, das seine natürliche Farbe hätte, damit ich mir selbst Erinnerung gäbe, daß der Glaube an den Gekreuzigten uns selig machet. Denn so man von Herzen gläubt, wird man gerecht. Obs nu wohl ein schwarz Kreuz ist, mortisiciret, und soll auch wehe thun, noch läßt es das Herz in seiner Farbe, verderbt die Natur nicht, das ist, es tödtet nicht, sondern behält lebendig. Justus enim fide vivet, sid fide crucifixi. Solch Herz aber soll mitten in einer weißen Rosen stehen, anzuzeigen, daß der Glaube Freude, Trost und Friede gibt, und kurz in eine weiße fröhliche Rosen setzt, nicht wie die Welt Fried und Freude gibt, darumb soll die Rose weiß, und nicht roth seyn: denn weiße Farbe ist der Geister und aller Engel Farbe. Solche Rose stehet im himelfarben Felde, daß solche Freude im Geist und Glauben ein Anfang ist der himlischen Freude zukunftig; itzt wohl schon drinnen begriffen, und durch Hofnung gefasset, aber noch nicht offenbar. Und in solch Feld einen gulden Ring, daß solch Seligkeit im Himel ewig währet und kein Ende hat, und auch köstlich uber alle Freude und Güter, wie das Gold das höhest, köstlichst Erz ist.
Christus unser lieber Herr sey mit eurem Geist bis in jenes Leben, Amen.
Ex Eremo Grubok, 8. Julii, MDXXX.

[28] VOLZ, Paul (*Professor): Das Dämonische in Jahwe (Tübingen, 1924)
(S. 3-4) Bei der vorliegenden Untersuchung ist zunächst das Wort "dämonisch", wie es im folgenden verwendet wird, näher zu bestimmen und einzuschränken. Ich gebrauche das Wort nicht in dem allgemeinen Sinn des Erhabenen, Machtvollen und schlechthin Unbegreiflichen, sondern in dem beschränkteren Sinn des Unheimlichen, Grauenvollen, Verderblichen, Grausamen, Feindlichen und fast Satanischen. Daß sich derartige Züge in Jahwe finden und solche Empfindungen mit ihm verbunden wurden, wissen wir alle; ich brauche nur an den nächtlichen Ueberfall über Mose (Ex 4,24), an den Tod Ussas durch die Gotteslade (2 Sam 6,7) oder an die Ursache zu Davids Volkszählung (2 Sam 24,1) zu erinnern.
(S. 11-12) Der dämonische Herr verlangt auch von seinen irdischen Truppen dämonische Kriegführung; sie müssen seinen Bann an den Feinden vollstrecken (1 Sam 15,3), und wehe dem, der Jahwes grimmigen Zorn an seinem Feind nicht ausrichtet (1 Sam 28,18)!
(S. 13) Einen solchen Gott muß man nicht bloß fürchten. Angst und Grauen geht von ihm aus.
(S. 27) Das grundlegende Ereignis am Sinai hat in der Tat die Frömmigkeit Israels für immer bestimmt: der Gott, der hier in der Wüste erschien mit Donner und Blitz, Feuer und Rauch, Erdbeben und furchtbarem Gewölk, der unnahbar Nahe, bleibt der Gott des Alten Testaments;
(S. 31) So also ist Jahwe dämonisch geworden, und umgekehrt, weil Jahwe alles Dämonische aufsaugte und selbst der gewaltigste Dämon war, brauchte man in Israel keine Dämonen mehr. Einem solchen ungeheuren Gott gegenüber, der alle Gottes- und Dämonengewalt vereinigte, verschwand aber auch die Magie; vor einem solchen Gott, der nicht bloß Dämon war, sondern auch Gott, half der Zauber nicht.

[29] MERESCHKOWSKIJ, D. S.: Das Geheimnis des Westens - Atlantis-Europa, Betrachtung über die letzten Dinge (Leipzig, 1929)
(S. 477) Der Gott als geflügelter Drache. Was das bedeutet, hat der Mythos ebenfalls vergessen, das Mysterium aber hat eine dunkle Erinnerung behalten. Der Drache, die Schlange sind für uns Teufel, für das Volk Gottes, Israel, konnte die Schlange aber auch ein göttliches Wesen sein, ein Abbild Jahves, des allmächtigen Gottes. "Da machte Moses eine eherne Schlange und richtete sie auf zum Zeichen", um das Volk von den vielen Schlangen zu retten, die es in der Wüste überfielen, und "wenn jemanden eine Schlange biß, so sah er die eherne Schlange an und blieb leben". Dieses Zeichen ist nach der christlichen Auslegung der einstige Baum des Leben, das künftige Kreuz: "Und wie Moses in der Wüste eine Schlange erhöhet hat, also muß des Menschen Sohn erhöhet werden."
Denken wir an das Bild des Quetzalcoatl, des altmexikanischen Dionysos, "die gefiederte Schlange mit dem Menschengesicht", die Vogelschlange Kukulcan, die zwei Naturen in sich vereinigt: die himmlische, gefiederte, und die unterirdische, schlangenhafte: "Ohne Falsch wie die Taube, weise wie die Schlange."

[30] LUTHER-Bibel (Wittemberg, 1545)

[31] COMÁROMI, C. György: Magyar Biblia avagy az Ó és Uj Testamentom könyveiből álló tellyes Szent Írás a` Magyar nyelven (Leiden, MDCLXXXV. - 1685)

[32] NAGY-SZOMBATI KÁLDI, György: Szent Biblia (Nagy-Szombat, 1732)

[33] KÁROLI, Gáspár: Szent Biblia, azaz Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egész Szent Írás (Kőszeg, 1840)

[34] BELLERMANN, Johann Joachim (*Professor): Die Urim und Thummim, die ältesten Gemmen. (Berlin, 1824)
(S. 3) Die vielbesprochenen Wunderwesen, die Urim und Thummim, die man bald mit Talismanen und Zaubergemmen, bald mit himmlischen Loosen, bald mit dem hocherhabenen Schemhamphorasch, bald mit der unmittelbaren und artikulirten Zusprache der Gottheit in Verbindung gesetzt hat, scheinen mir einer neuen Erörterung werth.
(S. 18-19) Wären die Urim etwas Neues, Unbekanntes und so äußerst Wichtiges in der theokratischen Verfassung, so würde Gott (um in der Bibelsprache fortzufahren) nicht gesagt haben: "Lege die Ha-Urim auf das Brustblatt", sondern "Ich will noch etwas Neues, Loose, Theraphim, Schemhamphorasch hinzufügen". Daß die Urim nichts Neues und von den Edelsteinen verschiedenes ausmachten, muß man auch daraus schließen, daß in der zweiten Hauptstelle 2 Mos. 39,1-33 und besonders v. 14, wo alle in das kleinste Einzelne gehende Verordnungen, wie in der ersten Hauptstelle (2 Mos. 28) wiederholt werden, von den Urim gar nicht die Rede ist.
(S. 26) Beide reden von den Urim und Thummim wie von einem unbekannten Talisman. Andere meinen, es sey das gedachte Schemhamphorasch, der unaussprechliche Name J´hovah, den man geheimnißvoll und auf eine eigene vom gewöhnlichen verschiedene Weise auf den Brustschild geschrieben, eingegraben und gestickt habe.
(S. 81-82)Seit alten Zeiten schreiben die Menschen den Edelsteinen gewisse Eigenschaften und Kräfte zu, welche man ihre Tugenden und Laster (virtutes et vitia) nannte. Orpheus, Theophrast, Plinius, Solinus, Marbodus u. a. reden viel davon. Noch mehr Theophrastus Paracelsus, Cornelius Agrippa, Gaffarelli, Reichaltus. Nach diesen Vorstellungen äußern die Steine ihre Kräfte auf Gesundheit und Schönheit, auf Reichthum, Ehre und Glück jeder Art. Damit sind verwandt des Morgenländers Talisman und Totapha, des Griechen Eparthema, Apotropäon und Periamma, des Alexandriners Phylakterion, des Römers Amuletum. Diese dunkelen Vorstellungen verband man mit dem Einfluß der Sonne und des Mondes, der Planeten, Sterne und der Konstellation überhaupt. Damit wurden die Wirkungen der Jahreszeiten, der zwölf Sternbilder im Thierkreise, und der Monate in Einklang gebracht. Und so findet man besonders zwölf Edelsteine als Gesundheits-, Monats- und Zodiakal-Steine gerühmt.

[35] ZEDLER, Johann Heinrich: Grosses vollständiges Universal Lexicon, Ein und Funfzigster Band (Halle und Leipzig, 1747)
(S. 21) Urim und Thummim
Wir wolten die vornehmsten vor denenjenigen Meynungen, welche uns unrichtig vorkommen, und von denen die meisten theils, weder Grund noch Schein der Wahrheit, theils wenig Anhänger haben, kürzlich allhier anführen. Erstlich, meynet Rabbi Salomo, wie auch der Pseudo-Jonathan, oder der Chaldäische Ausleger nebst andern Jüden, es würde durch das Urim un Thummim nichts anders verstanden, als das Tetragrammaton, oder der wesentliche Nahme GOttes von vier Buchstaben, nehmlich der Nahme יהוה . Denn dadurch würde eben das Gemüth erleuchtet und vollkommen. Und setzen etliche noch hinzu, es wären zwo Platten gewesen, eine von Gold, die andere von Silber, worauf GOttes wesentlicher Nahme gegraben gewesen sey, und zwar von Gott selbst, wie die zehen Gebote in den beyden steinernen Taffeln. Krafft dieses Nahmens, in welchem die Jüden viel Geheimnisse und Kräffte der Wunderwercke enthalten zu seyn vermeynen, soll nun der Hohe-Priester zukünfftige Dinge haben vorhersehen und sagen können. Vor das andere finden sich einige, welche vorgeben, weil der Nahme GOttes יהוה zwölfmal mahl verändert, oder dessen Buchstaben so vielmahl versetzet werden könten, als: ...
So wären diese zwölff veränderte Nahmen inwendig in dem Brust-Schildlein auf den zwölff Edelsteinen gegraben gewesen, also, daß von aussen die Nahmen der 12 Stämme Israel, inwendig aber und von hinten die 12 Nahmen GOttes, auf den Steinen gestanden hätten.

[36] SZILVESTER, János: Új Testamentum (Bécs, 1574)
VI Testamentvm Magiar nieluen: meli, az Görög, es Diak nieluből reghen Siluester Ianos altal fordittatot.

[37] H. P. Blavatsky: The secret doctrine: The synthesis or science religion, and philosophy, Volume I.: Cosmogenesis (London, 1893)
H. P. Blavatsky: The secret doctrine: The synthesis or science religion, and philosophy, Volume II.: Anthropogenesis (London, 1893)

[38] WEINFURTE, Karl: Mystische Fibel (Sersheim, 1954)
(S. 61) Die Welt wurde von Gott erschaffen, damit sie eine bestimmte, ihr zugemessene Zeit bestehe und mit ihr war auch der Adam-Mensch erschaffen, um in der vergänglichen Welt zu leben. Doch diese mystische Wiedergeburt ist der zweite Akt der Schöpfung, bei dem sie durch die Liebe, d. h. durch Christus geschaffen wird und diese zweite Schöpfung ist unvergänglich. Aber die Liebe ist ein Feuer und darum kann diese neue Schöpfung oder Wiedergeburt nur durch das Feuer errichtet werden, das wir durch die magische Konzentration anfachen.

[39] SWEDENBORG, Emanuel: Die ganze Theologie der Neuen Kirche, Zweyter Theil (Basel, 1795)
(S. 558) Und weil das Feuer die göttliche Liebe bedeutet, "so erschien" daher "Jehovah dem Moses auf dem Berge Horeb in einem feuerigen Busche," 2. B. Mos. Kap. III. v. I. 2. 3., "und stieg in Feuer auf den Berg Sinai herab," 5 B. Mos. Kap. IV. v. 36.
(S. 560) Daß unter dem Feuer des Brandopferaltars die göttlich-himmlische Liebe angedeutet wird, kommt daher, weil durch jenen Altar der Gottesdienst aus jener Liebe angezeigt wurde, und durch das Feuer im höchsten Sinne die göttliche Liebe bezeichnet wird.

WOLFF, Oskar. Ludwig. Bernhard. (*Professor): Encyclopädie der deutschen Nationalliteratur oder biographisch-kritisches Lexicon der deutschen Dichter und Prosaisten seit den frühesten Zeiten; nebst Proben aus ihren Werken, Erster Band (Leipzig, 1835)
(S. 299-300) Jacob Böhme
21, Und das Centrum der Liebe ist das Jah, als das Feuerflammende Hauchen, welche Gottes Wort genannt wird, als das Hauchen der Einheit Gottes, das Fundament der Krafft, darinnen wird der wahre heilige Geist verstanden, in dem Ausflusse des Liebehauchens, als die Bewegniß oder das Leben der Liebe.
Also verstehet uns in dieser Frage, von Gottes Liebe und Zorn, daß zweyerley Feuer verstanden werden, als 1. ein Liebefeuer, da ist lauter Liecht, das wird Gottes Liebe genannt, als die empfindliche Einheit. 2. Und ein Zornfeuer von der Annehmlichkeit des ausgeflossenen eigenen Willens, dadurch das Liebefeuer offenbahr wird, welches Zornfeuer ein Grund der ewigen Natur ist, und im Centro seiner Inwendigkeit eine ewige Finsterniß und Pein genannt wird. Und sind doch beyde Feuer nur ein einiger Grund, und von Ewigkeit in Ewigkeit je gewesen, und bleibende, scheiden sich aber in zweene ewige Anfänge, wie an Feuer und Liecht nachzusinnen ist.
Benutzeravatar
klausmatefi
Administrator
 
Beiträge: 162
Registriert: Mo 13. Jul 2020, 11:02

von Anzeige » Mo 13. Jul 2020, 12:17

Anzeige
 

TAGS

Zurück zu Klaus Matefi: A betlehemi csillag és a Schemhamphoras titkai

Wer ist online?

0 Mitglieder

cron