Az Index fórumon történt bejegyzéseim




Az Index fórumon történt bejegyzéseim

Beitragvon klausmatefi » So 11. Okt 2020, 12:37

Istenkeres (Klaus L. Matefi): A vörös tehén misztériuma az Ószöv.-ben



[7]
Ezsdrás az általa megalkotott és életre hívott monoteista vallásba természetesen egyiptomi elemeket is beépített. Ilyen például a vörös tehén misztériuma is.

Széth-Typhon-ról és a vele kapcsolatos szamárról Plutarkhosz (45 – 125) görög krónikás az "Izisz és Ozirisz" című művében számolt be, és arról a rendkívül lényeges információról, hogy az egyiptomiak a kizárólagosan vörös teheneket, amelyeken nem volt más színű szőrszál, feláldozták, mert Typhon-t vöröses színűnek tartották. Egyiptom egyes területein tiltott volt a trombita (az a zsidóknál a sófár) használata, mivelhogy az a szamárbőgésre emlékeztetett, a vöröses színű szamár pedig Széth-Typhon-ra, a gonosz megtestesítőjére. A vörös szín a bűn jelképe, ezért nemcsak a szamár, a vörös tehén és a vörös bika estek áldozatul vallásos indíttatású rituáloknak, hanem a vörös hajú emberek is ki voltak alkalmanként téve atrocitásoknak.



[9]
"A megfejthetetlen kérdés: a vörös tehén"

Vajon tényleg megfejthetetlen a vörös tehén misztériuma?

Közel két évezreden át azt hitték és hirdették a Názáreti Jézushoz kapcsolódó misztériumról is, hogy az megfejthetetlen, de a kitartó, konzekvens és megalkuvásmentes kutatómunka képes az összes vallási rejtélyt feltárni, amennyiben az mentesíteni tudja magát az azt akadályozó szellemi és hitbeli korlátoktól.



[15]
polária hat geschrieben: - "A vörös tehén JELKÉP vagy zagyvalék aminek 2020-ban nincs jelentősége."

A mondatod első felével maximálisan egyet kell értsek, a másodikkal viszont már kevésbé...

A vallási elképzelések értelmében "vörös tehenet" a feltételezett történelmi Mózes, majd az őt életre hívó Ezsdrás áldozott, napjainkban pedig a jelenleg már 21 éves Immánuelnek kellene az elkövetkező időkben, ennek következtében feltétlenül kell, hogy jelentősége legyen, és nem is akármilyen.

Mi a kapcsolat a három szereplő között?

A feltételezett történelmi Mózessel a Tóra szerint szövetséget kötött JHVH a Sínai-hegyen egy olyan felépítésű kozmikus kereszt égisze alatt i.e. 1336-ban, ami Immánuel születését és a "holtak feltámadását" (Jelenések könyve 20,5) is szignálta 1999.08.11-én. A Tóra megalkotóját és Mózes életre hívóját, Ezsdrást, nem véletlenül egy ugyanilyen felépítésű kozmikus kereszt ihlette meg i.e. 451-ben a Tóra elkészítéséhez, amit aztán i.e. 445. őszén megismertetett népével és alkotmányként fogadtatott el velük.

Az itt emlegetett kozmikus keresztfajta az elmúlt 4000 év alatt az 1999.08.11-én létrejöttet is beleértve összesen 14 alkalommal realizálódott a zodiákusban, amit az US 1 dollár hátoldalán látható "illuminátus piramis" is jól szemléltet. Nem véletlenül töltötte azzal vasárnapjait hosszú éveken keresztül Menáchem Mendel Schneerson (1897* - 1994) rabbi, a Brooklyn-ban székelő Chábád Lubavics haszid mozgalom rebbéje, hogy a tömegesen hozzá látogatókat egy-egy ilyen papírpénzzel ("Sunday Dollars") ajándékozta meg, mint példának okáért Netanjahu-t is, Izrael jelenlegi miniszterelnökét, aki több rabbi véleménye szerint a Messiásuknak, Immánuelnek fogja majd személyesen a kormánypálcát átnyújtani.

Bevezetőnek most ennyit.



[26]
A sok évtizede folyó intenzív kutatás semmilyen HITELES írásos, vagy tárgyi bizonyítékot nem talált eddig az Ezsdrás fellépését megelőző időkben feltételezett monoteista JHVH kultuszra. Mivel én mitológiakutató vagyok, ebből adódóan nem a hit és a hiszékenység vezérel és motivál, hanem a felismerés, a megismerés, illetve tudományosan is igazolható tények. Amire kizárólagosan csak a Tórában lelhető "bizonyíték", az számomra nem számíthat annak... Ugyanez a helyzet természetesen például a Názáreti Jézus feltámadásával és második eljövetelével kapcsolatosan is...

Tudom ajánlani számodra többek között az alábbi olvasmányt:

FINKELSTEIN, Israel (*Professor); SILBERMAN, Neil A. (*Professor): Keine Posaunen vor Jericho – Die archäologische Wahrheit über die Bibel (München, 2013) ISBN 9783423341516



[27]
Istenkeres hat geschrieben:"A feltételezett történelmi Mózessel a Tóra szerint szövetséget kötött JHVH a Sínai-hegyen egy olyan felépítésű kozmikus kereszt égisze alatt i.e. 1336-ban, ami Immánuel születését és a "holtak feltámadását" (Jelenések könyve 20,5) is szignálta 1999.08.11-én. A Tóra megalkotóját és Mózes életre hívóját, Ezsdrást, nem véletlenül egy ugyanilyen felépítésű kozmikus kereszt ihlette meg i.e. 451-ben a Tóra elkészítéséhez, amit aztán i.e. 445. őszén megismertetett népével és alkotmányként fogadtatott el velük."

Az itt felmerült valós, illetve a vallásí mítosz által életre hívott szereplők mindegyike az ószövetségi vallás alapköveinek tekinthetők:

1, Ezsdrás ("2. Mózes", első Megváltó), aki ténylegesen megalkotta népe számára a Tórát és ez által a monoteista egyistenhitet is (második megváltás = a tényleges első megváltással); az addig Moloch-ot imádó (Mózes V. 12,31; Királyok II. 16,3;17,17; 21,6; 23,10; Krónikák II. 28,3; 33,6; Zsoltárok 106,37-38; Jeremiás 7,31; 19,5; 32,35; Ezékiel 16,21; 20,26/31) népét pedig "papi néppé" szándékozott átformálni, ennek értelmében megtiltotta számukra Moloch korábbi imádatát (Mózes III. 18,21; 20,2-5)

2, Mózes, akit Ezsdrás hívott ugyan életre, de a vallásí mítosz keretein belül kivezette népét Egyiptomból (exódus - első megváltás, ami a Tóra sora között valósulhatott csak meg), szövetséget kötött JHVH-val a Sínai-hegyen és lefektette azokat a vallási előírásokat úgymond JHVH sugallatára, melyeket az Ószövetségben hívők első alkalommal értelemszerűen Ezsdrástól ismerhettek meg i.e. 445 őszén, amikor azokat felolvasta számukra

3, Immánuel, aki a végérvényes, azaz a második tényleges Megváltó kell majd legyen a vallási elképzelések értelmében.

Mind a három személy az alábbi kozmikus kereszfajtával hozható kapcsolatba:

Bild



[30]
Misztériumok kozmikus hátterét feltárni szerintem kifejezetten hasznos, felemelő és izgalmas elfoglaltság. Akit untat, vagy ettől inába száll a bátorsága, annak persze nem tanácsos...

"Istent" nevezhetjük Él-nek, Ámun-nak, Marduk-nak, Odin/Wodan-nak, Zeusz-nak, Jupiter-nek, vagy akárminek, tevékenysége a természetben és persze bennünk figyelhető meg és vizsgálható. Az idők folyamán a másban hívőket, vagy máshogy gondolkodókat nem ez az "Isten" üldözte és pusztította, hanem a gyarló és korlátolt ember maga, határtalan kapzsiságától és hatalomvágyától ösztönözve és persze gyakran "Istenre" hivatkozva... Mindent a szájába adhatunk ennek az "Istennek", ami nem ellentétes a természet törvényeivel... Mások kiírtására irányuló vallási utasításokat nyogodt lelkiismerettel beállíthatjuk "isteni" utasításoknak, hiszen a természetben valójában ugyanez folyik...

Azt hiszem és úgy érzem, hogy az emelkedett emberi etika az egyedüli helyes és követendő út.



[35]
Üdvözöllek!
Nem ismerem behatóbban "Paleokrites" világnézetét, mivel idő hiányában nem olvasgattam a máshol történt eddigi bejegyzéseit.

A közel három évtizedes kutatómunkám folyamán megérlelődött bennem egy istenkép, amit én jelenleg elfogadhatónak ítélek meg mindaddig, amíg valaki meg nem tud győzni ennek alaptalanságáról. Mivel az ősokot nem ismeri senki, ezért én az "Isten" fogaloma alatt nem egy személyt (vagy akár hármat...) értek, hanem ennek az ősoknak a transzmutációját, ami a Földön is képes volt életet teremteni és azt fenntartani. "Isten" (amit én Folyamatosan Változó Szellemi Valónak - FVSZV-nak nevezek) tevékenységének a következménye a természet, azaz a vadon törvénye. Ennek eredményeként jött létre egy étkezési láncolat, aminek keretén belül a teremtmények egymást falják fel túlélésük érdekében. Ettől persze még csodálatosnak, tervszerűnek és logikusnak kell megítéljük, de egyben kíméletlennek is.

Az általam említett FVSZV-t találóan szimbolizálja és szemlélteti a fehér fény (szín), ugyanis ha ezt behatóbban analizáljuk egy prízma segítségével, akkor kiderül, hogy az összes létező színt magában rejti. Mivel minden, természetes úton létrejött dologért ez a FVSZV a felelős, ezért hiba lenne azt képzelni, hogy kizárólagosan csak a jónak a szellemi forrorrása. Ettől a FVSZV-tól származik az ember szabad akarata és a bűnre való hajlma egyaránt.

Ez az "Isten" (FVSZV) természetesen nem az emberi agynak és fantáziának a végterméke, ellentétben számos vallás által propagálttal, hanem egy valóságos tény, amit se lefesteni, se pedig szobrot alkotni róla nem lehetséges, de nem azonos a bibliai JHVH-val.



[36]
Kezdeném azzal, hogy a mitológiakutatói tevékenységem eredményeként feltárt logikai összefüggések egyértelműen azt igazolják, hogy például a bibliai vallások misztériumai az ősi asztológiából táplálkoztak, ami nem csoda, hiszen évezredeken keresztül az számított "királyi tudománynak". Annak ellenére, hogy az azzal való foglalatosságot a Tórát megalkotó Ezsdrás (i.e. 445) tiltotta népe számára, maga is arra építette fel az általa életre hívott ószövetségi misztériumot. Szanhedrin tagja csak az lehetett, aki jártas volt az asztrológiában és "varázslásban" (forrás [13] és [14]).
nemkelltabu hat geschrieben:"Szerinted az asztronómiában valamennyire jártas emberek direkt igazítják/igazították ehhez vallásos elképzeléseiket, vagy pedig valamiféle "véletlen" az oka annak, ha "a földi és az égi fogaskerekek" járása összefüggést mutat?"

Szerintem az asztrológiában jártas emberek igazították direkt ehhez vallásos elképzeléseiket. Az asztrológia ugyanis geocentrikus, és a világmindenség Földünkre gyakorolt hatásait próbálta empirikus úton megérteni és magyarázni.



[44]
nemkelltabu hat geschrieben:"El akartam olvasni a linkelt írásaidat is, de eddig csak átfutni, belelapozni volt időm."

Amennyiben érdeklődsz a téma iránt, feltétlenül javasolnám írásaim (Klaus Matefi: A betlehemi csillag és a Schemhamphoras titkai - még csak ~negyede érhető el) behatóbb tanulmányozását, melyek hét helyen találhatók meg az interneten: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7.
nemkelltabu hat geschrieben:"Azt már értem, hogy állításod szerint a vallások misztikus állításainak jórészét direkt építették rá ilyen kozmikus együttállásokra olyan emberek, akik hittek ezek hatásában."

Pontosan. Például Ezsdrás a Babilonban elsajátított történelmi, mitológiai, hermetikus és kabbalisztikus ismeretekre építette fel az általa megalkotott Tórát, amivel egy visszamenőleges, de meg nem történt vallástörténetet alkotott népe számára. Ezt a néppel i.e. 445. őszén ismertette meg, de az általa készített Tórában gyakran előforduló "isteni csodáknak" sorozata természetesen vége szakadt...
A Jézussal kapcsolatos misztériumot viszont már Jézus születése előtt tervbe vették az érdekeltek. Ehhez tudnám ajánlani a tanulmányom "Jézus születése és kereszthalála" fejezetét, illetve az ezen a fórumon általam vezetett "Ki lehetett Jézus édesapja?" topicban történt bejegyzéseimet.
nemkelltabu hat geschrieben:"De vajon te is hiszel ezen kozmikus hatások létezésében?"

Meg vagyok győződve arról, hogy ezt az érintettek komolyan vették, sőt a napjainkban is nagy számban jelenlévő szabadkőművesek és egyéb titkos társaságok is komolyan veszik. Ezeket évezredek folyamán empirikus úton igyekeztek megérteni és magyarázni. Személy szerint nem folytattam ilyen irányú kutatásokat, de azt hiba lenne tagadnom, hogy hiszek a Földünkre ható külső elektromágneses hatások létezésében, hiszen aki tanult fizikát, az nem tagadhatja ezt...
nemkelltabu hat geschrieben: "Én azt értettem az asztrológia embertől független igazságában, hogy vajon azok léteznek-e anélkül is, hogy lenne, aki hisz bennük?"

Az általunk ismert asztrológiának szerintem nincsen sok alapja. Ugyanez a helyzet a könyvesboltokban is kapható kabbalával kapcsolatos írásokkal is.
Benutzeravatar
klausmatefi
Administrator
 
Beiträge: 162
Registriert: Mo 13. Jul 2020, 11:02

von Anzeige » So 11. Okt 2020, 12:37

Anzeige
 

Az Index fórumon történt bejegyzéseim

Beitragvon klausmatefi » So 11. Okt 2020, 12:39

Istenkeres (Klaus L. Matefi): Ki lehetett Jézus édesapja?


[topicnyitó]
Az újszövetségi Jézus története megkérdőjelezhetetlenül a legmegragadóbb és etikailag a legemelkedettebb misztériumvallásnak a fundamentuma, a benne fellelhető néhány ellentmondás ellenére is. Már a testi fogantatásának magyarázata is mesés elemekkel tarkított, ugyanis az ezzel kapcsolatos tanítások szerint nem egy biológiai apától származott, hanem kizárólagosan csak a "Szentlélektől", helyesebben kifejezve, a "Szent Szellemtől", azaz Isten által történt meg a testi fogantatása (Máté 1,20; Lukács 1,26-35; János 1,13), biológiai apa beavatkozása nélkül. Ennek értelmében a keresztény hitvilágban Jézus édesanyja, Szűz Mária néven vált ismertté, és úgymond férfi érintése nélkül került áldott állapotba. Mivel az ember Jézust Istenként tisztelik és imádják a keresztények, ezért Máriát értelemszerűen Isten anyjának tekintik.

A Mithrász-kultusz misztériumvallásának főszereplője Jézushoz hasonlóan Isten fiaként ("quod Filius Dei") "bűntelenül" született egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek.

Az illetékesek állásfoglalása szerint Jézus születésének nem csupán az évét, de a hónapját és napját sem ismerték, ami elképzelhetetlen, ezért ezt az álláspontot inkább a Jézus személyét körülövező misztériumok védelmének tudja be az ember.



[4]
Nem lenne sok értelme itt felsorakoztatni a már említett újszövetségi idézeteket Jézus fogamzásával kapcsolatosan, mivelhogy számomra ezek így nem akceptálhatók.

A VIII. században megjelent "Toledoth Jeshu" című héber nyelvű kiadvány előrukkolt ugyan egy "megfejtéssel" erre nézve, de ez számomra szintén elfogadhatatlan, ugyanis kifejezetten egy Jézus lejáratni és kifigurázni szándékozó írással van dolgunk. Akit érdekel, az a magyar közelítőleges fordítását ITT tanulmányozhatja. A könyvet a heidelbergi egyetem héber nyelven tudó és azt kutató professzora, Johann Andreas Eisenmenger (1654 - 1704) fordította le németre, amit részletekben tanulmányozható az "Entdecktes Judenthum..." című, Königsberg-ben 1711-ben megjelent kétrészes terjedelmes munkájának első részében (105 - 108. old., 155 - 158. old., 170 - 180. old.).

Számos teória látott már napvilágot Jézus származására nézve is (szkíta, magyar, germán, palesztin, etc.), de ezzel a kérdéssel nem szándékozom itt tovább foglalkozni.

Ellenben felmerülhet a jogos kérdés, hogy milyen nyomot követve lehetne esetleg a címben feltett kérdésre hozzávetőlegesen elfogadható választ találni? Lehet-e egyáltalán?



[5]
Máté (1,1-16) és Lukács (3,23-38) készített ugyan egy-egy egymástól eltérő családfát, amiben Józsefet állítják be Jézus apjának, de ezt később maga Máté meg is cáfolja:

"Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűn, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsájtja. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme az Úr angyala megjelent neki álmában, és azt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fíút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből." (Máté 1,18-21)



[37]
Azt biztosra lehet venni, hogy nem "természetfeletti" módon történt Mária megtermékenyülése. Ennek ellenére, akinek az mégis hihetőbb, értelemszerűen joga van azt hinni. Nem az itt a célom, hogy őket meggyőzzem, hanem sokkal inkább a Jézus személye körüli misztérium maradéktalan és korrekt feltárása.



[42]
Egyáltalán nem zárható ki ez a teória, annyi viszont szerintem stimmel, hogy Mária 13 évesen került áldott állapotba. Már csak az tisztázandó, hogy kitől és mikor?

Az alábbit olvashatjuk Diós Istvántól "A szentek élete" (Budapest, 1990) című munkájában:

"Az ókori zsidó törvénytudók a következő korosztályokba sorolta a leányokat: 11 év alatt kiskorú, 12-12 év között középkorú, 12 évtől nagykorú. A nagykorúság elérése jelentette a házasságra való érettséget is." (441. old.)

Ezzel szemben az ószövetségi ókori szokásjogokat tartalmazó Babiloni Talmud több helyen azt hangoztatja, hogy egy 3 éves és 1 napos kislány nemi aktus által megházasítható (Jabmuth 57b; 60b; Qiddušin 10a; Synhedrin 55b; 69a; Áboda zara 37a). (Én a német nyelven megjelent és 1996-ban Frankfur am Main-ban kiadott 12 kötetes Talmudot használom kutatási célból. - ISBN 3633541063) Ez a kis korrekció persze nem változtat azon a tényen, hogy Mária 13 évesen vált állapotossá, mégpedig evidens módon ~266 nappal Jézus születését megelőzően.



[56]
A Názáreti Jézus, amennyiben valóságos történelmi személy volt, márpedig én ezt teljes mértékben elfogadom, abban az esetben biológiai apa közreműködésével kellett megfoganjon. Viszont, ha mindenképpen ragaszkodnánk az Újszövetségben taglalt biológiai apa nélküli testi fogantatásához (Máté 1,20; Lukács 1,26-35; János 1,13), akkor Jézust kizárólagosan csak egy vallási mítosz főszereplőjének lehetne tekinteni. Az utóbbi a helyzet a feltámadásával és visszajövetelével kapcsolatosan is, ami Pál (korábban Saul rabbi, aki soha nem találkozott Jézussal, viszont a legádázabb üldözője volt Jézus követőinek a Szanhedrin megbízásából) kezdeményezésére ágyazódott be az általunk ismert Újszövetségbe. Persze ennek is megvolt a célja...



[65]
Az ember testből és lélekből áll. A test biológiai úton keletkezik, a lélek pedig a "szellemvilág" leképeződése gyanánt. Jézus teste emberi test volt, tehát emberi testtől született, lelke pedig a "szellemvilág" akkori aktuális állapotának tükörképeként, ugyanúgy, mint bármely más halandó esetén. Ez az egyedüli kulcs a Jézus személyét övező misztérium megoldásához.

A fent elmondottakból egyenesen következik, hogy Jézus születése igenis egy bizonyos naphoz köthető, ami természetesen megállapítható. A kereszthalálával kapcsolatosan ugyanez a helyzet, de többek között az ószövetségi messianisztikus elképzelések Messiásának, Immánuelnek a világra jövetelével kapcsolatosan is. Az irreleváns, hogy kinek erről mi a véleménye..., lehet ebben hinni és ezt tagadni is...



[67]
Hogy aránylag elfogadható konklúzióra juthassunk Jézus megfogamzásával kapcsolatosan, a II. században készült Jakab-féle ősevangéliumot célszerű szerintem tanulmányozni. Ez persze nem azt jelenti, hogy ebben meg fogjuk találni a megoldást, de számos hasznos információval szolgál számunkra, melyek a kanonizált Újszövetségből hiányoznak.

Az újszövetségi könyvek túlnyomó része szembetűnően Pálnak a tollából származnak, ami alapján az erre épült kereszténységet nyugodt lelkiismerettel Pál-féle kereszténységnek titulálhatja bárki. Már csak az a kérdés, hogy milyen okból, hiszen ő soha nem találkozott Jézussal, tehát fogalma sem lehetett, hogy Jézus valójában mire oktatta ténylegesen a hallgatóságát.., viszont a legádázabb üldözője volt Jézus követőinek a Szanhedrin megbízásából. Ez tény, tehát nem lehet vita tárgya.

Lukáccsal hasonló a helyzet, hiszen ő se ismerte személyesen Jézust, és feltételezhetően Máriát sem, mégis beszámol Jézus fogamzásáról (Lukács 1,26-35). Lukácsot a rabbinak tanult Pál (Saul) téritette meg a Pál-féle kereszténység javára, évekkel Jézus kereszthalálát követően. Pál több helyen a "pogányok apostolának" nevezi magát (Rómaiakhoz írt levél 1,4-5; 11,13; 15,15-16; 16,26; Galatákhoz írt levél 2,2; 2,8; Efezusiakhoz írt levél 3,1; 3,6; 3,8; Thesszalonikaiakhoz írt levél 2,15-16; Timoteushoz írt második levél 1,11; 4,17), hangsúlyozva azt, hogy ő igazat mond és nem hazudik (Timoteushoz írt első levél 2,7). Amikor valaki meggyanúsítás nélkül igyekszik bizonygatni tisztességét, az már eleve gyanús... Pál egyszerűen megátkozza azokat, akik mást hirdetnek, mint ő (Galatákhoz írt levél 1,6-9). Érthetetlen az is, hogy a keresztény hagyomány apostolnak tartja őt. Az Újszövetség 27 könyve közül 16 Lukács és Pál nevéhez fűződik. Miképpen lehetséges az, hogy Péter, akire úgymond az egyházát építette Jézus (Máté 16,18), minimális tanítással van jelen az Újszövetségben? Péternek a két levele 8 fejezetet tartalmaz, ezzel szemben Pálnak a 14 levele 100 fejezetet. Hogy erről mi lett volna a véleménye a kereszthalált halt Jézusnak, azt utólagosan csak találgatni lehet...



[69]
Itt újra említést tennék a már korábban szóbajött "Toledoth Jeshu"-ról, ugyanis azt állítja, hogy Péter (Simon Kepha) a Szanhedrin megbízásából adta ki magát Jézus apostolának, hogy félrevezesse Jézus követőit. Én ezt azért tartom hasznos forrásnak, mivelhogy féligazságok ismeretében a kereső tippet kaphat az esetleges tényleges igazság felismeréséhez.

Visszatérve a Jakab-féle ősevangéliumhoz: Mária édesanyja Anna, és édesapja Joákim idős emberek voltak ugyanúgy, mit Keresztelő János szülei, Erzsébet és Zakariás. Annának angyali jelenés által tudomására jutott, hogy leánygyermekük fog születni, akit az egész világ ünnepelni fog majdan:

"És íme, az Úr egyik angyala hozzálépett és így szólt: "Anna, Anna, Isten az Úr meghallgatta könyörgéseidet, te megfogansz és szülni fogsz majd, és áldott kell legyen ivadékod az egész földkerekségen."
(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 26. old. -saját fordítás)


A fenti mondatból én azt a számomra logikus következtetést vontam le, hogy az "Úr egyik angyala", azaz a Schemhamphoras megjelenésével hozható kapcsolatba Mária megfogamzása. Mint tudjuk, Mária Jézus születése előtt ~14-15 évvel fogamzott meg. Jézus "bűntelen" születési adottságát szem előtt tartva két nap jöhet csak számításba Jézus világra jövetelére nézve, éspedig i.e. 10.02.03. illetve i.e. 8.02.10.. Bővebben erről itt:

Klaus Matefi: A betlehemi csillag és a Schemhamphoras titkai

Az itt elérhető tanulmányból megtudhatjuk, hogy miért kellett Jézusnak kizárólagosan i.e. 8.02.10-én megszületnie.



[95]
Az itt felmerült kérdést kizárólagosan racionális alapokon, az ősi misztériumok s egyben szimbólumok figyelembevételével lehetséges csak MEGOLDANI. A kettő elkülöníthetetlen ezen esetben egymástól!

A vallási misztériumok esetleges megfejtésével korábban foglalkozó kutatók két csoportba sorolhatók:

Az első csoportba én azokat sorolnám, akik nem lehettek tisztában a "beavatottak planétájának", azaz a szabadszemmel is látható Uránusznak a korábbi ismeretével. Hivatalosan az Uránuszt a németországi Hannoverben született William Herschel (1738 - 1822) asztronómus fedezte fel 1781.03.13-án, de 91 évvel korábban, 1690.12.13-án az angol király első udvari asztronómusa, John Flamsteed (1646 – 1719) már "34 Tauri" néven csillagként katalogizálta.(Bővebben erről ITT)

A második csoportja az ezzel foglalatos kutatóknak, fel sem szándékozta tételezni azt, hogy ezek a vallási misztériumok esetleg az ősi asztrológiára épültek fel azzal a jelszóval, hogy az asztrológia a modern tudományos szemlélet alapján tudománytalan. Nem volt fogalmuk arról, hogy a korábbi időkben a napjainkban tudománytalan jelzővel ellátott asztrológiát "királyi tudományként" kezelték? Nem tudtak arról, hogy a keresztény uralkodóknak a személyes orvosa és tanácsadója sok esetben asztrológiában jártas és feltehetően a zsidó titkos tudományba, a kabbalába beavatott volt, nem ritkán rabbi? Gondoljunk csak a közismert Nostradamusra (1503 - 1666), aki az asztrológiában, kabbalah-ban, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is jártas, zsidó származású orvosként IX. Károlynak és édesanyjának volt az orvosa, ami természetesen nem csak egészségügyi tevékenységben merült ki.

A vallási misztériumokat esetleg megfejteni szándékozók itt említett két csoportja ezen a téren a szellemi korlátaitól és előítéleteitől vezérelve, akarva-akaratlan, sikertelenségre és eredménytelenségre volt kárhoztatva értelemszerűen. Vajon lehetséges-e egy kémiai problémát kizárólagosan fizikai alapismeretekre támaszkodva és ahhoz görcsösen ragaszkodva megoldani?...



[97]
"Isten" senkinek sem nemz természetesen gyermeket, ellenben a születető gyermek lelki adottságának a kizárólagos forrása.

Az emberi lélek és a személyiség kapcsolatban áll ugyan egymással, de nem lehet közéjük egyenlőségjelet tenni. Az ember személyisége szerintem a különböző testi és lelki tulajdonságok dinamikus és egységes egésze, amit a lélek (születési adottság), az öröklött gének (tartalmazzák a szülők személyiségének a lenyomatait is), a neveltetés, külső körülmények (környezet, a változó szellemi hatás), és a szabad akarat határoz meg. Ebből is látszik, hogy mekkora felelősséggel bírnak a szülők, oktatási intézmények, médiumok ezen a téren! Sajnos az utóbbi kettő igen gyakran visszaél ezzel...

Lehet például egy ateista ember emelkedett és nemes személyiségű?

Legalább annyira, mint egy hamis istenképben hívő, sőt ha a pozitív erkölcsisége felülmúlja a hívőjét, akkor lényegesen emelkedettebb és nemesebb is. A bigott álszenteskedés, a képmutatás, az önámítás, a mások tudva, vagy tudatlanul történő megvezetése nem nevezhető egyáltalán pozitív etikai tulajdonságnak...

A lélek kizárólagosan csak élve született testben tud realizálódni.
Az élő test tehát a lélek hordozója. A gyermek élete nem a születéssel, hanem a fogamzással kezdődik, amitől kezdve folyamatos fejlődésen megy keresztül, de lélekkel csak a születésekor lesz felvértezve. Nem létezik két teljesen azonos lelki adottságú halandó.

Jézus a "bűntelen" születési adottságát a megfelelő időben történt világra jövetelének köszönhette. Ugyanez volt a helyzet természetesen annak az Aleister Crowley-nak az esetében is, aki joggal tarthatta magát a a "Sátán" inkarnációjának ("The beast 666").



[124]
Mária édesanyja Anna, és édesapja Joákim idős emberek voltak ugyanúgy, mit Keresztelő János szülei, Erzsébet és Zakariás. Annának angyali jelenés által tudomására jutotta a Jakab-féle apokrif evangélium szerint, hogy leánygyermekük fog születni, akit az egész világ ünnepelni fog majdan:

"És íme, az Úr egyik angyala hozzálépett és így szólt: "Anna, Anna, Isten az Úr meghallgatta könyörgéseidet, te megfogansz és szülni fogsz majd, és áldott kell legyen ivadékod az egész földkerekségen."
(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 30. old. -saját fordítás)


A fenti mondatból én azt a számomra logikus következtetést vontam le, hogy az "Úr egyik angyala", azaz a Schemhamphoras megjelenésével hozható kapcsolatba Mária megfogamzása. Mint tudjuk, Mária Jézus születése előtt ~14-15 évvel fogamzott meg. Jézus "bűntelen" születési adottságát szem előtt tartva két nap jöhet csak számításba Jézus világra jövetelére nézve, éspedig i.e. 10.02.03. illetve i.e. 8.02.10.. Bővebben erről itt:

Klaus Matefi: A betlehemi csillag és a Schemhamphoras titkai

Az itt elérhető tanulmányból megtudhatjuk, hogy miért kellett Jézusnak kizárólagosan i.e. 8.02.10-én megszületnie.

A Jakabtól által prezentált mondat természetesen nem jöhetett az "Úr egyik angyala" szájából a valóságban, ellenben szinte biztosra vehető, hogy ez egy szemléletes utalás arra nézve, hogy Mária a Shemhamphoras égisze alatt fogant, és beavatott vallási körök ennek ismeretében jelölték ki őt a világ népei számára szánt Megváltó (Jézus) majdani világra hozatalára is. Ezt Mária további életútja teljes mértékben alátámasztja.
Mária megfogamzása a fentiek ismeretében csak i.e. 23.12.18-án történhetett (igazolás a tanulmányban megtekinthető). A keresztény hagyományok szerint Mária "eredendő bűntől" ("peccatum originale") mentesen, azaz negatív szellemi hatásoktól mentesen jött a világra, ami lehetetlenség, mivelhogy Jézus születését megelőzően ez ~272 évvel korábban (i.e. 280.12.09-én) volt CSAK lehetséges, amikorra Mithrász inkarnációja tehető. Mithrász szintén a világ világosságának számított a misztériumvallásban, mint Jézus az Újszövetségben (János 8,12).

Na de lépjünk tovább...

Amikor Mária egy éves lett, édesapja Joákim ünnepi lakomára hívta meg a papokat, írástudókat, véneket és a népből sokakat. Ennek alkalmából a főpap és a pap áldást mondott a gyermekre, amiben Máriának az örökre szóló isteni elhivatottságára hívták fel a figyelmet:

"Joákim odavitte a leánykát a papokhoz, és a papok megáldották őt mondván: ,"Atyáinknak Istene áldja meg ezt a leánykát és adjon neki egy nevet, amit örökké emleget minden nemzedék." – És az egész nép mondta: "Úgy legyen, úgy legyen, Amen!'" - Joákim odavitte a leánykát a főpapokhoz, megáldották őt mondván: "Dicsőséges Isten áldja meg ezt a leánykát, és adjon neki vég nélküli (örökké tartó) áldást.""
(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 30. old. -saját fordítás)


Anna fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét JHVH szolgálatába fogja állítani, ezért amikor Mária 3 éves lett, elvitték a jeruzsálemi Templomba, ahol Zakariás pap az alábbi szavakkal fogadta a leánykát:

"Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását."
(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 32-33. old. -saját fordítás)


Zakariás pap (Erzsébet férje) már ekkor jelezte, hogy Mária lesz Izrael megváltójának az édesanyja. A kislány három éves korától a jeruzsálemi templomban nevelkedett, Zakariás védőszárnyai alatt:

"Későbbi hagyomány, hogy Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve."
(forrás)



[126]
A Jakabtól származó utolsó idézet értelmében Zakariás pap már akkor tisztában volt azzal, hogy Máriának kell Jézust a világra hoznia és Jézus majdan kereszthalált kell haljon a népe megváltása érdekében, amikor Mária 3 évesen bekerült a jeruzsálemi Templomba.
Mária kilenc évet töltött a Templomban a papok és JHVH szolgálatában.



[127]
Gondolom, kezd lassan megvilágosodni sokak előtt, hogy miért is nem került be a kanonizáció folyamán például a Jakab-féle apokrif evangélium a Bibliába...



[138]
Jézus élete egy kozmikus misztérium volt. Bűntelenül született i.e. 8.02.10-én, mivelhogy a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttálltak a zodiákusban, azaz a Nap mögé sorakoztak fel a negatív szellemi hatásúnak vélt planéták (Mars, Szaturnusz és Uránusz), aminek következtében úgymond komoly hatáscsökkenést szenvedtek a Földről nézve.

Itt megjegyezném, hogy a Szanhedrin tagja csak az lehetett, aki kellő asztrológiai ismeretekkel rendelkezett. Az más kérdés, hogy a hívő tömegeknek ez szigorúan tiltott volt...

Jézus természetesen nem az emberek bűneit vette magára a kereszten, hanem az említett planéták negatív szellemi hatásán kívül az akkor még elvileg nem ismert Neptunusz és Plútó negatívnek vélt hatásait is. ITT szemléletesebb!



[184]
Miután Mária 12 éves lett, a papok (szerintem a Szanhedrin) szerint eljött az ideje, hogy eljegyezzék egy kiválasztott férfivel annak érdekében, hogy az Izrael megváltójának jövendőbeli anyja ne válhasson időközben érdemtelenné erre az elhivatottságára. A vőlegény kijelölését értelemszerűen Zakariás főpapra bízták, aki őt a jeruzsálemi Templomban 9 éven át készítette fel arra, hogy életet adjon majd a jövendőbeli hibátlan "páskabáránynak" (Korinthusiakhoz írt első levél 5,7; Péter I. 1,19), aki 33. életévében, a Peszách ünnep előkészületi napján JHVH-nak áldozatul kell majdan essen, egy ehhez méltó égi konstelláció égisze alatt. Zakariás főpap Mária nagynénjének volt a férje, aki a galileai Názáretben élő idős és özvegy Józsefet választotta ki Mária számára vőlegénynek. Hogy miért pontosan rá esett a választás, azzal kapcsolatosan lehet elméleteket gyártani.



[186]
Jézus keresztáldozatára Pál magyarázatának értelmében azért volt feltétlenül szükség, mert "az első szövetség sem léphetett életbe vér nélkül" (Zsidókhoz írt levél 9,18), és a "törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat" (Zsidókhoz írt levél 9,22).



[188]
A Zakariás főpap arra kérte meg Máriát és még másik hat érintetlen leányzót, hogy az "istenháza" számára készítsenek függönyöket, amit több mint valószínű, hogy egy megadott időpontra kellett a Názáretben lakó Máriának és a többi hat szűznek is eljuttatnia Jeruzsálembe.



[195]
József ács volt, nagyon elfoglalt és szorgalmas ember, és mivel foglalkozása következtében hosszab időre távol tartózkodott otthonától, ezért a fiatal menyasszonyát fiaira bízta. Ez idő alatt Mária elkészült a főpaptól kapott feladattal, és eljött a lelkére kötött dátum is, amikorra a jeruzsálemi Templomba el kellett juttassa az "istenháza" számára általa elkészített függönyt.



[198]
Lukács, aki személyese nem ismerte se Jézust, se pedig Máriát, és akit Pál térített meg az általa életre hívni szándékozott Pál-féle kereszténység javára, így számolt be ezekről az időkről:

"E napok után fogant felesége, Erzsébet, és öt hónapon át nem mutatkozott. Ezt mondta: Így tett velem az Úr azokban a napokban, amikor gondja volt arra, hogy elvegye gyalázatomat az emberek elől. A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve. És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek? Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van az, akit meddőnek mondanak, mert Istennek semmi sem lehetetlen. Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal. Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!" Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? (Lukács 1,24-43)

"Mária Erzsébettel maradt mintegy három hónapig, azután visszatért otthonába." (Lukács 1,56)



[208]
Jakab az evangéliumának 11. fejezetében hasonlóképpen számol be a Máriával kapcsolatba hozott "angyali jelenésről", amit persze egy tapasztalt kutató semmiképpen nem kezelhet valóságos eseményként. Az angyal ugyanazt hozta tudtára úgymond, amiről neki már Zakariás főpaptól értesülnie kellett a jeruzsálemi Templomban töltött 9 év alatt:

"...mert a Magasságos ereje fog tégedet beárnyékolni: ezért fogják a Szentet, akit te szülni fogsz, a Magasságos fiának nevezni; és te Jézusnak kell nevezzed: mert Ő fogja a népét a bűnöktől megváltani."
(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 38. old. -saját fordítás)



[211]
Jakab az alábbi módon számol be Máriának Erzsébetéknél (Zakaraiás főpapéknál) tett látogatásáról:

"A köszöntést követően elment innen a rokonához, Erzsébethez, és kopogott az ajtaján. És amikor Erzsébet meghallotta, eldobta azt ami a kezében volt, és futva kinyitotta neki az ajtót; megáldotta és mondta: "Áldott vagy te a nők között, és áldott a te testednek gyömölcse. És hogy jutok én ahhoz, hogy az én Uramnak anyja látogat meg engemet? Lásd hát, megmozdult bennem a gyermek, és üdvözölt tégedet." – Azonban Mária nem értette a titkokat, melyekről neki Gábriel (*arkangyal) beszélt; és felpillantva az égre mondta: "De ki vagyok én, hogy a Föld minden nemzedéke engemet kell áldjon?" – Három hónapot töltött el Erzsébetnél, aztán visszament a házukba. Azonban napról napra teltebb lett a teste, és elrejtőzött Izrael fiai elől. Tizenöt (*a latin szöveg szerint tizenhat) éves volt, amikor ezek a titok történtek."
(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 39. old. -saját fordítás)



[223]
Rendkívül fontos információnak bizonyult számomra, hogy Mária látogatásának napját kapcsolatba hozta Jakab és Lukács egyaránt a "Szentlélekkel", azaz a Schemhamphoras valamelyik szellemi hatásával. Ez az egyedüli használható, de viszont perdöntő hír az általuk közöltekben, ugyanis a Schemhamphoras szellemi hatásai nem folyamatosan vannak jelen, hanem bizonyos égi konstellációk következményei. Ennek alapján Mária látogatásának pontos dátumát is meg tudjuk határozni, éspedig i.e. 9.05.20-a. Ez a dátum 266 nappal előzte meg az általam már korábban prezentált születésnapját (i.e. 8.02.10.) Jézusnak.

Számomra a legszemléletesebb ábrázolásmódja az itt tárgyalt eseménynek egy középkori római katolikus templom főoltárát díszíti, éspedig Kővágószöllősön, Pécstől kissé nyugatra. Az említett festményen Mária, Erzsébet és Zakariás fölött az égen a "Szentlelket" jelképező galamb mellett jelen vagy egy másik, sárkánynak tűnő mennyei lény is, ami az i.e. 9.05.20-án létrejött T-keresztre (a Schemhamphoras egyik kozmikus forrására) kell utaljon.
Jézusnak ezen a napon kellett áldott állapotba kerülnie, már csak az a kérdés, hogy ki lehetett a biológiai édesapja?

Mint ismeretes, Mária erre a napra kellett eljuttassa a jeruzsálemi Templomba a Zakariás főpap által megrendelt függönyt, amit Mária maga készített az "istenháza" számára. A "kellett" szó teljes mértékben indokolt, mivelhogy Máriát Zakariás 9 éven keresztül éppen erre a napra készítette fel.



[225]
Jézus biológiai apjaként az eddig leírtak alapján szóba jöhetne a VIII. században megjelent "Toledoth Jeshu" című héber nyelvű kiadványban szereplő, és a szomszédságukban lakó nőcsábász Joseph Pandira; ezen kívül József valamelyik fia; de a véleményem szerint egyértelműen a Jeruzsálembe érkezésének napján kellett Jézus megfogamzásának megvalósulnia, amiről maga Erzsébet is tudott a férjétől, Zakariás főpaptól. Az újszövetségi magyarázatok szerint Zakariás öregkora ellenére sikeresen várandós anyává tette feleségét, Erzsébetet, Mária látogatását megelőzően körülbelül fél évvel (Lukács 1,24-26).

Máriának időre történő megtermékenyülését már születésekor elhatározta és megtervezte a Szanhedrin, ami Zakariás főpap védnöksége alatt kellett megvalósuljon. Nem zárható ki az eddigiek ismeretében, hogy maga Zakariás vállalta fel ezt a feladatot, az Erzsébettel kapcsolatos sikereitől fellelkesülve. Amennyiben nem ez lenne a helyes megfejtés, abban az esetben is a jeruzsálemi Templomhoz kell kötődjön Jézus megfogamzása.

A történetnek természetesen nincsen vége, hiszen csak most vette kezdetét! A tervek szerint Jézusnak kereszthalált kellett halnia népe bűneinek bocsánatáért:

"Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását."
(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 32-33. old. -saját fordítás)



[235]
A feltételezhetően 2022. augusztusában színre lépő Immánuel megfogamzása körül is hasonló tervszerűséget kell feltételezni, ami azt jelenti, hogy mamájának 1999.08.11-ét megelőzően kb. 266 nappal kellett megtermékenyülnie, tehát 1998. november 18-a környékén. Lehetséges, hogy ennek örömére gyújtottak első alkalommal hanuka-gyertyát Budapesten a Nyugati téren a Chabad Lubavics haszid közösség szervezésében 1998. december 13-án (5759 kislev 24-én)? Ki tudja.

Annyi biztos, hogy belőle se lesz Isten ugyanúgy, mint ahogy az Jézus se lehetett. A különbség annyi közöttük, hogy amíg Jézus a Schemhamphoras legpozitívabb szellemi hatású kozmikus forrásának égisze alatt látta meg a napvilágot i.e. 8.02.10-én, addig Immánuel a legnegatívabbnak számító befolyása alatt 1999. augusztus 11-én. Mondhatnánk úgy is, hogy "Luciferkó" inkarnációjának sikeredett, akit az asztrológiában, kabbalában, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is jártas zsidó származású Nostradamus (1503 – 1566) a rettegés királyaként (Centuriák X. 72.) definiált.



[237]
"IX. Piusz pápa 1854-ben a szeplőtelen fogantatás dogmáját nemcsak Márián keresztül Isten fiára, hanem Annán keresztül Máriára is kihirdette."
(Ökumenisches Heiligenlexikon - saját fordítás)

Ez a magyarázat nem bibliai eredetű. IX. Piusz pápa ellentmondást és kritikát nem tűrő, sőt fenyegető hangnemben igyekezett ezt a reális alapokkal nem rendelkező dogmát ráerőltetni a hívő tömegekre és velük elfogadtatni, "Isten haragjával" is megfenyegetve őket (J. A. Schöpf: Gemeinfaßliches über die unbefleckte Empfängniß der allerseligsten Jungfrau Maria - Salzburg, 1855). Ennek a pápai bullának még a befejezése se nevezhető helytállónak, ugyanis az i.sz. 1854-ben elhangzott pápai állítás szerint Jézus 1854 évvel korábban inkarnálódott, amit ma már teljes biztonsággal tudunk, hogy az nem a keresztény időszámítás kezdetén történt. Ha a pápa Jézus pontos születési dátumával nem volt tisztában, akkor vajon milyen alapon lehetett biztos Máriának a "szeplőtelen fogantatásában", amit annyira ellentmondást nem tűrően bizonygatott? Másfél évtizeddel később az I. Vatikáni Zsinat kimondta a pápai tévedhetetlenség dogmáját… Érdekes lenne mindenesetre tudni, hogy IX. Piusz katolikus létére miért kellett levédjen egy alaptalan ötletet Isten haragjára hivatkozva.

A "szeplőtelen fogantatás" gondolatát voltak akik támogatták, voltak viszont olyanok is, akik kifejezetten ellenezték azt, mivel szerintük ez nem volt összeegyeztethető a valósággal. Eduard Preuss (1834 – 1904) professzor a "Die römische Lehre von der unbefleckten Empfängnis" című könyvében többek között a szentté avatott Alexandriai Kelemen (150 - 215) görög teológus és egyházi írót, a szentté avatott Ambrus (339 - 397) római püspököt és egyháztanítót, a szentté avatott Hippói Ágoston (354 - 430) latin egyháztanítót és filozófust, Fulgentius Ferrandus (i.sz. VI. évsz.) kánonjogászt és teológust, és a mártírhalált halt, szentként tisztelt Dorottyát (i.sz. III. század vége - 305) említette meg a "szeplőtelen fogantatás" elutasítóiként. Ezen személyek álláspontja az volt, hogy Mária ugyanúgy, mint más halandó, bűnben fogantatott („in peccato est concepta“).

A Schemhamphoras akkori kozmikus forrásainak ismeretében egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy se Mária, se pedig Jézus nem foganhatott "szeplőtelenül", mivel értelemszerűen mind a ketten testi (szexuális) kapcsolatnak köszönhették az életüket és fogamzásuk idején az "isteni szellemi hatás" egyáltalán nem volt negatív aspektusoktól mentes. Ugyanez vonatkozik Mária születésére is, ellentétben Jézuséval, aki úgymond "bűntelenül" látta meg a napvilágot i.e. 8.02.10-én, az akkori születési konstelláció jóvoltából, amennyiben nem vesszük figyelembe a negatív hatásúnak tartott Neptunuszt és Plútót, amiket a hivatalos álláspont szerint akkor még nem ismertek.



[239]
Az ezzel kapcsolatos keresztény magyarázatok erősen megtévesztőek, ugyanis ők ugyanúgy ennek a "Luciferkónak" a megtestesülését váratták hívő tömegeikkel, "Jézus második eljövetele" gyanánt, mint az ószövetségi messianisztikus elképzelések. Legszemléletesebb igazolása ennek az a tény is, hogy 1999 óta a római pápák és főpapok is az ószövetségi messiásvárás kultikus helyéhez, a Siratófalhoz (Kotel-hez) járnak fohászkodni, az országok vezetőivel egyetemben [113]. Az i.sz. 25. április 1-én keresztre feszíttetett Názáreti Jézus sajnálatos módon soha nem fog visszatérni hozzánk...
"Ugyan nem ertek veled egyet (Krisztus szarmazasa nem ferfiu magva, hanem termeszetfolotti), de becsulom turelmed - tenyleg nagyon sokat offoltunk."

Lehet, hogy furának és hihetetlennek tűnhet, de nem az a célom, hogy az átlagember hitét akár kismértékben is megrendítsem. Magam is egy mélyen hívő katolikus család sarja vagyok, testvéreim többsége ma is gyakorló hívők. Tisztában vagyok azzal is, hogy az embereknek szükségük van hinni valamiben a hétköznapjaik elviselése érdekében. Itt inkább azokkal szándékom vitába elegyedni, akik feltételezhetően maguk se hiszik, amit hirdetnek mások számára, busásan profitálva ebből.



[248]
Jézus származása a mai napig tisztázatlan. Mint ahogy már korábban kitértem rá, Máté (1,1-16) és Lukács (3,23-38.) készített ugyan egy-egy egymástól eltérő családfát, amiben Józsefet állítják be Jézus apjának, de ezt maga Máté (1,18-19) meg is cáfolja később, a Jakab-féle ősevangélium úgyszintén:
"Ez volt a hatodik hónap: József hazajött a házépítkezésből, és belépett a házába, és rátalált Mária áldott testére: és a saját arcába vágott, levetette magát a földre, és sírt, és mondta: "Milyen arccal tekinthetek fel az Úrhoz, Istenem? Mit kell erről a lányról mondjak? Szűzként kaptam meg az Úr Templomából, és nem óvtam meg! Ki az aki becsapott engem? Ki az aki ezt a gaztettet elkövette a házamban? Ki csábította el tőlem a szüzet és gyalázta meg őt?"
(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 40. old. -saját fordítás)

Mikor Máriát kérdőre vonta idős vőlegénye, Mária sírva azzal igyekezte őt megnyugtatni, hogy nem tudja miképpen vált várandóssá:
"..., nem tudom, honnan származik az, amit én a szívem alatt hordok."
(Karl Friedrich Borberg professzor: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840., 41. old. -saját fordítás)

Úgy Jakab, mint Máté ezt a kellemetlen szituációt egy Józsefnek tulajdonított álommal igyekezett feloldani, nevezetesen, hogy Józsefet álmában egy angyal megnyugtatta azzal, hogy a gyermek a "Szentlélektől" származik (Jakab evangélium 41-42 old.; Máté 1,20-23). Érthető módon Mária nem vallhatta be az igazat, hogy mi történt vele a jeruzsálemi Templomban, amire Zakariás már 3 éves kora óta felkészítette. Hogy aztán valójában ki hitette el Józseffel és miképpen, hogy menyasszonya gyermekét a "Szentlélek" nemzette, arról nem esik szó se Jakabnál, se pedig Máténál.
De lépjünk tovább, sokkal lényegesebb Jézus világrajövetele.



[267]
A kanonizációval kapcsolatosan az alábbit olvashatjuk:
"A kanonizáció - a szent iratok és az egész gyűjtemény hitelességének felismerése - végső fokon minden hívő ember személyes feladata is. Ellenőriznünk és hitelesítenünk kell a magunk számára az egyház bizonyságtételét."
(forrás)

Meglepő, hogy az Újszövetségben helyet kapott annak a Pálnak a tömérdek könyve (az újszövetségi könyvek többségét képezik), aki soha nem találkozott Jézussal, ellenben legádázabb üldözője volt Jézus követőinek a Szanhedrin megbízásából. Viszont kihagyták belőle például a Jakab-féle protoevangéliumot annak ellenére, hogy Jakabot Jézus "testvéreként" tartották nyilván... Kizárólagosan CSAk Jakab számolt be Mária életéről és tőle értesülhetünk arról is, hogy Jézus világrahozatala Mária által már Mária születésekor be volt tervezve Zakariás főpapék által.
Jakabnak az említett műve szinte biztosra vehetően azért nem került bele a kanonikus iratokba (az általunk ismert Újszövetségbe), mert túl nagy rizikót jelenthetett arra nézve, hogy a gondolkodó kereső esetleg rájöhet a Jézus születése körüli reális valóságra...
Pál írásait hitelesebbnek kellene tekintenie a híveknek, mint Jakabét? Milyen oknál fogva? Azért, mert a Pál-féle kereszténység vezetői úgy döntöttek a Jézus kínhalálát követő évszázadokban?



[288]
Jakab az apokrif evangéliumának XV. és XVI. fejezetében arról számol be, hogy Mária házasságkötés előtt történt terhessége miatt Józsefet és Máriát is kérdőre vonta a názáreti főpap a bíróságon, és próbára tette őket, hogy igazat mondanak-e. Ugyanis Mária azt bizonygatta, hogy nem tudja miképpen történt vele, merthogy nem hált férfivel, József pedig azt állította hogy nem hált Máriával. Mivel nem tudott ítéletet hozni a főpap az ügyben, ezért úgymond Istenre bízta a döntést, ezért "átokhozó vizet" (Mózes IV. 5,19) itatott velük és kiküldte őket a hegyekbe külön külön, de mivel vissza tudtak térni, ezért ezt isteni döntésként könyvelte el a főpap és nem hozott ítéletet felettük.

Lukács evangéliuma arról ír, hogy Mária és József Betlehemben tartózkodott Jézus születésekor, mivel Publius Sulpicius Quirinius (Czirénius; i.e. 45? - i.sz. 21?) népszámlálást tartott a nem római polgárok (no cives Romani) részére is (Lukács 2,1-6), és ezért mindenkinek a saját városában kellett összeírásra megjelennie. Ankarában, a római templom előcsarnokában egy kőbevésett ténybeszámoló (Monumentum Ancyranum; Res gestae divi Augusti - Az isteni Augustus tettei) hirdeti az utókornak, hogy Augustus császár (i.e. 63? - i.sz. 14?) az egész Római Birodalom területén három alkalommal tartott népszámlálást (lustrum-ot) a római polgárok (cives Romani) számára, éspedig i.e. 28-ban (ab urbe condita: a. u. c. 726-ban), i.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban) és i.sz. 14-ben (a. u. c. 767-ben). I.e. 8-ban tartották meg a Publius Sulpicius Quirinius (Lukács szerint akkor Szíria helytartója volt) által végrehajtott népszámlálást (census-t) is azok számára, akik nem voltak római állampolgárok, mint Mária és József:
"Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó."
(Lukács 2,1-2)

Lukács ezen információja csak részben felelhet meg a valóságnak. A probléma abból adódik, hogy Quirinius a. u. c. 759-től 764-ig volt csak Szíria helytartója, i.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban, azaz Róma alapítása után 746-ban) viszont Sentium Saturninum (a. u. c. 744 – 748). Ezt látszik igazolni Tertullianus ókori egyházi író és gondolkodó következő mondata is, azt állítva, hogy információja megbízható forrásból származott:
"Sed & census constat actos sub Augusto nunc in Judaeam per Sentium Saturninum, apud quos genus ejus inquirere potuissent."
(TERTULLIAN: Q. Septimii Florentis Tertulliani, Presbyteri Carthaginiensis, Opera Omnia, Iuxta Correctionem Pamelii, de la Cerda, Ambianensis, Rigaltii, Priorii, Albaspinaei, aliorumque Doctissimorum Catholicorum Virorum fideliter castigata - Venetiis, MDCCI)

Lukács megadása történhetett tévedésből, de sokkal inkább a misztérium védelme érdekében dezinformáció gyanánt, illetve az se zárható ki, hogy Quirinius nem volt ugyan akkoriban Szíria helytartója, ámde mivel Augustus császár őt bízta meg a census lebonyolításával, ezért mint tejhatalmú császári megbízott azonos, vagy akár nagyobb hatalommal is rendelkezhetett arra az időre, mint az akkori szíriai helytartó, Sentium Saturninum.



[289]
A Tertullianus-tól származó idézet a könyve 289. oldalán található.

Jakab nem említette meg evangéliumában Quirinius-t, kizárólagosan csak Augustus császárt (XVII. fejezet, 45. old.)



[310]
polária hat geschrieben:"Nekem 2020-ban teljesen mindegy hogy a régi vagy az uj szövetség várománya teljesedik. Imánuel vagy krisztosz ?"

Ehhez szuverén jogod van. Kérdés, hogy az emberiség nagy családjának mi a jó és a hasznos. A történelmi tapasztalatok kellő ismeretére támaszkodva a bibliai vallások, azok vezetői, vagy esetleg etikai törvényei nem hinném, hogy alkalmasak lennének az emberiség nagy családjának korrekt, objektív és legitim vezetésére.



[323]
mókusmiklós hat geschrieben:"Jézus sorsa minden volt, csak nem elbukás, a lehető legtökéletesebben elvégzett elhívás."

A Jakab-féle protoevangéliumban olvashatunk arról, hogy amikor Mária 3 éves lett, elvitték a jeruzsálemi Templomba, ahol Zakariás pap az alábbi szavakkal fogadta:
"Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását."
(32-33. old. -saját fordítás)

Az idézetből logikusan következik, hogy Jézus előre betervezett születésével és 33. életévében majdan bekövetkezendő keresztre feszíttetésével maga Zakariás főpap is tisztában volt már Jézus születése előtt ~11 évvel. Zakariás készítette fel Máriát 9 éven keresztül arra a jeruzsálemi Templomban, hogy életet adjon i.e. 8.02.10-én annak a Názáreti Jézusnak, akit a Szanhedrin követelésére (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14) hibátlan "páskabárány" (Korinthusiakhoz írt első levél 5,7; Péter I. 1,19) gyanánt feszítsenek keresztre véresáldozatul JHVH-nak i.e. 25. április 1-én, a Peszách ünnep előkészületi napján egy erre alkalmas égi konstelláció égisze alatt. Páltól tudjuk, hogy:
"az első szövetség sem léphetett életbe vér nélkül" (Zsidókhoz írt levél 9,18); "törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat" (Zsidókhoz írt levél 9,22); "Szükség volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg," (Zsidókhoz írt levél 9,23); "Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét." (Zsidókhoz írt levél 9,15)

Jézus élete egy kozmikus misztérium keretében zajlott le, ugyanis i.e. 8.02.10-én kellett megszülessen a tervek szerint a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor, ami számára az ősi asztrológia szabályainak értelmében a "bűntelenséget" kölcsönözte, majd ~33 év elteltével egy olyan kozmikus T-kereszt létrejöttekor kellett kínhalált haljon, amit a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek alkottak, és amit a negatív hatású Neptunusz és Plútó egy szabályos keresztté egészített ki:

Bild
Jézus keresztje



[332]
Jakab-ősevangélium arról számol be, hogy Jézus egy Betlehem környéki barlangban (XVIII. fejezet 47. old.) született, Lukács viszont egy istálót (2,7) említ. Rendkívül lényeges adat a mágusok látogatása az újszülött Jézusnál:
"És a mágusok elmentek; és lám, a csillag, amit napkeleten láttak, előttük ment amíg megállt a barlang felett, a kisgyermek feje felett." (XXI. fejezet 51. old. - saját fordítás)

Erre nem találunk egyáltalán utalást Lukácsnál, viszont Máté részletezi ezt:
"Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: "Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat." (Máté 2,1-2)

"S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt." (Máté 2,9)

A betlehemi csillag egy olyan fontos információ, ami egyértelműen egy kozmikus eseményt sejtet. A Magyar Katolikus Lexikon arról informál minket, hogy:
"A Háromkirályokat a legrégebbi keresztény ábrázolások Mithrász tisztelőiként állítják elénk." (Magyar Katolikus Lexikon - Háromkirályok)

Hagyományok szerint Mithrász egy barlangban született egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek; a jászola mellett pásztorok és Ormuzd szent állatai (egy szamár és egy ökör) tartózkodtak; három perzsa öltözékű mágus is jelent volt ott, akik az újszülöttnek aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba; a gyermek feje körül fénysugár (glória) ragyogott (forrás [5]). Ezekből az következik, hogy a napkeleti bölcsek (mágusok, királyok, etc.), akik Mithrászt és Jézust egyaránt meglátogatták születésükkor és ugyanazon ajándékokkal kedveskedtek nekik, nem lehettek hús-vér emberek, ugyanis Mithrász ~272 évvel korábban jött a világra, mint Jézus.

Az arany (a Napot szimbolizálja), a tömjén és a mirha nemcsak Mithrász és Jézus születésével, hanem az egyiptomi mitológia rejtélyes tűz és napmadárának, a főnixnek (Egyiptomban: benu; a zsidóknál: chol ; a görögöknél: Φοίνιξ; a perzsáknál: szimurg; a törököknél : kerkes) halálával is kapcsolatos. Az I. század végén vértanúhalált halt I. Kelemen pápa a korintusiakhoz írt levelében azt hangoztatja, hogy amikor ez a mitikus madár a halála közeledtét érzi, fészket (máglyát) készít tömjénből, mirhából és egyéb fűszerekből, ezt követően pedig elégeti magát a Napban (forrás - [6]). A hamvaiból egy hernyó születik, amiből idővel ismét főnixmadár válik.

A véleményem szerint a főnix a Schemhamphoras kozmikus forrásait jelképezi, az "önégetés" pedig akkor történik, amikor az ezeket felépítő égitestek együttállnak a Nappal, ami ~136 évenként történhet meg, de ha szorosabb együttállás a kitétel, abban az esetben ~272 évenként. Ezek az alkalmak a főnix halálát jelentik, de ezt követően mindig "feltámad hamvaiból". Az eddigiekből az következik, hogy a főnix élete folyamán negatív szellemi hatású, de halálakor megtisztul a Napban.



[346]
Számos teória látott már napvilágot a betlehemi csillag mibenlétére nézve. Talán a leghasználhatatlanabb Fiedrich Johannes Kepler német matematikus, asztronómus és asztrológus nevéhez fűződik. Az alapötletet ("Coniunctio Aurea") Isaac ben Judah Abarbanel (Abravanel; 1437 - 1508) rabbitól vette át, nevezetesen a rabbi a messiási korszak kezdetét 5263-ra, azaz i.sz. 1503-ra kalkulálta ki a Szaturnusz és Jupiter bolygók konjunkcióira hivatkozva (forrás - [57]), ami istenigazából alaptalan ötlet volt... Ennek ellenére Kepler jónak tartotta és Jézus születési konstellációját is ez alapján akarta meghatározni, de végül az i.e. 7. február végén kialakult Mars-Jupiter-Szaturnusz együttállás mellett döntött, de hozzáfűzte, hogy ezen hármas együttállás eredményeként egy új csillag jött létre, amit a Máté evangéliumában szereplő napkeleti bölcsek követtek (forrás - [58]). Ezt az utóbbi koncepciót az általa 1604.10.10-én észlelt új csillag (stella nova - Szupernova 1604) felbukkanása adta a számára, amit a "De Stella nova in pede Serpentarii" című, 1606-ban Prágában kiadott könyvében említ meg.

Persze érthető módon ezt igyekeznek az érintettek favorizálni és reklámozni...

Kepler nonszensz elképzelése óta még számtalan hasonló teóriával rukkoltak elő a megfejteni vágyó keresők, kutatók, de próbálkozásaik egyértelműen sikertelennek könyvelhetők el.

Teres Ágoston (1931 - 2007) jezsuita szerzetes és a Vatikáni Csillagvizsgáló néhai tudományos munkatársa egyértelműen állásfoglalt azzal a gondolattal szemben, hogy a Messiás "csillagához" bármi köze is lehetne a Jupiter-Szaturnusz konjunkciónak:
"Ilyen hagyományok alapján alakult ki az elképzelés, hogy a nagy Jupiter-Szaturnusz-konjunkció a Messiás csillaga. Ezt azonban egy jóhiszemű tévedésnek kell tartanunk, még akkor is, ha Krisztus tényleg egy ilyen konjunkció alatt jött a világra. A két vándorcsillag együttállása ugyanabban a jegyben időnként megismétlődik." (Teres Ágoston: Biblia és Asztronomia - Gyoma, 1994 - 109. old.)

Mint már korábban is jeleztem, Jézus "bűntelen" születése kizárólagosan csak i.e. 8.02.10-én valósulhatott meg, amikor a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek a Nappal álltak együtt a zodiákusban, ami az egyiptomi mitológia főnixének a halálát, de egyben feltámadását is jelentette.

Nagy Heródesnek tudomására jutott feltételezhetően az asztrológus tanácsadói (akik jártasak kellett legyenek a Mezopotámiából származó héber kabbalában is) révén, hogy egy olyan gyermek született, aki veszélyeztetheti a saját, illetve a leszármazottjainak uralmát, ezért nem csak az újszülöttek megölését rendelte el, hanem az összes fíúgyermek megölését 2 éves korig Betlehemben és környékén (Jakab evangélium 22. fejezet 52. old.; Máté 2,16).

De vajon miért nem csak az újszülöttekkel végzett?

A Magyar Katolikus Lexikonban az alábbit olvashatjuk a betlehemi gyermekgyilkosságokkal kapcsolatosan:
"A 2 éves kor meghatározásában nyilvánvalóan a →betlehemi csillag feltűnésének ideje segített (2,7)."

Az idézet annyiban a helyesnek mondható, hogy ténylegesen Jézus születésének időpontjához képest kell a ~2 évet kikalkulálni, de a Máté 2,9-ben említett betlehemi csillag nem egy valóságos csillag, ugyanis ~136 évenként létrejövő együttállásoknak a helyeit ha sorrendben összekötjük a zodiákusban, akkor kapunk egy aránylag szabálytalan nyolcágú csillagot, ami a Máté által említett tényleges betlehemi csillag. Részletesebben erről ITT.



[351]
Jézus és Mithrász egyaránt "bűntelenül" született a vallásmitológiai elbeszélések értelmében, amikor a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) kozmikus forrásait felépítő égitestek a Nappal álltak együtt a zodiákusban. Minden ilyen esetben 2 év eltéréssel két alkalommal jön létre ez az együttállás a Mars égitest periódusából adódóan, éspedig az egyik kevésbé egzakt módon. Jézus születését megelőzően i.e. 10.02.03-án volt látható ez a kevésbé precíz konjunkció a zodiákusban. Egyedül és kizárólagosan ez a magyarázata annak, hogy Heródes 2 éves korig az összes fiúgyermeket lemészároltatta Betlehemben és környékén, ugyanis nem tudhatta, hogy a két évvel korábbi konstelláció égisze alatt született-e még egy másik gyermek, aki esetleg a későbbiekben szintén veszélyt jelenthetne a saját, illetve a leszármazottjai uralmára nézve:
"Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott." (Máté 2,16-18)



[352]
Jézus délben született, amikor "a barlang fölé" ért az említett konstelláció. Ez a konstelláció a bibliai Gábriel arkangyal szellemi forrása.

Mihály arkangyal ezzel szemben az ószövetségi misztérium kozmikus keresztjének szellemi hatása, aki azonos "Luziferkóval".



[353]
JHVH "bűntelen" szellemi hatásai (Gábriel arkangyal) alatt inkarnálódott személyek: Hom, Zoroaster, Mithrász, Jézus, Szt. György, Attila, Álmos, David Reubeni, Sabbatai Cví, Jiddu Krishnamuri és feltételezhetően Menáchem Mendel Schneerson is. Természetesen semelyik nem volt azonos Istennel.



[370]
A világunkban mindennek megvan az ellentéte is. A fénynek a sötétség, a melegnek a hideg, a szorgalmasnak a rest, a szeretetnek a gyűlölet, az okosnak a buta, az erősnek a gyenge, a jónak a rossz, és még sorolhatná az ember... Amennyiben elfogadjuk azt a megállapítást, hogy Isten a maga képére teremtette az embert (Teremtés 1,26), abban az esetben, ha Isten csak a jónak lenne a szellemi forrása, akkor nem lennének gyűlölködők, buták, rosszak, etc.

Már a dualisták is tisztában voltak azzal, hogy nem csak pozitív, hanem negatív isteni szellemi hatások is vannak. A zoroasztrizmus esetében a Jóisten (Ormuzd, Ahura Mazda) és a gonosz Ahrimán között éles megkülönböztetés történik, mint a fény és a sötétség esetében is. Templomaikban kizárólagosan csak a Jóisten dicsőségét hirdetik az örökmécsesek, ellentétben a zsidó és keresztény templomokkal.

A Schemhamphoras kozmikus forrásai magukban foglalják a jónak és a rossznak tartott szellemi hatások kozmikus forrásait is. Ebből viszont logikusan az következik, hogy JHVH és a bibliai Sátán nem lehetnek egymástól független entitások, amit például a zsidó vallás nem is vitat, és amit a keresztény vallás nem hajlandó elismerni... Ennek következtében a Jézus keresztre feszítésekor ható szellemi hatást, ami kifejezetten negatívnak tekinthető, a keresztények az isteni szeretet kiáradásának állítják be...



[373]
"Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna." (Lukács 2,21)

Nem lehet tudni, hogy honnan szedte Lukács az általa előadott Jézus körülmetélésének történetét, ugyanis se Jakab, se Máté, se Márk se pedig János nem tett erről említést. Ellenben kifelejtette az Egyiptomba történt menekülést, amire Jakab (22. fejezet 52. old.) és Máté (2,13-14) is utalt. Lukács szerint Jézus körülmetélése után Máriáék visszatértek a galileai Názáretbe:
"Miután így eleget tettek az Úr törvényének, lementek galileai városukba, Názáretbe."
(Lukács 2,39)

Ebből is látszik, hogy a Lukács "evangélium" részben Lukács fantáziájának a terméke. Korábban már említettem, hogy Lukács nem ismerte se Jézust, se pedig Máriát, és az a Pál térítette meg a saját elképzelései számára, aki soha nem találkozott Jézussal, ellenben a legádázabb üldözője volt Jézus követőinek a Szanhedrin megbízásából.



[374]
Sgeck0 hat geschrieben:"A létezés a bűnbeesés óta negatív."

A bűnbeesés paradicsomi története Ezsdrás fantáziájának a terméke.

Nem csupán a Schemhamphoras titkos ismerete, a kabbala származik Mezopotámiából, a mai Irak területéről, hanem az i.e. V. században az Ószövetség megalkotói által átvett és átalakított teremtés története (a babiloni Enūma eliš); a "teremtő Isten" fogalma; a Noé-féle legenda (a sumér Gilgames eposzban szereplő Um-napisti szerepét Noé veszi át); a héber naptári hónapok nevei; a szombat szó (sabbath/sábát - šabattu); a héber órának percbeosztása (60x18=1080); a héber betűkhöz történt számértékek utalása; a frigyláda őrei, a Kerubok és Szeráfok; Lilit (Lilitu); etc. Engesztelő nap (jom kippur) alkalmából, tisri hónap 10-én a zsinagógákban először az engesztelő imát, a kol nidré-t énekli el a kántor káldeus nyelven. A "szemet szemért" ószövetségi valláserkölcsi utasítás (Mózes II. 21,24-25; Mózes III. 24,20; Mózes V. 19,21) a babiloni törvénykönyvből ered a Magyar Zsidó Lexikon állítása értelmében:
"Szemet szemért - A tórai szövegről egyébként tudjuk, hogy az szóról-szóra egyezik a babiloni Hammurrábi-kódex idevágó szavaival és így közkeletű jogi frázissal állunk szemben (kb. olyan, mint a <<szeget szeggel>>) melyet a babiloni törvénykönyv még eredeti értelmében alkalmazott, de a tórai joggyakorlatban már ellentmondások merülnek fel ellene." (836. old.)




[386]
kitadimanta hat geschrieben:"Az ilyen események fontossága nem abban rejlik, amit tartalmaznak (a barlangban születés, szűztől születés, három mágus/király, betlehemi csillag, stb) hanem Jézus származási és vallási hovatartozására tesznek félreérthetetlen utalásokat. És ez a legfontosabb!!!"

Számomra a betlehemi csillag mibenléte és Jézus kínhalálát szignáló égi esemény a leglényegesebb, ugyanis én a vallások misztériumainak kozmikus kapcsolatainak feltárásával foglalkozom behatóbban közel 30 éve. Minden más másodlagos a szememben. Nincsen okom kételkedni Jézus zsidó származásában. A források elégségesek ahhoz, hogy ezekből teljes biztonsággal fel lehessen deríteni a Názáreti Jézushoz kapcsolódó rejtélyt.
Szerényen megjegyezném, hogy ami eddig hosszú évszázadok folyamán számtalan kutatónak kitartó igyekezete ellenére sem sikerült, azt én szerencsésen megoldottam, de azzal is tisztában vagyok, hogy ezért nem fogok se kitüntetésben, se vállveregetésben részesülni, hiszen a vallások és titkos társaságok nem hinném, hogy kellőképpen méltányolnák az igyekezetemet... Sebaj...



[387]
Jézusnak a jeruzsálemi Templomban 12 évesen tett látogatásáról ismét csak Lukács tesz említést (2,42-51), aminek történelmi hitelessége megkérdőjelezhető.

A Magyar Zsidó Lexikon tudósít minket arról, hogy a kabbala titkos ismereteit az ókori chásszideusok (chaszidim, akik a Makkabeus-korszakban komoly befolyással rendelkeztek a politikai életben) birtokolták, majd az ezekből lett esszénusok is:
"Mégis a titkos tanokkal való foglalkozás, melynek jegyében a Kabbala megszületett s amely az egész Tórának csak keveseknek érthető misztikus jelleget adott, már az ókori zsidóságnál, főképpen a chásszideusoknál meglehetett. Ezért az igen régi, de apokrif Jézus Szirach már óv a titkos tanokkal való foglalkozástól (3.22., v. ö. Chaggiga 13 a és Gen. Rabb. 8.). Josephus szerint az esszénusok őrizték a titkos tant (De bell. Jud. 2.8), de Philo (De Vita Contemplavita 3.), úgyszintén a modern K.-kutatók közül A. Jellinek, Plessner, Hilgenfeld, Eichhorn, Gaster és Kohler és még sok más tudós is, szintén őket tartják a K. megalapozóinak. Hogy a titkos tanokat azok őrzői titkolják, azt már Ezra is állítja (14.45-46, v. ö. Szóta 15.3)."
(439-440. old.)

A leghíresebb esszénus Zakariás főpap fia, Keresztelő János volt, aki az újszövetségi magyarázatok szerint Jézust is megkeresztelte a Jordán folyónál. Amennyiben Zakariás volt Jézus édesapja, abban az esetben Jézus és Keresztelő János féltestvérek voltak, Máriát pedig nem Gábriel arkangyal készítette fel a Jézussal történő másállapotosságra, hanem Zakariás pap.

Lukács közlése szerint Jézus nyilvános fellépésének kezdete akkor történt, amikor Jézus a 30. életévében járt (Lukács 3,23), tehát már betöltötte a 29. évét, de az idézetből még nem következik, hogy a 30-at is betöltötte volna. Jézus ekkortájt kezdte meg közel (nem teljesen) 3 évig tartó nyilvános tevékenységét (forrás [60]) mégpedig azzal, hogy a nem régóta a Jordán folyó partjánál tevékenykedő Keresztelő Jánossal megkereszteltette magát. Lukács arról tudósít, hogy Keresztelő János a működését Tibérius császár uralkodásának 15. évében kezdte (3,1-4). A mai hivatalos megadások szerint i.sz. 14-től uralkodott Tibérius, de ezt a téves adatot i.sz.7-re kell helyesbítsük, amennyiben Lukács információja megfelel a valóságnak.

Máté (3,1-12), Márk (1,1-8) és János (1,19-27) apostol is beszámol Keresztelő János ténykedéséről, de nem közölnek időrendi adatot ezzel kapcsolatosan. Amikor Jézust a Jordán folyó partján megkeresztelte, leszállt rá az Isten lelke egy "galamb" formájában:
"Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk. Akkor engedett neki. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."
(Máté 3,13-17)

"Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm."
(Márk 1,9-11)

"Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm."
(Lukács 3,21-22)

"Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én nem ismerem őt, de azért jöttem, é azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt. Így tett erről bizonyságot János: Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mert egy galamb, és megyugodott rajta. Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia."
(János 1,29-34)




[390]
Mint ahogy már említettem, a kabbala titkos ismereteit az ókori chásszideusok, majd az ezekből lett esszénusok is birtokolták. Az utóbbiak közül a leghíresebb Keresztelő János volt, ennek következtében joggal feltételezhető, hogy Keresztelő János azzal is tisztában volt, hogy Jézus megkeresztelésére a Jordán folyónál melyik nap lenne a legalkalmasabb, hogy ennek keretében Isten lelke egy "galamb" formájában Jézusra szállhasson. "Es gibt keine Zufälle", mondaná a német, ami magyarok körében is használatos mondás: "nincsennek véletlenek"... Erre a kozmikus eseményre i.sz. 22.07.02-án került sor.

A későbbiekben látni fogjuk, hogy az itt prezentált X keresztet (crux decussata) felépítő égitestek alkották azt a szabályos keresztet is, aminek égisze alatt kellett a Szanhedtin tervei szerint Jézust keresztre feszíttetni a Peszách ünnep előkészületi napján, hogy meghaljon hibátlan "páskabárányként" (Korinthusiakhoz írt első levél 5,7; Péter I. 1,19) "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (A zsidókhoz írt levél 9,15). Azokban az időkben elvileg nem ismerhették a Neptunusz és Plútó planétákat, habár egyes források szerint a Neptunusz létével is tisztában voltak már (forrás [26]). Amennyiben eltekintünk a Neptunusz és Plútó bolygóktól, abban az esetben is ezt az X keresztet a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek alkották, melyek Jézus kereszthalálakor egy T-keresztet képeztek a zodiákusban.



[391]
Egy bejegyzés erejéig visszatérnék i.e. 8. évre, amikor Jézus megszületett.

Josephus Flavius rendkívül lényeges információval szolgált a kutatók számára azzal, hogy említést tett a Heródes halála előtt valamennyivel (néhány hónappal) bekövetkezett holdfogyatkozásról és arról is, hogy a zsidó Peszách ünnep előtt röviddel távozott el az élők sorából. A ma még használatos "történelmi kronológiát" hosszú évszázadokra visszamenőleg építették fel, aminek megalkotásánál kizárólagosan csak az olyan információk számíthattak megbízható és biztos támpontnak, melyek égi eseményekre (például nap- és holdfogyatkozás) hivatkoztak. Ilyenek hiányában akár több év eltérés is lehetséges a tényleges időpontoktól. A hetvenedik életévében járó Heródes már súlyos beteg volt, ezért a zsidó törvényismerő Júdás és Mátyás a tanítványaikat arra bíztatták fel, hogy a király utasítására a Templom főbejárata fölé felhelyezett aranyból készült sast verjék le onnan és rongálják meg, merthogy a mózesi törvények tiltják az ilyen díszek ottani alkalmazását. Miután a tanítványok végrehajtották ezt, Heródes elfogatta és megégettette őket Júdással és Mátyással egyetemben, mégpedig egy holdfogyatkozás alkalmával (forrás [38]). Ennek ismeretében az utókor kutatói szándékosan, vagy kellő ismeretek hiányában téves holdfogyatkozásra hivatkozva igyekeztek és igyekeznek még napjainkban is korrigálni a Dionysius Exiguus által megalkotott amúgy is hibás keresztény időszámításra felépített történelmi kronológiát:
"Mi azonban nem csupán az évet ismerjük, hanem az évszakot is, amibe mi Heródes halálát helyeztük. Mint Josephus tudósít (Antiqq. XII. 6,4), az utolsó betegsége folyamán egy lázadás támadt, aminek az élén az írástudó Mátyás állt. A bűnösöket megégettette, és amelyik éjszakán ez történt, egy holdfogyatkozás volt. Közvetlenül a (*Heródes) halála után, mint ahogy az a zsidó történetíró elbeszéléséből fennmaradt, a Peszáhot ünnepelték (VII, 9,3.). A római időszámítás szerint 750-ben, vagy i.e. 4-ben március 12-ről 13-ra virradó éjjel egy részleges holdfogyatkozás következett be, amit én pontos számításoknak vetettem alá."
(Ludwig Ideler professzor: Handbuch der mathematischen und technischen Chronologie, Zweiter Band - Berlin, 1826 - 391. old. [39]) (saját fordítás)

""Heródes már halálos beteg, néhány vezetőt megégettetett ϰαι ή σεληνη τη αυτη νυϰτι εξελιπεν (* és a Hold ezen az éjjelen elsötétült) Archaeol. 17,6. 4. ezt követően Heródes a Jordánon túli Kallirhoë fürdőhelyre utazott, visszatért még Jerikóba, 5 nappal fiának, Antipater-nek a kivégzése után meghalt, 7 napig (17,8.4.) gyászolták, a Peszách közel volt. Az esemény, amelyik még a rendkívüli esemény és Heródes halála között történt, megkívánja, hogy ez a holdfogyatkozás január végére essen."
(Heinrich Eberhard Gottlob Paulus professzor: Philologisch-kritischer und historischer Commentar über das neue Testament,... - Leipzig, 1812 - 225. old. [41]) (saját fordítás)

Még néhány idézet található ezzel kapcsolatosan a [44] alatt, mint például Johannes Kepler (1571 - 1630) alaptalan véleménye a Josephus Flavius által megadott holdfogyatkozás időpontjáról. A kutatók túlnyomó többsége valamilyen oknál fogva nem merészelte az i.e. 7. év előtti holdfogyatkozásokat számításba venni, mintha titokban az ösztönözte volna őket, hogy nehogy véletlenül is rávezzesék a misztérium megoldására éhes olvasókat a helyes megfejtésre, pedig csak egy-két hónapnyi távolság választotta el őket ettől… Magától értetődően ebben az esetben is létezik szerencsére kivétel, habár az a másik végletet képviselte, de legalább követendő példával szolgált arra nézve, hogy i.e. 7 előtt is létezett holdfogyatkozás, ami esetleg szóba jöhetne Josephus által említett égi esemény azonosításával kapcsolatosan. Nevezetesen W. D. Block-nak a "Das wahre Geburtsjahr Christi oder wir sollten 1862 anstatt 1843 schreiben" ("Krisztus valódi születési éve, avagy 1843 helyett 1862-t kell írnunk") könyvéről van szó, amiben teljes mértékben joggal állítja pellengérre azokat a kronológusokat és filozófusokat, akik megméretés nélkül magukévá tették azt a dezinformációt, ami szerint a Josephus-féle holdfogyatkozás a római időszámítás szerint 750-ben, március 12-ről 13-ra virradó éjjel történt volna. De mivel a könyv írója maga is egy hibás megoldással hozakodott elő, mégpedig azt állítva, hogy az említett holdfogyatkozás a római időszámítás szerinti 739. év október 16-án valósult meg (forrás [45]), ezért értelemszerűen őt is megilleti a jogos kritika...

Akkortájt az alábbi teljes holdfogyatkozások jöhettek csak számításba:

1, -8.06.04. 00:51 UT +2.00 Jeruzsálem
2, -8.11.28. 20:46 UT +2.00 Jeruzsálem
3, -4.03.23. 20:16 UT +2.00 Jeruzsálem
4, -4.09.15. 22:05 UT +2.00 Jeruzsálem
5, 0.00.10. 01:04 UT +2.00 Jeruzsálem

Jézus születése előtt két és fél hónappal, i.e. 9.11.28-án (-8.11.28-án) egy Júdeából is jól megfigyelhető teljes holdfogyatkozás alkalmából égettette meg Heródes az említett lázadókat és felbujtó vezetőiket, Júdást és Mátyást. Az öreg király betegsége egyre súlyosabbá vált, ezért orvosai tanácsára a Holt-tengernél egy kúrán vett részt, de merthogy ez egy bizonyos idő eltelte után se hozott jobbulást számára (forrás [46]), ennek köszönhetően végérvényesen feladva, visszatért Jeruzsálembe. Az említett holdfogyatkozás és a halálának beállta (ami az i.e. 8.03.25-i Peszáh ünnepet megelőzően történt) (forrás [47]) közti körülbelül három és fél hónap folyamán az alábbi események zajlottak le:

1, i.e. 8.02.10-én megszületett a Názáreti Jézus;
2, ez alatt az idő alatt vett részt a Holt-tenger mellett az említett kúrán;
3, halála előtt öt nappal még kivégeztette saját fiát, Antipater-t, mert az a gyanú merült fel ellene, hogy meg akarta mérgezni apját.

Amennyiben Josephus Flavius zsidó történetíró megadásai korrektek (amivel kapcsolatban e könyv írójának nincsennek kételyei) és hitelt adunk azoknak, abban az esetben mint írta, Heródest a halálát megelőző 37. évben koronázták királlyá Rómában, nevezetesen i.e. 44-ben (amit a zsidó történetíró a 184. olympias idejére tett), ezt követően három év elteltével, i.e. 41-ben vette gyakorlatilag is birtokba királyságának központját, Jeruzsálemet. Amennyiben i.e. 44-ben volt a 184. olympias, akkor ebből adódóan az első olympiasnak 183x4 évvel korábban, tehát i.e. 776-ban kellett lezajlania. A hivatalos görög kronológia értelmében is ez i.e. 776-ban történt (forrás [48]), amiből azt a konzekvenciát vonhatjuk le, hogy azt etalon időszámításnak tekinthetjük, ellentétben a keresztény időszámítással.

Josephus Flavius elmondása értelmében Heródes a jeruzsálemi Templom átalakításához, uralkodásának 18. évében, tehát i.e. 27-ben fogott hozzá (forrás [49]). Ezzel szemben a zsidó történetíró egy másik könyvében a Templom átépítésének kezdetét Heródes királyságának 15. évében jelölte meg (forrás [50]). A Josephus-tól származó két egymástól 3 évre eltérő információ valószínűleg annak a három évnek tudható be, ami Heródes Rómában történt megkoronázása és Jeruzsálem elfoglalása (királyságának tényleges kezdete) között telt el, ezért joggal feltételezhető, hogy ugyanarra az évre célozhatott az író, mégpedig az i.e. 27. évre, ami 19 évvel előzte meg Júdea királyának halálát. A jeruzsálemi Templom felavatására ~i.e. 17-ben kerülhetett sor, Jézus születése és Heródes halála előtt 9 évvel. A Templom átépítésének tényleges kezdete feltételezhetően 2-3 évet eltolódott, mivel a zsidók attól tartottak, hogy a nem zsidó származású király esetleg megszegi a nekik tett ígéretét, és átépítés helyett lebontja azt. Heródes a megnyugtatásuk érdekében csak akkor adott engedélyt a bontási munkálatok megkezdésére, miután már a teljes átalakításhoz szükséges összes anyagot a helyszínre szállították, a kőfaragáshoz és egyéb építési tevékenységhez szükséges ismeretekre kellőképpen felkészítették a mestereket, és 1000 zsidó pap számára pedig beszerezték a papi ruhákat (forrás [51]).

János evangéliumában is találunk utalást a Templom építésére:
"Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?"

A fenti kérdést a zsidók Jézusnak a megkeresztelése utáni Peszách ünnep környékén (János evangélium 2,13) tették fel, amikor már megközelítőleg 46 éve építés alatt állt a Templom János állítása szerint, mivelhogy ~i.e. 17-ben a felavatásakor még nem volt befejezve. A Templom átalakításának tényleges kezdete ~i.e 24-re (-23-ra) tehető a korábban elmondottak miatt, és ezt után 46 esztendővel tették fel Jézusnak a fenti kérdést, nevezetesen i.sz. 23-ban, amikor Jézus már betöltötte a 30. életévét. A félreértések elkerülése végett feltétlenül fontos itt nyomatékosan kihangsúlyozni, hogy a megbízható és korrekt kronológia nem Jézus születését és Heródes halálát igyekszik a hibás időrendi adatokhoz igazítani, hanem éppen fordítva, tehát az egyedüli lehetséges Jézus születési és Heródes elhalálozási évhez a korábbi történések alaptalanul megállapított időpontjait korrigálni.

Az eddigi adatokból következően a Heródes uralkodásának 7. évében lezajlott actiumi csata a jelenlegi hivatalos állásponttal (i.e. 31.09.02.) ellentétben ~i.e. 35-ben kellett történjen (forrás [52]).

Elkerülhetetlenül szükséges a Heródessel kapcsolatos időpontok szeriőz tisztázása annak érdekében, hogy Jézus születésének és kereszthalálának kozmikus misztériumához kötődő kozmikus események dátumai ez által szintén igazolást és megerősítést nyerhessenek, mivelhogy nem mondhatnak és nem is mondanak semmiképpen ezek egymásnak ellent. Jézus születésének és keresztre feszítésének időpontjai nem tartoznak a "kívánságműsor" kategóriájába, hanem kronológiailag és asztronómiailag is egyértelműen igazolható események kell legyenek, amit ennek a könyvnek a szerzője a legjobb tudása szerint igyekszik az olvasó elé tárni.

Caesareai Eusebius (263 – 338?) keresztény püspök és történetíró az "Egyháztörténet" című művében azt írja, hogy Jézus, Augustus császár uralkodásának 42. évében született, 28 évvel Egyiptom legyőzése (Antonius és Kleopátra halála) után (forrás [53]). Feltételezve Eusebius megadásának helyességét, i.e. 49-re (-48-ra, a. u. c. 705-re) kellett essen Augustus császár uralkodásának első éve; Egyiptom veresége, illetve Antonius és Kleopátra halála (a jelenlegi hivatalos kronológia szerint Kleopátra i.e. 30.08.12-én halt meg) pedig i.e. 35-ben (-34-ben, a. u. c. 719-ben), történhetett.

Dr. Szántó Konrád ferences rendi főiskolai tanár és egyháztörténész az alábbiakat írja Jézus születésével kapcsolatosan "A katolikus egyház története" első kötetében:
"Az időszámítástan szempontjából fontos volt Dionysius Exiguus munkássága. Krisztus születésének, születési évének kiszámításával ugyanis ő határozta meg és vezette be a keresztény időszámítás kezdetét. Dionysius Exiguus ab urbe condita, Róma alapítása után 754-re tette Krisztus születését. Ez a számítás azonban biztosan téves. Valószínű, hogy Krisztus a Dionysius Exiguus által bevezetett időszámítás kezdete előtt négy, öt vagy hét évvel előbb született: 747, 749 vagy 750-ben ab u. c., Róma alapítása után."
(I. kötet - Budapest, 1987 - 24. old.)

"Így (csak a legfőbb eseményekre utalva) történetileg biztos tény, hogy Jézus Krisztus a júdeai Betlehemben Szűz Máriától született a Dionysius Exiguus által bevezetett időszámítás kezdete előtt 4 vagy 5, esetleg 7 évvel."
(I. kötet - Budapest, 1987 - 42. old.)

Az idézettek azt tükrözik, hogy "A katolikus egyház története" írója se lehetett tisztában Jézus valódi születési időpontjával, ami kizárólagosan csak egyetlen napra eshetett, nevezetesen i.e. 8.02.10-re (-7.02.10-re). Ez nem az időszámítás kezdete előtti 7. évben (-6-ban) volt, hanem a hibásan feltételezett Jézus születése előtti 8. évben, azaz i.e. 8-ban (-7-ben).

Az eddigiekből értelemszerűen az is következik, hogy Caius Julius Caesar nem távozhatott el i.e. 44.03.15-én az élők sorából, mint ahogy azt a még érvényben lévő kronológia hirdeti számunkra, hanem öt évvel korábban, tehát i.e. 49.03.15-én, akit Augustus császár követett a trónon. Azon vélemények, melyek szerint akkor napfogyatkozás lett volna (forrás [55]), megalapozatlanok kell legyenek, ugyanis az i.e. első évszázadban egyáltalán nem történt március 15-én semmiféle napfogyatkozás. I.e. 44.03.20-án, i.e. 45. 03.01-én és 30-án, i.e. 46.03.12-én, ; i.e. 47.03.23-án, i.e. 48. 03.04-én és i.e. 49. 03.14-én volt újhold, de nem párosult egyik se napfogyatkozással. Itáliából megfigyelhető napfogyatkozás akkoriban csak i.e. 48.01.04-én (részleges napfogyatkozás); i.e. 49.08.09-én (gyűrűs napfogyatkozás); i.e. 50.08.21-én (gyűrűs napfogyatkozás) valósult meg. Ezek az adatok tehát kizárják azt a lehetőséget, hogy amennyiben Julius Caesar-t március idusán (15-én) ölték meg (forrás [56]), ez egy napfogyatkozással esett volna egybe, vagy annak tájékán napfogyatkozás lett volna megfigyelhető. A Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek i.e. 43.03.23-án alkottak egy szabályos kozmikus keresztet, de ekkor már közel hét éve Augustus volt a császár Rómában.



[398]
A Magyar Katolikus Lexikon és más források [61] is arra hívják fel a figyelmet, hogy a Keresztelő János-féle keresztelés nem azonos az egyház által elfogadottal, és értékében illetve jelentőségében is lényegesen elmarad a Jézus keresztjére hivatkozva praktizált keresztelés mögött:
"keresztség (lat. baptismus): az első és legfontosabb szentség, mely megnyitja az utat a többi szentségek felé, általa az ember megszabadul a bűnöktől, Isten gyermekévé születik újjá, és eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá válva az Egyház tagja lesz.
A keresztség kezdettől fogva az Egyházba való beiktatás szentsége volt, még ha nem is nevezték mai értelemben vett szentségnek. Úgy szolgáltatták ki, mint ami bekapcsolja a hívőt a megváltás misztériumába (Róm 6,4), Krisztus testének tagjává teszi (Gal 3,27), és megjelöli a Szentlélek pecsétjével.
Jézus keresztsége Jánosnál a Jordánban nem tekinthető úgy, mint ami összefügg az egyházi keresztséggel." (forrás)

"János keresztsége nem elegendő az Isten országának elnyerésére és a Szentlélekben való részesedésre (ApCsel 19,1-6). Az evang-ok és az ApCsel a különbséget a vízzel, ill. a Szentlélekkel való keresztelés ellentéte révén emelik ki (Mt 3,11; Mk 1,8; Lk 3,16; Jn 1,33; ApCsel 1,5; 11,16). Ebből következően ~ értékben mögötte áll a későbbi ker. keresztségnek, ahogy az előfutár János is kisebb, mint a Messiás, akire leszállt és rajta is maradt a Szentlélek (Jn 1,33)." (forrás)

Ezek az idézetek tehát megnyugtató válasszal szolgálnak arra nézve, hogy a korábban bemutatott X-kereszt mégiscsak szóba jöhet (egyéb híján!) Jézus megkeresztelkedésekor leszálló "Lélek" kozmikus forrása gyanánt. A legtalálóbb és tömör véleményt a német evangélikus teológus, Matthias Schneckenburger (1804 - 1848) fogalmazta meg ezzel kapcsolatban:
"János megkeresztelt és megtartott Jézus fellépése után is maga körül tanítványok egy csoportját; igen, ő kétséget kizáróan a Messiás tulajdonképpeni ragyogó fellépését várta, mint a tanítványai Act. 19,23 csak később, ő az utat akarta csak előkészíteni. A János-tanítványok ismét meg lettek keresztelve, és megjegyezve mellette határozottan, hogy a János-keresztelés csak egy utalás volt a jövendő Messiásra." [64] (saját fordítás)

A János-féle keresztelés a csúcspontját Jézus megkeresztelésekor érte el, aminek hatására Jézusra leszállt Isten lelke. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a Jézus megkeresztelésekor leszálló isteni léleknek a kozmikus forrását ugyanazon égitestek alkották, mint a Jézus messiási mivoltát megpecsételő kozmikus keresztet, aminek égisze alatt halt kínhalált Jézus, de az X-kereszt szellemi hatásának intenzitása magasan elmaradt az utóbbihoz viszonyítva.

Az esszénusok két Messiás eljövetelében bíztak. Az első egy tanító Messiás (Mashiach ben Josef - Messiás, József fia) kellett legyen, a második viszont majd az "idők végén" fellépő Messiás-király (Mashiach ben David - Messiás, Dávid fia). Ahhoz, hogy a nép elfogadja Jézus Messiásnak, ahhoz a hagyományok értelmében egy égi jelre volt szükség, amit Keresztelő János prezentálni tudott Jézus megkeresztelése alkalmából.

Röviden összegezve: a Keresztelő János-féle keresztelés és az azzal párosuló X-kereszt előjele, előhírnöke volt Jézus keresztre feszítésének és az akkor létrejövő messiási keresztnek. Ezekről a mennyei dolgokról szinte biztosra vehetően János az édesapjától, Zakariás paptól értesülhetett a korábbiakban, aki a 3 éves Máriát erre utalva fogadta a jeruzsálemi Templomban.



[401]
János az evangéliumában három Peszách ünnepről tesz említést, nevezetesen: 1, Jézus megkeresztelését követően (2,13), amikor kiűzte a kufárokat és pénzváltókat a jeruzsálemi Templomból; 2, a "csodálatos kenyér- és halszaporitással" (6,4) kapcsolatosan; 3, Jézus elfogatásával (11,55-57) és megölésével (19,14-16) összefüggésben. János az 5. fejezet 1-ben nem Peszách ünnepre utalt, mivelhogy ha az lett volna a célja, értelemszerűen meg is nevezte volna azt, mint ahogy azt említett három esetben tette. A Keresztelő János általi megkeresztelése és a kereszthalála között nem telt el három év, hanem két év és 9 hónap.

Feltétlenül érdemes itt kitérni a VIII. században megjelent "Toledoth Jeshu" című héber nyelvű kiadványra, ami azt hangoztatja, hogy Názáreti Jézus a csodatevő képességét kizárólagosan annak köszönhette, hogy a jeruzsálemi Templom féltve őrzött titkához, a Schemhamphoras titkához jogtalanul jutott hozzá, ami által lett felvértezve az említett tálentummal. A könyvet a heidelbergi egyetem héber nyelven tudó és azt kutató professzora, Johann Andreas Eisenmenger (1654 - 1704) fordította le németre, amit részletekben meg is jelentetett az "Entdecktes Judenthum..." című kétrészes terjedelmes munkájának első részében (105 - 108. old., 155 - 158. old., 170 - 180. old.). A kiadvány szerint a régi idők folyamán a jeruzsálemi Templomban található "Szentek Szentjében" még Dávid által talált kövön helyezkedett el a frigyláda. Ezt a magyarázatok értelmében a Templom pusztulását követően Babilonba szállították át, ahol nyoma veszett.

Itt annyit megjegyeznék, hogy miután Ezsdrás megismertette népével i.e. 445. őszén az általa megalkotott Tórát, természetesen se "isteni csodák" nem történtek többé, se pedig ez a frigyláda nem kerülhetett elő...

Az említett kőre Istennek 72 neve, a Schemhamphoras volt bevésve, amit a zsidó bölcsek úgy igyekeztek megóvni az illetéktelen személyektől, hogy a Schemhamphoras csodatevő erejét hasznosítva a kijáratnál található két oszlopra egy-egy ércből készült oroszlánt (mások szerint kutyát) állítottak. Ha esetleg egy beavatatlan megtanulta ott a helyszínen Isten 72 nevét, és ennek a féltve őrzött tudásnak a birtokában szándékozott a helyszínről távozni, akkor a két oroszlán félelmetesen erős üvöltésének hatására azonnal elfelejtette azokat. Jézus annak érdekében, hogy rendelkezhessen az isteni csodatevő adottsággal, a "Szentek Szentjében" lévő kőre felvésett Isten 72 nevét feljegyezte egy pergamenre, majd azt a lábán egy késsel ejtett sebbe rejtette, ami az isteni tudás hatására be is gyógyult azonnal. Így amikor távozásakor az oroszlánok ráüvöltöttek, ugyan azonnal el is felejtette az isteni misztériumot, de hazaérve, miután kivágta a lábába rejtett cédulát, ismét birtokában volt annak. Ezt követően Betlehemben 310 hallgatójának kijelentette, hogy ő az Ézsaiás által megjósolt Messiás, sőt maga a Teremtő Isten is, aki az eget és a földet alkotta. Mivel a hallgatósága bizonyosságot akart erről szerezni, ezért szemük láttára feltámasztott egy sírjából kihantolt csontvázat és egy leprás beteget pedig meggyógyított. Ennek láttán a tömeg áhítattal elismerte, hogy valóban ő kell az Isten Fia legyen. Ennek az epizódnak van persze előzménye, Jézus születésének körülményei és a történet egészen haláláig folytatódik.

A Schemhamphoras fogalma felmerül Sabbatáj Cví-vel (1624 - 1676) kapcsolatosan is, aki mint Jézus, a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égetestek együttállásakor jött a világra 1624. augusztus 14-én. A zsidó misztika titkos tudományával foglalkozó némely kabbalisták egyes források szerint a héber időszámítás szerinti 5408. évre várták az Ószövetségben részletezett megváltás kezdetét és a Messiásuk fellépését. Ez a megadás persze nem fedi a valóságot, mivelhogy ezt az 5409. évre kellett várják, azaz 1648/1649-re, ugyanis ebben a zsidó naptár szerinti évben két alkalommal alakult ki Schemhamphoras kozmikus forrása, mégpedig 1648.11.30-án egy T-kereszt és 1649.02.27-én, Susán-Purim-kor pedig egy szabályos kereszt. Ráadásul az említett két konstellációhoz csatlakozott a Neptunusz és Plútó planéta is ugyanúgy, mint a 33. életévében lévő Jézus kínhalálakor kialakult kereszt esetében. Jézus és Sabbatáj Cví életére nézve is sorsdöntő szerepet játszottak ezek az égi események, hiszen Jézust a tervek szerint keresztre feszíttették ekkor, Sabbatáj Cví viszon ez időben kezdte hangoztatni a szmirnai (mai Izmir) zsinagógában a Schemhamphoras lényegét és ismeretsége körében pedig messiási mivoltát. Az előbbiért rabbinikus átok miatt el kellett hagyja Szmirna városát.
Ez idő tájt érte el végkifejlettjét az "angol polgári forradalom" is, ami I. Károly (1600 - 1649) kivégzéséhez vezetett.

Mint láthatjuk, a Schemhamphoras féltve őrzött titoknak számított. Ennek lényegét hét helyen tanulmányozhatja az ismeretekre szomjazó: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7.



[405]
A Pál kezdeményezésére megalkotott újszövetségi könyvek azt állítják Jézusról, hogy ő Istennek tartotta magát (Máté 28,18-19; János 1,18; 1030; 10,37-38; 14,10-11; etc.). Mivel Jézus egyetlen sort se írt le személyesen tanításaiból, és az általunk ismertek is csak kínhalálát követően évtizedekkel lettek megírva, amelyek az idők folyamán még változtatásokon is átmentek, ennek következtében ezek hitelessége akár meg is megkérdőjelezhető...

Az ószövetségi írástudók azt állították Jézusról, hogy benne nem a "Szentlélek" lakozott:
"Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket" (Máté 9,32-34; 12,22-28; Márk 3,22-30; Lukács 11,14-20)

Ezzel szemben Jézus viszont határozottan az írástudók és farizeusok Istenét, azaz JHVH-t nevezte ördögnek:
"A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja." (János 8,44).

A Szanhedrin úgy döntött, hogy megöletik Jézust (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14), ami feltételezhetően nem egy friss döntés volt, hiszen a Jakab-féle ősevangélium szerint már Mária 3 éves korában tervbe volt ez véve.

Ennek érdekében elfogattatták Jézust, de mivel a Szanhedrinnek nem volt joga halálos ítéletek meghozatalára, ezért átadták ebből a célból Júda római helytartójának, Poncius Pilatusnak. Pilátus bűntelennek találta Jézust (Máté 27,24; Lukács 23,4; János 19,4) és jelképesen mosta kezeit, de végül kénytelen volt a Szanhedrin által felbíztatott tömegek követelésének (Máté 27,15-25; Márk 15,6-15; Lukács 23,18-25; János 18,38-40; 19,4-16) eleget tenni:
"Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: "Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!" Erre az egész tömeg zúgta: "Vére rajtunk és fiainkon!"" (Máté 27,24-25)

"Pilátus folytatta: "Mi rosszat tett?" Azok annál hangosabban kiáltották: "Keresztre vele!" Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre." (Márk 15,14-15)

"Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. De tovább ordítoztak: "Keresztre! Keresztre vele!" Harmadszor is megkérdezte: "De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom." De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre. Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek." (Lukács 23,20-24)

"Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg: nem találom semmiben sem bűnösnek." Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: "Íme, az ember!" Mihelyt meglátták, a zsidók és a szolgák elkezdtek kiabálni: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek." De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!"" (János 19,4-7)

Itt érdemes megállni egy pillanatra. János szerint a zsidók azért akarták feltétlenül keresztre feszíttetni Jézust a Szanhedrin bíztatására egy erre alkalmas időpontban, mert úgymond "Isten Fiává" tette magát. Jézus valóban JHVH legpozitívabb szellemi hatásának volt a megtestesülése, a zoroasztrizmus esetében a Jóistennek, Ormuzd-nak, Ahura Mazda-nak, ugyanis a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor (kozmikus kígyó) látta meg a napvilágot, i.e. 8.02.10-én. De mint ezt Jakab apokrif evangéliumából tudjuk, Jézus megszületését maga a Szanhedrin tervezte annak érdekében, hogy megközelítőleg 33 év elteltével hibátlan "páskabárányként" (Korinthusiakhoz írt első levél 5,7; Péter I. 1,19) a Peszách ünnep előkészületi napján JHVH-nak véresáldozat gyanánt áldozatul essen "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (Zsidókhoz írt levél 9,15) egy ehhez méltó égi konstelláció égisze alatt, mivelhogy "törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat" (Zsidókhoz írt levél 9,22).

A betervezett időpont alkalmával a Jézus születésekor együttállt égitestek egy T-keresztet alkottak a zodiákusban, amit a Neptunusz és Plútó bolygók egy szabályos keresztre egészítettek ki i.sz. 25.04.01-én. A kozmikus kígyó által létrehozott T-kereszt szerepel az Ószövetségben is (Mózes IV. 21. fejezet), a Királyok II. 18,4 elmondása szerint Izrael fiai ennek a rézkígyónak tömjéneztek és azt Nehustának nevezték. A János evangéliumában (3,14-15) is meg van említve ez a rézkígyó, de ebben az esetben a keresztre feszített Jézussal van párhuzamba állítva. Egyes festmények az említett kígyót keresztre feltekeredve, vagy felszögezve ábrázolják, melyek szabályos kozmikus keresztekre (+) illetve T-keresztekre utalnak.

Jézus a jövendőbeli kereszthalálát Péterrel, Jakabbal és Jánossal már előre tudatta:
"Amikor együtt jártak-keltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: "Az Emberfiát az emberek kezére adják. Megölik, de harmadnap feltámad." Erre igen elszomorodtak." (Máté 17,22-23)



[407]
A harmadnapi feltámadás ötlete valószínű, hogy Páltól származik (A zsidókhoz írt levél 9,27-28), amit aztán mások (többek között Máté is) is átvettek tőle Jézus kínhalála után. Ennek az lehetett az értelme és célja, hogy a végidőkre, azaz napjainkra beharangozott ószövetségi messianisztikus elképzelések Messiását, Immánuelt "Jézus második eljövetele" gyanánt várják a keresztény tömegek.

Csakhogy némi eltérés van Jézus és Immánuel személye között, ugyanis, amíg Jézus a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor (kozmikus kígyó) látta meg a napvilágot, a zoroasztrizmus Jóistenének, Ormuzd-nak (Agathodémonnak, Gábriel arkangyalnak, etc.) az inkarnációjaként, addig Immánuel viszont a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek által létrehozott legnegatívabb szellemi hatásúnak tekintett kereszt égisze alatt született, a zoroasztrizmus rossz szellemének, Ahrimán-nak (Kakodémon-nak, Lucifernek, Mihály arkangyalnak, etc.) megtestesüléseként 1999.08.11-én. A két személy közé még véletlenségből se lehet egyenlőségjelet tenni, ennek ellenére mégis mind a ketten JHVH megtestesülésének tekinthető. A különbség tehát kizárólagosan a dualista szemlélet ismeretében érthető csak meg.



[411]
János az evangéliumában három Peszách ünnepről tesz említést, nevezetesen:
1, Jézus megkeresztelését ( i.sz. 22.07.02-án) követően (2,13), azaz i.sz. 23-ban, amikor kiűzte a kufárokat és pénzváltókat a jeruzsálemi Templomból;
2, a "csodálatos kenyér- és halszaporitással" (6,4) kapcsolatosan, azaz i.sz. 24-ben;
3, Jézus elfogatásával (11,55-57) és megölésével (19,14-16) összefüggésben, azaz i.sz. 25.04.01-én.
Benutzeravatar
klausmatefi
Administrator
 
Beiträge: 162
Registriert: Mo 13. Jul 2020, 11:02

Az Index fórumon történt bejegyzéseim

Beitragvon klausmatefi » So 11. Okt 2020, 12:40

Istenkeres (Klaus L. Matefi): A betlehemi csillag és a Schemhamphoras


35.
A római katolikusok legtitokzatosabb és egyben legtöbb legendával körül övezett szerzetes- illetve lovagrendjét a templomos rendet, Jeruzsálem első keresztény királyának (1100. november 11./december 25. – 1118. április 2.), I. Balduin-nak (1058 – 1118) uralkodása folyamán hívták életre Jeruzsálemben. A megalakulásának időpontjával és indítékával, illetve a XIV. század elejént történt felszámolásuk utáni túlélésükkel kapcsolatosan, számos izgalmas elmélet látott már napvilágot. A renddel foglalkozó kutatók és írók véleménye eddig is megosztott volt és még napjainkban se néz ez a helyzet ki máshogy, annak megalakulásának évére nézve. A túlnyomó többség feltételezése szerint, Hugues de Payns (Payens, 1080 - 1136) vezetésével i.sz. 1118-ban, vagy 1119-ben kilenc lovag alapította meg Jeruzsálemben a templomos lovagrendet ("ordo militae Christi"), ennek ellenére vannak akik amellett kardoskodnak, hogy a tényleges dátum valójában nem ismeretes. Az 1818-ban, Berlinben kiadott "Szabadkőműves Lexikon" szabadkőműves szerzője, Johann Christian Gädike (1763 – 1837) szerint a templomosok i.sz. 1115-ben alakultak meg.

Hugues de Payns és az említett nyolc másik lovag (ezek közül csak hétnek maradt fenn a neve az utókor számára: Godefroy de Saint-Omer, André de Montbard, Payen de Montdidier, Geoffroy Bissol, Gondemare, Archambault de Saint-Amand és Rolland) a rendjük alapításakor a Jeruzsálem ostroma folyamán komoly károkat szenvedett Szent Sír-templomban (amit Nagy Konstantin kezdett építtetni, majd a XII. század elején a keresztesek hoztak helyre) tették le ünnepélyes fogadalmukat, aminek keretében szegénységet, nőtlenséget, teljes titoktartást és feltétel nélküli engedelmességet fogadtak. Megalakulásuk indítéka úgymond a Palesztinába látogató keresztény zarándokok védelme volt, de ennek természetesen kilencen nem tehettek volna eredményesen eleget, sőt feltételezhetően nem is az volt tulajdonképpen a tényleges szándékuk, amire a templomos rendet kutatók némelyike igyekszik is rámutatni.

A templomosok magától értetődően soha nem tudtak volna a zarándokok védelmére specializálódva olyan határtalan gazdagságra, befolyásra és földi hatalomra szert tenni, mint ami megalakulások után néhány évtizeddel már kimutatható volt.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon mi lehetett az oka annak, aminek következtében az angol templomosok nagypriorja, Adelard merész és magabiztosan beképzelt stílusban léphetett fel Anglia királyával szemben? Ennek nagy valószínűséggel több indítéka is volt, de ezek közül is a legfontosabb az kellett legyen, ami lehetővé tette a rend számára a példátlan hatalmukat és meggazdagodásukat annak ellenére, hogy megalakulásukkor úgymond a "szegénységre" is fogadalmat esküdtek… A templomosok pecsétjét egyetlen lovon ülő két lovag domborműve díszíti, körülöttük pedig az alábbi felirat olvasható: "SIGILLUM MILITUM CHRISTI" ("Krisztus katonáinak pecsétje"), ezzel is a rend szegénységi fogadalmára utalva.

A XIV. századbeli vádlóik a rend homoszexualitás felé hajlását is felfedezni vélték ezen szimbólumban, mivelhogy abban az időben még elképzelhetetlen lett volna, hogy két heteroszexuális férfi ilyen pózban legyen ábrázolva. A rend szabályai tiltották a lovagok számára a testi, nemi kapcsolatot a másik nemmel, ellenben a homoszexualitást nem, amit a rend feloszlatását követő vallatásuk folyamán 140 lovag közül 137 el is ismert.

A templomosokat megalakulásuktól kezde rejtélyes titkok, misztériumok birtoklásával hozták kapcsolatba, melyek értelemszerűen az ősi asztrológiától és kozmikus ismeretektől elválaszthatatlanok kellett legyenek. A templomos rendet alapító kilencedik lovag, akinek úgymond nem maradt fenn a neve az utókor számára, gyaníthatóan az i.sz. 1114-ben Jeruzsálembe utazó, és egy éven át ott tartózkodó Hugo de Champagne grófja volt. Több forrás is utal arra, hogy a rend 1114-ben már létezett, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy azt éppen 1114-ben hívták életre az alapító lovagok, ugyanis ezt az évet kifejezetten fontos kozmikus események jellemezték. A Troyes városában székelő Champagne grófjának udvarában jól menő, ezotérikus és kabbalista tradíciókat ápoló iskola működött, ami sejthetően azonos volt azzal a Talmud-iskolával (jesivával), amit a középkor leghíresebb T`nákh és Talmud szaktekintélye, Rási (Slomo ben Jichak rabbi; 1040 – 1105) vezetett. Szinte kizárt dolog, hogy Champagne grófja ne tanúsított volna érdeklődést ezen dolgok iránt, annál is inkább, mivel joggal feltételezhető, hogy a gróf és a templomos rendet megalapító többi nyolc lovag is származásukat tekintve az úgy nevezett "Rex Deus" családok sarjai voltak, akiknek ősei egykor Izrelből vándoroltak be Európába és Franciaországba. Jeruzsálem iránti vonzódásuk is alátámasztani látszik ezt a koncepciót. A "Rex Deus" családokról behatóbban Christopher Knight és Robert Lomas "A második Messiás" című könyvükben számolnak be részletesen. Christopher Knight és Robert Lomas elmélete a "Rex Deus" családokra vonatkozóan minden további nélkül elfogadható, hiszen az úgy nevezett "galut" (görögül "diaszpóra"), azaz a "szétszóratás" közismert történelmi tény, amit már az Ezsdrás által megalkotott vallási program is tartalmazott (Mózes V. 4,27-31). Az évszázadok során gyakran az is előfordult, hogy a "Rex Deus" családokból kikerült keresztény uralkodók illetve pápák hatalmi harcba keveredtek egymással, mivelhogy voltak időszakok, mikor a pápák egyre több földi hatalomra szándékoztak szert tenni megfeledkezve arról, hogy számukra a lelkek feletti hatalom volt fenntartva...

A katolikus egyház ("Ecclesia Catholica") mibenlétének tudatában és az i.sz. 1114. évi kozmikus események ismeretében szövetkezhettek a "Rex Deus“ családokból származó templomos rend megalapítói i.sz. 1114-ben, akiknek több mint valószínű, hogy egyáltalán nem a Jeruzsálembe zarándokló keresztények védelme volt a tényleges célja, ahogy már erre korábban is utalás történt, hanem sokkal inkább az ószövetségi tervek megvalósítása, aminek a vallási elképzelések értelmében természetesen Jeruzsálem kellett volna a centruma legyen. A templomos rend is kifejezetten Jeruzsálemre koncentrálódott, de persze nem az ott, 1089 évvel korábban bekövetkezett Jézus kínhalálának okából. A felszámolásukat követő kínvallatásuk folyamán derült fény arra, hogy ők a hús-vér Názáreti Jézus istenségéről szóló, Pál által a világ népei számára kreált és rájuk erőltetett dogmát szertartásaikban következetesen ignorálták és elutasították.

A templomos rend i.sz. 1114-ben történt megalakulására utalt az "Ordo Militiae Christi Templi Hierosolymitani" (OMCTH/OSMTH - "Rittern Christi vom Tempel zu Jerusalem") nagypriorja, Werner Rind, a Fröndenbergben (Nordrhein-Westfalen, Kreis Unna), 2004. április 23-tól (péntek estétől) április 25-ig (vasárnap délig) megtartott szimpózium folyamán, ugyanis a rend kezdetétől napjainkig, azaz 1114-től 2004-ig tartó történetéről tartott 40 fő számára egy előadást.

I.sz. 1114-ben a Sziklamecsetben található szikla (arabul: sachra; a feltételezett Ábrahám-féle emberáldozat kísérlet sziklája, amelyről úgymond Mohamed a mesebeli isteni paripájának, Burák-nak hátán az égbe emelkedett "éjszakai utazása" alkalmával) fölé egy új oltárt építettek. Ez se lehetett természetesen véletlen, hogy éppen ebben az évben tették ezt, hiszen Jeruzsálem már 15 éve a keresztesek kezén volt, tehát megtehették volna ezt akár évekkel korábban is.

Vannak akik úgy gondolják, hogy a templomosok Jeruzsálemben ásatásokat végeztek abból a célból, hogy Salamon király kincseire bukkanhassanak. Attól függetlenül, hogy a Salamon-féle templom több mint valószínű, hogy soha nem létezett, sőt a királynak tulajdonított kincsek sem, ennek dacára persze a teplomosok kutathattak ezek után, de szinte biztosra vehetően eredménytelenül. A rend alapító tagjai által birtokolt "kincs", ami megnyitotta előttük az elképzelhetetlen méreteket öltő felemelkedésüket, a XII. század elején nemcsak a templomos rendet tette a legbefolyásosabb renddé, hanem vele párhuzamosan a cisterci rendet is. A templomosok a "valódi kereszt" birtokosainak tartották magukat, de természetesen itt nem egy fából összetákolt keresztre, vagy annak darabjaira kell gondolni. Ez lehetett a példa nélküli felemelkedésük egyik oka.

Miután Hugo de Champagne gróf földet ajándékozott a cisterci rendnek, Clairvaux-i Bernát i.sz. 1115-ben megalapította ott a Clairvaux-i apátságot, aminek az apátja lett. Bernát i.sz. 1112-ben lépett be a cisterci rendbe harminc rokonával egyetemben. A templomos rendet alapító egyik lovagnak, André de Montbard-nak volt az unokaöccse. Ezek ismeretében jobban átlátható, hogy a későbbiekben a templomosok számára tulajdonképpen miért vállalt és játszott szellemi támogatói szerepet Clairvaux-i Bernát.

Az i.sz. 1114. évvel kapcsolatosan említett fontos kozmikus történések egyaránt a Schemhamphoras kozmikus forrásai voltak, melyekről esetleg Hugo de Champagne gróf (feltehetőleg a Troyes-ban működő, Rási által irányított jesivájából értesülhetet) világosíthatta fel Hugues de Payns-t (aki i.sz. 1101-ben a Rosslin-i keresztes lovagnak, Henri Clair-nak az unokahúgát vette feleségül), vagy pedig a gróf és a templomosok jövendőbeli első nagymestere a korábbi "szentföldi" tartózkodásuk folyamán szerezhettek ezekről a féltve őrzött kozmikus titkokról tudomást. A titok forrásával kapcsolatosan a szabadkőműves Lionel Fanthorpe (1935 -) és felesége, Patricia egy másik fajta teóriával rukkoltak elő, ugyanis azt feltételezik, hogy Clairvaux-i Bernát édesapja, aki rész vett az első keresztes hadjáratban, tudomást szerzhetett a "Végzet Lándzsájának", "Gaius Cassius Longinus lándzsájának" titkáról, ami úgymond a Názáreti Jézus halálával hozható kapcsolatba (János evangélium 19,33-34) és ezen titkot feltételezhetően átadta fiának, Bernátnak.

Fanthorpe házaspár a templomosoknál magas tisztséget töltött be, ezért pontosan tisztában kellett legyenek azzal, amit ők Bernát apjával kapcsolatosan "ezotérikus tudás"-ként említettek meg. Christopher Knight és Robert Lomas "A második Messiás" című munkájukban szintén arról írnak, hogy a templomosok Jézussal kapcsolatos titkot fedeztek fel. Lássuk tehát, hogy miféle "ezotérikus tudás", illetve titok jöhet itt szóba. Az i.sz. 1114. évnek márciusában a tavaszi első telihold (Nap-Hold oppozíció), amely a zsidók Peszách ünnepét jelezte, egy ugyanolyan felépítésű T-kereszthez kötődöt (kivéve a Neptunusz és Plútó égitesteket, melyek nem alkotórészei a Schemhamphoras kozmikus forrásainak), mint amihez 1089 évvel korábban a Názáreti Jézus keresztre feszítését időzítette a Szanhedrin.

És hogy az i.sz. 1114. év közvetlenül kapcsolatba hozható az Ezsdrás által megalkotott ószövetségi misztérium kozmikus keresztjeivel is, azt az 1114.12.29-én létrejött ekvivalens felépítésű kozmikus kereszt egyértelműen bizonyítja.
Bővebben és szemléletesebben: A templomos rend titka



36
A templomos rend a felszámolásukat követően természetesen nem szűnt meg létezni, ugyanis többeknek sikerült a templomos vagyon egy részével Skóciába menekülni, ahol több mint valószínű, hogy életre hívták a szabadkőművességet, amely titkos társaság napjainkban is a templomos titkok őrzőjének számít, illetve gyakorlatilag utódjának annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben több újfajta templomos rend jött létre azt hangoztatva, hogy ők az eredeti templomosok utódai... A szabadkőművesség az Ószövetség Istenét, JHVH-t a "Világegyetem Nagy Építőmestereként" ("Allmächtige Baumeister aller Welten - Großer Baumeister aller Welten"; "Grand Architecte de l´Univers; Great/Grand Architect of the Universe"; "Universi terrarum orbis summus architectus"; etc.) részesíti vallásos tiszteletben.
A templomos rend titka



37.
A templomosok által a köpenyükön viselt (forrás) és az Ezékiel 9,3-7-ben propagált kereszt ugyanolyan felépítésű keresztre utal, mint a Richard Coudenhove-Kalergi (1894 - 1972) által 1922-ben életre hívott Páneurópa mozgalom zászlaján helyet foglaló kereszt. Ekkor Kalergi a bécsi "Humanitas" szabadkőműves páholynak volt már a tagja. Három év múlva, 1925-ben jelentette meg a "Praktischer Idealismus" című könyvét, amiben lefektette a majdan létrehozandó Európai Egyesült Államok alapelveit, aminek kialakítása napjainkban már javában folyamatban van. Kitért könyvében részletesen az általa megálmodott Európa jövendő lakosságára és uralkodó osztályára is. A Páneurópa mozgalom és az Európai Unió zászlajára a 12 db sárga ötágú csillag Paul Michel Gabriel Lévi (1910 - 2002) ötlete alapján került fel a Jelenések könyve 12,1-ben taglalt jelképre (Napbaöltözött Asszony) hivatkozva. Ez a 12 pentagramma a már korábban említett tizenkét fajta szabályos kozmikus keresztre (+) utal, melyeket a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek képesek alkotni Nap-Hold együttállás (konjunkció - újhold) és szembenállás (oppozíció - telihold) esetén.



38
Kalergi egy olyan Európai Egyesült Államokat álmodott meg könyvében, ahol a tömegeket a fehér őslakosság és más kontinensekről bevándorolt sötétbőrű emberek keveredéséből létrejött új lakosság kellene alkossa, akik az óegyiptomiakhoz lennének hasonlatosak:

"Inzucht stärkt den Charakter, schwächt den Geist - Kreuzung schwächt den Charakter, stärkt den Geist. Wo Inzucht und Kreuzung unter glüchlichen Auspizien zusammentreffen, zeugen sie den höchsten Menschentypus, der stärksten Charakter mit mit schärfstem Geist verbindet. Wo unter unglücklichen Auspizien Inzucht und Mischung sich begegnen, schaffen sie Degenerationstypen mit schwachem Charakter, stumpfem Geist. Der Mensch der ferner Zukunft wird Mischling sein. Die heutigen Rassen und Kasten werden der zunehmenden Überwindung von Raum, Zeit und Vorurteil zum Opfer fallen. Die eurasisch-negroide Zukunftrasse, äußerlich der altägyptischen ähnlich, wird die Vielfalt der Völker durch eine Vielfalt der Persönlichkeiten ersetzen." (Richard Nikolaus: Praktischer Idealismus Coudenhove-Kalergi: Praktischer Idealismus - Wien, Leipzig, 1925, 22-23. old.)


A két évvel korábban, 1923-ban kiadott "Pan-Europa" című könyvében a Páneurópa mozgalom "szeretetet" és a "szellemet" jelképező zászlaján látható keresztet napkeresztnek titulálja, aminek égisze alatt létre kell jöjjön Portugáliától Lengyelországig a "béke" és "szabadság" világbirodalma:

"Das Zeichen, in dem sich die Pan-Europäer alle Staaten vereinigen werden, ist das Sonnenkreuz: das Rote Kreuz auf goldener Sonne, das Symbol der Humanität und der Vernunft. Diese Flage der Liebe und des Geistes soll einst von Portugal bis Polen wehen über einem einigen Weltreich des Friedens und der Freiheit!" (Richard Nikolaus Coudenhove-Kalergi: Pan-Europa - Wien, 1923/1982, 167/168. old.)


Ezt a világbirodalmat az elképzelése szerint a "kiválasztott nép" alkalmas vezetni majdan.

Richard Nikolaus Coudenhove-Kalergi díjjal kitüntetettek.

Az 1989-es átalakulás kezdetét szignáló Páneurópai Piknik-et a Páneurópai Unió akkori, Richard Nikolaus Coudenhove-Kalergi díjjal kitüntetett elnöke, Otto von Habsburg (1912 - 2011) Pozsgay Imrével (1933 - 2016) együtt rendezte meg Sopronpuszta közelében augusztus 19-én. Aznap a Hold, Vénusz, Jupiter, Szatrurnusz, Uránusz és Neptunusz planáták egy kozmikus keresztet alkottak a zodiákusban, aminek nem volt köze a Schemhamphoras-hoz.

41 nappal rá, a 115. jovél (a héber naptár szerinti 5750. zsidó újév - Ros Hásáná) alkalmából a Nap, Hold, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz által alkotott T-kereszt létrejöttét követő napon Dietrich Genscher (1927 - 2016) nyugatnémet külügyminiszter 1989.09.30-án engedélyezte a prágai nagykövetségen tartózkodó közel 4000 keletnémet menekültnek, hogy kiutazzanak az NSZK-ba. Ez a T-kereszt a Schemhamphoras egyik kozmikus forrásának számított és ráadásul egybeesett a jovél-nek számító zsidó újévvel. Az előző jovél (Mózes III. 25,8-11) a II. világháború kezdete után két héttel volt.
Benutzeravatar
klausmatefi
Administrator
 
Beiträge: 162
Registriert: Mo 13. Jul 2020, 11:02

Az Index fórumon történt bejegyzéseim

Beitragvon klausmatefi » Fr 11. Dez 2020, 20:32

Istenkeres (Klaus L. Matefi): Bibliai rejtvényfejtés I. - Ószövetség


[topiknyitó]
Miképpen lehetséges, hogy a régészek semmiféle hiteles nyomát nem találják az i.e. V. század előtti monoteista JHVH-kultusznak?


[O]
Mi lehet annak magyarázata, hogy az "egyiptomi fogságról" és az onnan "történt" kivonulásról illetve a "tíz csapásról" nem tudtak az egyiptomiak?


[1]
Hogyan lehetséges, hogy az ószövetségi magyarázatok szerinti Dávid és Salamon nevével fémjelzett nagy birodalmaknak, illetve Salamonnak tulajdonított Templomnak nincsen semmilyen jellegű régészeti nyoma?


[2]
Miért van az, hogy Mózes neve i.e. 300-ig nem szerepelt sehol?


[3]
Mi magyarázza azt, hogy a Schemhamphoras titkos ismerete, a kabbala Mezopotámiából, a mai Irak területéről származik, de ugyanez a helyzet az i.e. V. században az Ószövetség megalkotói által átvett és átalakított teremtés történetével (a babiloni Enūma eliš); a "teremtő Isten" fogalmával; a Noé-féle legendával (a sumér Gilgames eposzban szereplő Um-napisti szerepét Noé veszi át); a héber naptári hónapok neveivel; a szombat szó eredetével (sabbath/sábát - šabattu); a héber órának percbeosztásával (60x18=1080); a héber betűkhöz történt számértékek utalásával; a frigyláda őreivel, a Kerubokkal és Szeráfokkal; Lilit-tel (Lilitu); etc.?


[4]
Mivel magyarázható az, hogy ószövetségi vallásetikai törvény, a "Szemet szemért" (Mózes II. 21,24-25; Mózes III. 24,20; Mózes V. 19,21) a babiloni törvénykönyvből származik?


[7]
Az eddig felmerült kérdésekre egyedül és kizárólagosan az lehet a helyes válasz, hogy az i.e. V. században kellett létrejöjjön a monoteista JHVH-kultusz, aminek alapjait Ezsdrás rakta le a Babilonban elsajátított tudáshalmaz segítségével. Ezsdrás i.e. 445-ben ismertette meg népével az általa megalkotott Tórát és fogadtatta el velük alkotmány gyanánt. Izrael alkotmánya napjainkban is a Tóra a néha Raj Tamás főrabbi állítása szerint. Annak ellenére, hogy Ábrahám és Mózes nem voltak valós történelmi személyek, Ezsdrás egy olyan fiktív vallástörténelmet hívott életre, amit az általa Babilonban megszerzett kozmikus és történelmi ismeretekkel kombinált. Erre épül az a hagyomány, mi szerint Ábrahám emberáldozatának kísérletekor megjelenő kosnak a jobb szarvából készített sófár hangja hallatszott a Sínai-hegyen, amikor JHVH úgymond szövetséget kötött Mózessel; az ószövetségi messianisztikus elképzelések Messiásának, Immánuelnek a születésekor (1999.08.11.) pedig az említett kos bal szarvából gyártott sófár szólalt meg. Ez így egy laikus számára akár kissé komolytalannak is tűnhet, pedig egy kozmikus misztériumot rejt valójában magában, ugyanis egy bizonyos fajta kozmikus kereszt megjelenéseire hivatott utalni. Egy ilyen kozmikus kereszt létrejötte motiválta Ezsdrást is a Tóra megalkotására is!

Az itt elmondottakat behatóbban a "A betlehemi csillag és a Schemhamphoras titkai" című négykötetes munkámban lehet tanulmányozni, aminek betöltése folyamatban van.


[8]
Az, hogy az Ószövetség egy fiktív vallástörténelemmel rendelkezik, tulajdonképpen irreleváns, ugyanis hívő tömegei számára nem soha be nem váltható túlvilági ígéreteket helyezett kilátásba, hanem reális e világi célkitűzéseket (anyagi jólét, hatalom, etc.). Ezzel szemben a másik két ábrahámita vallás (keresztény, iszlám), melyek térítő vallások, túlvilági jutalmakkal premizálják követőiket... A középkor legnagyobb talmudtudósának, Maimonides-nek (1135/1138 - 1204) az volt a véleménye, hogy a kereszténység és az iszlám az ószövetségi Messiásnak, Immánuelnek az eljövetelét volt hivatott előkészíteni.


[11]
Mi okozhatta azt, hogy az Ezsdrás által megalkotott Tóra megismertetése óta (i.e. 445) nemcsak a "próféták kora" zárult le, hanem az ószövetségi "csodák" kora is...?


[27]

Kezdésként köszenetet mondok az ide beillesztett videóért. Maga a videó egy jól megszerkesztett, látványos és a laikusokat egészen biztosan azonnal meggyőző alkotás. Mint tudjuk, az Ószövetség hitelességét kutatók több csoporta oszthatók. Akik elkötelezett hívők, azoknak nem lehet más céljuk érthetően, mint mindenáron igazolni az Ószövetségben leírtakat. Ezek a kutatók, legyenek Bibliát kutatók, vagy régészek, nem nevezhetők elfogulatlan, elkötelezetlen, független, csak az igazság feltárásáért fáradhatatlanul tékenykedőknek. Kizárólag EGY célkitűzés motiválja őket, valamilyen úton-módon igazolni a világ előtt az Ezsdrás által 445-ben megismertetett Tórának és a többi ószövetségi könyv tartalmának történelmi realitását. Aztán vannak olyanok, akik eleve istentagadók, ezért érthető módon az Istenbe vetett hitek és az azokkal kapcsolatos "Szentírások" cáfolataira törekszenek mindenáron. Szerintem vannak még olyanok is, akik előítélet-mentesen, pártatlanul igyekeznek kutatási tevékenységüket folytatni. Én magamat ezek közé sorolom. Amennyiben meggyőző bizonyítékok merülnek fel az eredményeimmel, következtetéseimmel szemben, minden további nélkül hajlandó vagyok azokat korrigálni.

A bevezető után annyit szeretnék előre bocsájtani, hogy ezt még egy másik bejegyzésem is fogja követni. Kezdeném a videó utolsó végkövetkeztetésével, amit a 39. perctől lehet megtekinteni:

"Az izraeliták múltjának legitimitása egy, a Biblia ősi eredetét igazoló bizonyíték felfedezésétől függ."

Maximálisan egyet kell ebben minden olyan kutatónak értenie, akik előítélet-mentesen és pártatlanul tevékenykednek, így magam is csatlakozom az idézetben közöltekhez. Az ezt követő mondatra és a későbbiekre viszont már enyhén szólva szkeptikusan kell reagáljak:

"Egy később életreszólónak bizonyuló felfedezés Jeruzsálem falain kívül egy régi temetőben veszi kezdetét. ... ... ..."

A videóban a Tóra i.e. 445-ben történt megismertetését úgymond megelőző időkből származó lelettel rukkolt elő a magyarországi születésű izraeli régészprofesszor, Gabriel Barkay (1944 -), aki azt állította, hogy a jeruzsálemi Ketef-Hinnom-völgyben lévő temetkezési helyen két ezüst amulettre bukkantak ásatásaik folyamán, melyeken a Mózes IV. könyvében (6,24-25) olvasható "ároni áldás" szövegének töredéke található protohéber betűkkel írva. Barkay úr ezeket i.e. VII - VI. századi leletekként datálta, ami ugye azt jelentené, hogy neki végre sikerült egy olyan írásos emlékre lelnie, ami igazolná azt, hogy a Tóra már i.e. 445 előtt is közismert kellett legyen.
A babiloni száműzetést megelőző időkben volt használatos a protohéber írásmód, de ezt a későbbi időkben is applikálták elvétve, így az i.e. I. században ismét alkalmazásban volt, a szamaritánusok pedig a mai napig használják. Arra a temetkezési helyre pedig, ahonnan Barkay úr állítása szerint a lelet származik, i.e. VII. - I. századig temetkeztek. A Barkay úr által említett "kalapácsos 13 éves gyermek" kapirgálás közben találta meg ezeket az amuletteket és nem a korábbi feltárt régebbi sírokban.

A lényeg az, hogy vezessen minden kutatót az alábbi Indiából származó gondolat, amit én is magamévá tettem:

"Nincsen magasztosabb vallás az igazságnál!"



[47.]
I.e. V. században kellett létrejöjjön a monoteista JHVH-kultusz, aminek alapjait Ezsdrás rakta le a Babilonban elsajátított történelmi, mitológiai, hermetikus és kabbalisztikus tudáshalmaz segítségével, a Tóra létrehozása által, amivel egy visszamenőleges, de meg nem történt vallástörténetet alkotott népe számára. Ezt i.e. 445-ben ismertette meg népével és fogadtatta el velük alkotmány gyanánt. Izrael alkotmánya napjainkban is a Tóra a néha Raj Tamás főrabbi állítása szerint. Annak ellenére, hogy Ábrahám és Mózes nem voltak valós történelmi személyek, Ezsdrás egy olyan fiktív vallástörténelmet hívott életre, amit az általa Babilonban megszerzett kozmikus és történelmi ismeretekkel kombinált. Erre épül az a hagyomány, mi szerint Ábrahám emberáldozatának kísérletekor (i.e. 1811.02.23-án) megjelenő kosnak a jobb szarvából készített sófár hangja hallatszott a Sínai-hegyen, amikor JHVH úgymond szövetséget kötött Mózessel (i.e. 1336.10.16-án); az ószövetségi messianisztikus elképzelések Messiásának, Immánuelnek a születésekor (1999.08.11.) pedig az említett kos bal szarvából gyártott sófár szólalt meg. Ez így egy laikus számára akár kissé komolytalannak is tűnhet, pedig egy kozmikus misztériumot rejt valójában magában, ugyanis egy bizonyos fajta kozmikus kereszt megjelenéseire hivatott utalni. A Tóra megalkotóját és Mózes életre hívóját Ezsdrást, nem véletlenül egy ugyanilyen felépítésű kozmikus kereszt ihlette meg i.e. 451-ben a Tóra elkészítéséhez.

Az ószövetségi misztérium keresztjei:

ITT

A Babiloni Talmudban is szó esik Ezsdrásnak a Tórához fűződött kapcsolatáról, de eredeti szerzőjének magától értetődően Mózest tartják [20][21].

A fent említett talmudi [20] idézet szerint a zsidók "isteni kiválasztottságuk" ellenére a Tóráról rendszeresen megfeledkeztek, igy nemcsak a Babilonban született Ezsdrás volt kénytelen a Tórát "újra" megismertetni a "kiválasztott" néppel, hanem a Babilonban született Rabbi Hillel (i.e. 110 - i.sz. 9) és az ugyancsak Babilonban született Rabbi Hija (Chija; i.sz II - III. század) fiaival egyetemben. Nem véletlen az mint látni fogjuk, hogy mind a három említett személy Babilonból származott. A babiloni száműzetés előtti zsidóság bizonyítottan nem rendelkezett egy írásba foglalt Tórával, se pedig annak részeként megalkotott Deuteronomium-mal, azaz törvénykönyvvel, ami kizárólagosan csak Ezsdrás jóvoltából készült el a számukra. Ezt úgymond isteni ihletés hatására, emlékezetből foglalta írásba...

Ezsdrás nem tett említést természetesen arról a Tórában, hogy azt a feltételezett exodus után közel 890 évvel alkotta meg, viszont beszámolt a feltételezett Mózes haláláról. Mint ismeretes, még egyetlen író sem volt képes saját haláláról műveiben tudósítani...

Nem csupán a Schemhamphoras titkos ismerete, a kabbala származik Mezopotámiából, a mai Irak területéről, hanem az i.e. V. században az Ószövetség megalkotói által átvett és átalakított teremtés története (a babiloni Enūma eliš); a "teremtő Isten" fogalma; a Noé-féle legenda (a sumér Gilgames eposzban szereplő Um-napisti szerepét Noé veszi át); a héber naptári hónapok nevei; a szombat szó (sabbath/sábát - šabattu); a héber órának percbeosztása (60x18=1080); a héber betűkhöz történt számértékek utalása; a frigyláda őrei, a Kerubok és Szeráfok; Lilit (Lilitu); etc. [11].

Engesztelő nap (jom kippur) alkalmából, tisri hónap 10-én a zsinagógákban először az engesztelő imát, a kol nidré-t énekli el a kántor káldeus nyelven [12].

A "szemet szemért" ószövetségi valláserkölcsi utasítás (Mózes II. 21,24-25; Mózes III. 24,20; Mózes V. 19,21) a babiloni törvénykönyvből ered a Magyar Zsidó Lexikon állítása értelmében:

"Szemet szemért - A tórai szövegről egyébként tudjuk, hogy az szóról-szóra egyezik a babiloni Hammurrábi-kódex idevágó szavaival és így közkeletű jogi frázissal állunk szemben (kb. olyan, mint a «szeget szeggel» ) melyet a babiloni törvénykönyv még eredeti értelmében alkalmazott, de a tórai joggyakorlatban már ellentmondások merülnek fel ellene." (836. old.) (Ujvári Péter: Magyar Zsidó Lexikon (Budapest, 1929))

"Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: "De tartsd meg szövetségemet, te, és utánad utódaid minden nemzedéken át. Ez az én szövetségem, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek, s utánad utódaid között: Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig előbőrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek."" (Mózes I. 17,9-11)

Az utóbbi idézetnek csak annyi a szépséghibája, hogy körülmetélést már i.e. 4000 évvel praktizálták az egyiptomiak, kolchisziak, edomiták, moabiták, ammoniták, etc., a Magyar Zsidó Lexikon elmondása értelmében:

"Circumcisio - Az emberiségnek kb. egyhetedrészénél, a zsidókon kívül a mohamedánoknál, polynézeknél, Afrika, Amerika és Ausztrália népei között szokásban van a C., de többnyire a serdülő, egyes helyeken az ötéves fiúgyermekeken hajtják végre. Az őskorban az edomiták, moabiták, ammoniták, főníciaiak, arabok, kolchisziak és az egyiptomiak között divott ez a szokás. Utóbbiak már Kr. e. 4000 évvel körülmetélték a fiúgyermekeket, ezt a szertartást azután a filiszteusok kivételével az összes szomszédos népek átvették." (175. old.) (UJVÁRI, Péter: Magyar Zsidó Lexikon (Budapest, 1929))

Ha pedig esetleg mégis ragaszkodnánk továbbra is az ószövetségi magyarázatokhoz, abban az esetben állíthatnánk akár azt is, hogy JHVH az egyiptomiakat, vagy a kolchisziakat, edomitákat, moabitákat, ammonitákat, etc. már több, mint 2000 évvel korábban kiválasztotta volna magának, és a körbemetélést szövetsége jeléül rendelte el a számukra?

Milyen teremtő Isten lenne az olyan, aki szövetsége jeléül egy olyan egészségügyi beavatkozást rendel el a népe számára megkülönböztetés gyanánt, ami már a környező népek többségénél réges régen bevált szokás volt?

Erre csak egyetlen logikus válasz lehetséges, éspedig, hogy Ezsdrás nem volt tisztában a Magyar Zsidó Lexikonban említettekkel...



[48.]
Annyit még érdemes itt megjegyezni, hogy miután i.e. 445. őszén Ezsdrás megismertette népével az általa megalkotott Tórát, természetesen "isteni csodák" sem történhettek többé, se pedig a frigyláda nem kerülhetett elő...

"Az ősi hagyomány az mondja, hogy a babiloni fogságot követő időktől a zsidók a hozzá fűződő áhítatos félelem miatt nem ejtették ki a Jahve (Aki Van) nevet. Csak a főpap, amikor évente egyszer bement a szentek szentjébe, hogy megtömjénezze azt, ejtette ki ezt a nevet." (Hilarion (Alfejev) püspök: Az Isten szó etimológiája)

Az eddigiek alapján már evidenssé válnak Hilarion (Alfeyev; 1966 -) moszkvai metropolita fenti sorai is, ugyanis amit még nem ismerhettek korábbiakban a zsidók, azt magától értetődően nem ejthették ki az i.e. 445 őszén történt eseményeket megelőzően, azt követően pedig Ezsdrás megtiltotta azt a számukra (Mózes II. 20,7; Mózes V. 5,11) az általa megalkotott Tórában.

Mint tudjuk, az Ószövetség hitelességét kutatók több csoporta oszthatók. Akik elkötelezett hívők, azoknak nem lehet más céljuk érthető módon, mint mindenáron igazolni az Ószövetségben leírtakat. Ezek a kutatók, legyenek Bibliát kutatók, vagy régészek, nem nevezhetők elfogulatlan, elkötelezetlen, független, csak az igazság feltárásáért fáradhatatlanul tékenykedőknek. Kizárólag EGY célkitűzés motiválja őket, valamilyen úton-módon igazolni a világ előtt az Ezsdrás által 445-ben megismertetett Tórának és a többi ószövetségi könyv tartalmának történelmi valószerűségét.



[53.]
"Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: "De tartsd meg szövetségemet, te, és utánad utódaid minden nemzedéken át. Ez az én szövetségem, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek, s utánad utódaid között: Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig előbőrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek."" (Mózes I. 17,9-11)

Ezzel szemben a Magyar Zsidó Lexikon arról számol be, hogy a körülmetélést már i.e. 4000 évvel praktizálták az egyiptomiak, kolchisziak, edomiták, moabiták, ammoniták, etc..:

"Circumcisio - Az emberiségnek kb. egyhetedrészénél, a zsidókon kívül a mohamedánoknál, polynézeknél, Afrika, Amerika és Ausztrália népei között szokásban van a C., de többnyire a serdülő, egyes helyeken az ötéves fiúgyermekeken hajtják végre. Az őskorban az edomiták, moabiták, ammoniták, főníciaiak, arabok, kolchisziak és az egyiptomiak között divott ez a szokás. Utóbbiak már Kr. e. 4000 évvel körülmetélték a fiúgyermekeket, ezt a szertartást azután a filiszteusok kivételével az összes szomszédos népek átvették." (175. old.) (UJVÁRI, Péter: Magyar Zsidó Lexikon (Budapest, 1929))

Miképpen lehetséges az, hogy a Tóra szerint JHVH a szövetsége jeléül a körülmetélést írta elő a zsidók számára?

Nem ismerte volna JHVH a Magyar Zsidó Lexikonban leírtakat, vagy esetleg a Tórát olyan ember alkotta meg, akinek erről fogalma sem volt?



[54.]
Érvényesek-e még az alábbi kötelező érvényű vallási utasítások?

"Minden népet, amelyet az Úr, a te Istened kiszolgáltat neked, pusztíts el, ne kíméld őket együttérzőn, s ne imádd isteneiket, mert ez csapda volna számodra!" (Mózes V. 7,16)

"Amit parancsolok, azt tartsátok meg pontosan, ne tegyetek hozzá, de ne is vegyetek el belőle semmit." (Mózes V. 13,1)

"Bizony, megáld téged Istened, az Úr, ahogy megígérte neked. Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre; uralkodsz a többi népen, de azok nem uralkodnak rajtad." (Mózes V. 15,6)

"Ha felvonulsz valamely város ellen, hogy megostromold, először ajánlj fel neki békét. Ha elfogadja, s megnyitja kapuit, az egész nép, amely lakja, fizessen adót és legyen a szolgád. és az Úr, a te Istened hatalmadba adja, minden férfit hányj kardélre. Az asszonyokat és a gyermekeket azonban, a jószágot, s mindazt, ami csak van a városban, az összes értéket ejtsd zsákmányul, s élvezd ellenségeid javait, amelyeket az Úr, a te Istened neked ad. Így tégy mindazokkal a városokkal, amelyek messze esnek tőled, amelyek nem e népek városai közé számítanak." (Mózes V. 20,10-15)

És ha nem, akkor azt honnan tudhatja meg a laikus hívő?



[62.]
Mózes 5. könyve
7. fejezet
16. És megemészted mind a népeket, melyeket az Örökkévaló, a te Istened átad neked, ne sajnálkozzék szemed rajtuk, hogy ne szolgáld az ő Isteneiket, mert tőr az neked.


Mózes 5. könyve
13. fejezet
1. Mindazt, amit én parancsolok nektek, azt őrizzétek meg, hogy megtegyétek; ne tégy hozzá és ne vegyél el belőle.

15. fejezet
6. Mert az Örökkévaló, a te Istened megáld téged, amint szólt hozzád; és te kölcsönadsz sok népnek, de te nem fogsz kölcsönvenni, te uralkodsz sok népen, de rajtad nem fognak uralkodni.


Mózes 5. könyve
20. fejezet
10. Ha közeledsz egy városhoz, hogy harcolj ellene, szólítsd föl azt békére.
11. És lesz, ha békével felel neked és kaput nyit neked, akkor legyen mind a nép, mely találtatik benne – legyenek neked adófizetővé és szolgáljanak neked.
12. De ha nem köt békét veled, hanem háborút visel veled, akkor ostromold azt.
13. És midőn kezedbe adja azt az Örökkévaló, a te Istened, akkor verd le minden férfiszemélyét a kard élével.
14. Csak a nőket, a gyermekeket, a barmot és mindent, ami a városban lesz, minden zsákmányát prédáld magadnak és élvezd ellenségeid zsákmányát, melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad.
15. Így tégy mind a városokkal, melyek igen távol vannak tőled, melyek nem eme népek városai közül valók.




[63.]
Az előbbi bejegyzésben felsorolt vallási parancsolatok tudtommal a 613 micvot közé tartoznak. Mit írnak a vallásos források a 613 micvot-ról:

"A Tóra 613., utolsó parancsolata így szól (5Mózes 31:19.): „És most írjátok föl magatoknak ezt az éneket és tanítsd meg rá Izrael fiait, tedd azt a szájukba, hogy legyen számomra ez ének tanúnak Izrael fiai ellen”." (forrás)

"A Tórában 613 parancsolat (micva) van. 365 tiltó és 248 tevőleges parancsolat. Sokan azt mondják, hogy képtelenség ezt a sok micvát betartani. Én úgy gondolom, hogy ez nem igaz." (forrás)

"A Tóra, vagyis Mózes öt könyve, magában foglalja azt a 613 parancsolatot (micvát), amely a zsidó élet alapját képezik." (forrás)

"Micvá - jó cselekedet. A Szentírásban lefektetett 613 parancsolat." (forrás)

"A zsidó embert elméletileg a Tóra 613 parancsolata (Tájgár l. o.) kötelezi, míg a nem zsidót csak a hét noachita törvény (l. o.). A zsidók magukat a kiválasztott népnek tartják, mivel az Örökkévaló kiválasztotta őket a monoteizmus vállalására és terjesztésére, és olyan kötelezettségeket rótt rájuk, amelyek a világ egyik nemzetét sem kötelezik. Az Örökkévaló és kiválasztott népe között kétoldalú szerződés van érvényben, (lásd 3Mózes 26. fejezet és 5Mózes 28. fejezet). A szerződés megszegése súlyos következményeket von maga után." (Zsidó fogalomtár)



[77.]
Köves Slomó (1979-) ortodox rabbi, mohél és Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője arról beszél egy előadásában, hogy Tóra "a zsidóság egyetlen kollektív örök és állandó közös értéke" (3:30), és "folytonosan megtartó értéke" (3:35).

Az közismert, hogy Ezsdrás az általa megalkotott Tórát i.e. 445. év (?) hetedik hónapjának (tisri) elsején (Nehemias 8,2), azaz a polgári újév napján ismertette meg népével, illetve fogadtatta el velük alkotmány gyanánt, ami napjainkban ist ugyanazt a szerepet tölti be Izraelben, ahol az egyház és az állam nincsen különválasztva [10].



[82.]
A JHVH-val "történt" szövetségkötés igazolhatóan Ezsdrás nevéhez fűződik. Az i.e. 451.05.18-án, egy szombati napon létrejött kozmikus kereszt (ami a Schemhamphoras egyik kozmikus forrása) motiválhatta Ezsdrást a Tóra megalkotására, amiben egy visszamenőleges és túlnyomó részben fiktív vallástörténetet épített fel a korábban már négy alkalommal (i.e. 1811.02.23-án - Ábrahám emberáldozat kísérlete; i.e. 1336.10.16-án - A sínai szövetségkötés; i.e. 928.09.06-án - JHVH megbünteti Salamont; i.e. 724.02.06-án - Asszír támadás Samária ellen) létrejött azonos felépítésű kozmikus keresztekre bazírozva.

Az i.e. 451.05.18-án létrejött kozmikus kereszthez közvetlenül a Purim története kapcsolódik, amit az "Eszter könyve", a "Megillat Eszter" ("Eszter tekercse") tartalmaz. Ennek szerzője a mai napig vitatott. A szefárd zsidó származású Baruch Spinoza (1632 - 1677) filozófusprofesszor, az akkoriban modernnek számító biblia- és valláskritikus meg volt arról győződve kutatásai következtében, hogy Dániel, Ezsdrás, Eszter és Nehémiás könyvét ugyanazon "történész" kellett megalkosssa [42]. A zsidó hagyományok értelmében Ezsdrás volt a Nehemiás könyvének is az írója, más források pedig a Krónikák könyve szerzőjének is Ezsdrást tartják, sőt magát a Tórát is ő öntötte "végleges formájába" [42]. Egyáltalán nem lehet, és nem is lenne célszerű kizárni azt az eshetőséget, ami szerint a monoteista JHVH-kultusz életre hívójának lett volna a műve többek között az Eszter könyve is, amiért Spinoza professzor igazságfeltáró igyekezetét feltétlenül csak méltatni lehet. Nem így álltak személyéhez 1656-ban az amsterdami portugál zsinagógában, ahonnan nézeteiért kizárták és egyben meg is átkozták azért, pedig akkoriban még nagyon a tevékenysége kezdetén volt és nyilvánosságra még semmit sem hozott.

Az ószövetségi legnagyobb megváltásának az exodust megelőzve a Purimot tekintik valójában az érintettek, és ennek következtében a messianisztikus időkben és azt követően se fog ennek megünneplése megszünni annak ellenére sem, hogy a tervek szerint akkoriban az addigi ünnepek el lesznek törölve [43]. Ez arra enged következtetni, hogy a többek által legendának, sőt babyloni eredetű legendának tartott Eszter könyve [44] az ószövetségi vallás létrejöttével kapcsolatos vallási hitrege kell legyen, legalábbis a kozmikus hátterét tekintve, a mondanivalója pedig egy örökérvényű etikai irányvonalnak tudható be, ami választ ad arra is egyben, hogy miért kell a Purimnak minden időben fennmaradnia, még akkor is, amikor a többi korábbi ünneppel kapcsolatos megemlékezések abbamaradnak már. A források azzal magyarázzák a Purim elsőbbségét az exodus-sal szemben, hogy a feltételezett egyiptomi tartózkodás idején a fáraó parancsára csak az újszülött zsidó fiúgyermekeket hajigálták a Nilusba, a leányokat viszont életben hagyták (Mózes II. 1,22); ezzel szemben a "sorsvetésből" származtatott Purim alkalmával a Szuza (Susa) városában székelő perzsa király, Ahasvérus (I. Artaxerxész) miniszterének, Hámánnak parancsára az összes tartományban fellelhető zsidóval kivétel nélkül le akartak számolni (Eszter könyve 3,13).

Nagyon lényeges lehet az a tény, hogy a Purim ünnepét követő szombat az úgynevezett "vörös tehén" (para aduma - pārāh ´ădummāh) szombatja (Sábesz Póró), aminek alkalmából minden évben felolvasásra kerül a Mózes IV. könyvének 19. fejezete, mely részletezi a "vörös tehénnel" kapcsolatos exotérikus tudnivalókat. A "vörös tehénről" bővebben szó esik a készülő könyvem "Ábrahám emberáldozat kísérlete" fejezetben.



[85.]
Feltétlenül szignifikánsnak nevezhető az tény, hogy az Ezsdrás által megalkotott Tóra motivációjának tekinthető kozmikus kereszt i.e. 451.05.18-i létrejötte egy szombati napra esett, Jézus i.sz. 25.04.01-én végrehajtatott keresztre feszíttetése pedig vasárnapra.

A másik figyelemre méltó dolog, hogy mind a két kereszt kialakításában nem csak a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek (Nap, Hold, Mars, Szaturnusz, Uránusz) vettek részt, hanem a Neptunusz és Plútó is.

Mint ismeretes, az Ószövetségben hívők a szombatot, a Pál-féle kereszténység pedig a vasárnapot ünneplik meg hétről hétre.
Benutzeravatar
klausmatefi
Administrator
 
Beiträge: 162
Registriert: Mo 13. Jul 2020, 11:02

Az Index fórumon történt bejegyzéseim

Beitragvon klausmatefi » Fr 11. Dez 2020, 20:33

Istenkeres (Klaus L. Matefi): Bibliai rejtvényfejtés II. - Újszövetség


[topiknyitó]
- Mi akadályozta eddig Jézus élettörténetének korrekt feltárását?
- Lehetett-e valaha érdeke a vallások beavatottjainak, hogy misztériumaikat megfejthessék a beavatatlanok?
- Ha nem volt érdeke a vallások beavatottjainak, hogy misztériumaikat megfejthessék a beavatatlanok, abban az esetben milyen lehetőségeik adódtak ennek megakadályozására?


[O]
Dr. Szántó Konrád ferences rendi főiskolai tanár és egyháztörténész az alábbiakat írja Jézus születésével kapcsolatosan "A katolikus egyház története" első kötetében:

"Az időszámítástan szempontjából fontos volt Dionysius Exiguus munkássága. Krisztus születésének, születési évének kiszámításával ugyanis ő határozta meg és vezette be a keresztény időszámítás kezdetét. Dionysius Exiguus ab urbe condita, Róma alapítása után 754-re tette Krisztus születését. Ez a számítás azonban biztosan téves. Valószínű, hogy Krisztus a Dionysius Exiguus által bevezetett időszámítás kezdete előtt négy, öt vagy hét évvel előbb született: 747, 749 vagy 750-ben ab u. c., Róma alapítása után." (I. kötet, 24. old.)

Mi akadályozta abban Dr. Szántó Konrádot, hogy az utolsó mondatában esetleg megemlítse az ab urbe condita (a. u. c.) 746. évét is?


[1]
Hogy állíthatta Lukács azt, hogy Jézus születésekor Publius Sulpicius Quirinius (Czirénius) volt a helytartó Szíriában (Lukács 2,1-2), amikor az ankarai kőbevésett ténybeszámoló (Monumentum Ancyranum; Res gestae divi Augusti - Az isteni Augustus tettei) azt hírdeti az utókor számára, hogy Augustus császár (i.e. 63 - i.sz. 14) az egész Római Birodalom területén három alkalommal tartott népszámlálást (lustrum-ot), éspedig i.e. 28-ban (ab urbe condita: a. u. c. 726-ban), i.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban) és i.sz. 14-ben (a. u. c. 767-ben) és mint Tertullianus-tól tudjuk, hogy i.e. 8-ban nem Czirénius volt a helytartó Szíriában, hanem Sentium Saturninum?


[3]
Heródes halálának időpontja rendkívül fontos Jézus születési időpontjának megállapítása céljából. Josephus Flavius rendkívül lényeges információval szolgált a kutatók számára azzal, hogy említést tett a Heródes halála előtt néhány hónappal bekövetkezett holdfogyatkozásról és arról is, hogy a zsidó Peszách ünnep előtt röviddel távozott el az élők sorából. A hetvenedik életévében járó Heródes már súlyos beteg volt, ezért a zsidó törvényismerő Júdás és Mátyás a tanítványaikat arra bíztatták fel, hogy a király utasítására a Templom főbejárata fölé felhelyezett aranyból készült sast verjék le onnan és rongálják meg, merthogy a mózesi törvények tiltják az ilyen díszek ottani alkalmazását. Miután a tanítványok végrehajtották ezt, Heródes elfogatta és megégettette őket Júdással és Mátyással egyetemben, mégpedig egy holdfogyatkozás alkalmával.

A kutatók túlnyomó többsége milyen meggondolásnál fogva nem merészelte az i.e. 7. év előtti holdfogyatkozásokat számításba venni ezzel kapcsolatosan?


[4]
Miért állította Lukács azt, hogy Keresztelő János a működését Tibérius császár uralkodásának 15. évében kezdte meg (Lukács 3,1-4)?

Ha ez így lett volna valóban, akkor ennek i.sz. 29-ben kellett volna megtörténnie, 37 évvel az Augustus császár által i.e. 8-ban tartott népszámlálást (lustrum-ot) követően, amikor Jézus világra jött.

Milyen módon egyeztethetők össze ezek az alábbiakkal?

Lukács közlése szerint Jézus megközelítőleg a 30. életévében járt (Lukács 3,23), amikor megkezdte nyilvános tevékenységét. A Babiloni Talmud arról számol be, hogy Jézus 33 évesen lett keresztre feszítve (Szanhedrin 106. b).


[8]
Kik (mik) lehettek a "napkeleti bölcsek" (Máté 2,1-12), akik (amik) Jézus születését megelőzően már ∼272 évvel korábban Mithras születésénél is asszisztáltak?


[21]
Elismerhetik-e valaha is a Jézus életével kapcsolatos helyes megoldást a bibliai vallások és a titkos társaságok?
Szerintem kizárt dolog, ugyanis ha azt megtennék, megszüntethetnék intézményeiket...
Benutzeravatar
klausmatefi
Administrator
 
Beiträge: 162
Registriert: Mo 13. Jul 2020, 11:02

Az Index fórumon történt bejegyzéseim

Beitragvon klausmatefi » Fr 11. Dez 2020, 20:34

Istenkeres (Klaus L. Matefi): Bibliai rejtvényfejtés III. - 23!


[topicnyitó]
Nem-e aktuálisabb már az illuminátusok körében "mágikus" számként nyilvántartott 23?


[3]
Két évszám különbsége szerintem a 23, ami a betervezett ószövetségi megváltással kapcsolatos. Akit esetleg érdekel, az megtalálja a könyvemben a hozzá tartozó magyarázatot.


[7]
Amennyiben esetleg valóban az ószövetségi megváltással lenne kapcsolatos a 23-as szám, abban az esetben érdemes bevezetésképpen megvizsgálni, hogy mit is jelent tulajdonképpen az ószövetségi megváltás gondolata, terve:

Megváltás
Hogyan következik be a megváltás?
A végső megváltás hasonló módon fog bekövetkezni, mint az egyiptomi szolgaságból való megváltás és a kivonulás. Miképpen elküldte az Örökkévaló Mózest, hogy élére álljon az Egyiptomból való szabadulásnak, ugyanúgy fogja a Messiás az egész világot a végső megváltásba vezetni.


Most tekintsünk el attól, hogy nagy valószínűséggel Mózes nem volt hiteles történelmi személyiség, az exodus pedig Ezsdrás utólagos ötlete lehetett, ennek ellenére a jövendő megváltásban az egész világnak részt kellene vennie. De mivel írva vagyon, hogy az exodus-t 10 csapás előzte meg, ezért feltétlenül célszerű ezekkel röviden foglalkozni.


[11]
Mivel a fáraó a Tóra megalkotója szerint nem volt hajlandó Mózes kérésére elengedni a zsidókat Egyiptomból, ezért Egyiptomot tíz csapás érte:

- Nílus vize vérré változott (Mózes II. 7,20)
- békák lepték el Egyiptomot (Mózes II. 8,2)
- szúnyog invázió (Mózes II. 8,13)
- bögöly invázió (Mózes II. 8,20)
- dögvész (Mózes II. 9,6)
- hólyagos fekély (Mózes II. 9,10)
- jégeső (Mózes II. 9,23)
- sáskajárás (Mózes II. 10,13)
- háromnapos sötétség (Mózes II. 10,22)
- Egyiptom elsőszülött fiainak megölése.

Az első kilenc csapás közül JHVH hetet Mózesen és Áronon keresztül vitte végbe úgymond, a bögöly inváziót, a dögvészt és az Egyiptom elsőszülött fiainak megölését már személyesen. Az utóbbit az alábbi módon részletezi a Tóra:

"Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz számotokra az első az év hónapjai között. Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának családonként mindenki egy bárányt, házanként egy-egy bárányt." (Mózes II. 12,1-3)
"Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik. Még ugyanazon az éjszakán egyétek meg a húst: tűzön megsütve, kovásztalan kenyérrel; keserű füveket egyenek hozzá. Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek. Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. Így egyetek: legyen derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az Úr páskája ez. Mert átvonulók ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött - én, az Úr. De az a vér jel lesz a házakon, amelyekben vagytok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd pusztító csapás titeket, amikor megverem Egyiptom földjét. Legyen ez emléknap a számotokra, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés az, hogy megünnepeljétek. Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házaitokból. Ki kell irtani Izraelből mindenkit, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedikig." (Mózes II. 12,6-16)
"Történt azután éjfélkor, hogy megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén: a trónján ülő fáraó elsőszülöttjét csakúgy, mint a tömlőcben lévő foglyok elsőszülöttjét meg a háziállatok valamennyi elsőszülöttjét." (Mózes II. 12,29)

Na mármost az ószövetségi elképzelések értelmében a fent részletezett események, behatások kellene érjék a nemzeteket, hogy megvalósulhasson az ószövetségi megváltás, mivelhogy "A végső megváltás hasonló módon fog bekövetkezni, mint az egyiptomi szolgaságból való megváltás és a kivonulás." és a "Messiás fogja az egész világot a végső megváltásba vezetni".

Jogosan felmerülhet a kérdés, hogy ki tulajdonképpen ez a Messiás és mikorra tehető ennek a megvalósulása? Ha ez majd megtörténik, akkor az bizonyítja, hogy az exodus egy valóságos történelmi esemény volt?


[17]
Mint tudjuk, az idők folyamán több alkalommal léptek fel egyének (pl.: Menahem ben Shlomo al-Duji, Abraham ben Samuel Abulafia, Ascher ben Meir Lemlein Aschkenasi, David Reubeni, Sabbatai Cví, Jacob Querido, Jacob Lejbowicz Frank, etc.), akik az ószövetségi messianisztikus elképzelések Messiásnak tekintették magukat. Gyakran voltak követőik is, de az ószövetségi misztériumba beavatott vezetők soha nem álltak melléjük (ugyanis tudták, hogy nem jött még el az idő), így végül bukásra lettek ítélve. Ezek a beavatottak Maimonides szerint tiltották a Messiás eljövetele idejének kiszámítására irányuló próbálkozást:

"Bölcseink is így tanítják: "Ful­lad­ja­nak meg, kik az idők végét jósolják meg." Inkább mindenki várjon rá és higgyen ezen általános gondolatokban, mint azokat korábban elmagyaráztuk." (forrás)

Az asztrológiában, kabbalában, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is jártas, zsidó származású Nostradamus (1503 - 1566) már a XVI. században felhívta az utókor figyelmét, hogy 1999.08.11-én a rettegés nagy királya fog megérkezni a Földre (Centuriák X. 72.). Ez nem volt más, mint Lucifer, akinek az inkarnációja az ószövetségi messianisztikus elképzelések Messiása, Immánuel, aki az 1999.08.11-én kialakult napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt égisze alatt jött a világra.

Az Izraelben élő Jitzchak Kaduri (1898-2006) kabbalista rabbi azt állította, hogy már 2003 novemberében találkozott a Messiással, sőt azt is hangoztatta, hogy a kereszténység és az iszlám egymás ellen fog majd harcolni, aminek eredményeképpen a zsidóké lesz egész Jeruzsálem. (forrás 1, 2)

A vallásos vélemények szerint a Messiás fellépését megelőzően ismét meg kell alakuljon a Szanhedrin. (forrás)

1600 év elmúltával, 2004 októberében létrejött újra a Szanhedrin, ami a Messiás fellépése előkészítésének az alapfeltétele. (forrás)

Napjainkban egyre több rabbi jelzi a Messiás közelgő fellépését (forrás 1, 2, 3, 4).

A zsidó hagyományok értelmében vagy Peszách-kor (nisan 15-én), vagy Szukkot-kor (tisri 15-én) vagy pedig áv 15-én kellene megvalósuljon az ószövetségi megváltás.

Az izraeli volt egészségügyi miniszter, az ultraortodox Yaakov Litzman (1948 -) 2020. április 8-ra, Peszáh ünnepére várta a Messiásuknak, Immánuelnek a fellépését, amit röviddel előtte jelentett be. (forrás)
Már csak az a kérdés, hogy mikorra van időzítve az itt tárgyalt megváltás véghezvitele?
Benutzeravatar
klausmatefi
Administrator
 
Beiträge: 162
Registriert: Mo 13. Jul 2020, 11:02

Az Index fórumon történt bejegyzéseim

Beitragvon klausmatefi » Do 18. Mär 2021, 14:15

Istenkeres (Klaus L. Matefi): Ki-, be-, meg-, vagy eltérjek?


[topiknyitó]
Egy 1989. december 3-án készült beszélgetés a lubavicsi Rebbe (Menachem Mendel Schneerson 1897.11.24.? - 1994) és egy katolikussá kitért író között:

https://www.youtube.com/watch?v=RbrL8dILCzg
A lubavicsi rebbe: Korlátlan tsuvá (*megtérés)
5750. kiszlév 5. - 1989.december 3.
A kikeresztelkedett: "Rabbi, önnek hoztam ezt a könyvet. Hallottam, hogy a könyvtára számára szeretne minden könyvet, ami a zsidósághoz kötődik. Ez egy zsoltárkommentár, amit a zsidó hagyomány fényében írtam."

Lubavicsi Rebbe: "Ezt a könyvet te írtad?"

A kikeresztelkedett: "Igen. Az ábrákat is én készítettem. Olaszul van, de le lesz fordítva több nyelvre is."

Lubavicsi Rebbe: "Áldjon meg téged a Mindenható Isten, juss erőről erőre, terjeszd a zsidóságot minden módon, ahogy csak lehetséges."

A kikeresztelkedett: "Egyvalamit be kell vallanom... Keresztény vagyok. Zsidó családból származom, de 29 éves koromban kereszténnyé lettem. Küldetésemnek érzem... Katolikus vagyok. Azért jöttem ide, mert nagyon szeretem a népemet. Ezeket a könyveket is azért írom, hogy a katolikusok megismerhessék a gyökereiket, ahonnét származnak."

Lubavicsi Rebbe: "Ha valaki zsidónak született, az zsidó marad egész életére."

A kikeresztelkedett: "Igen, tudom."

Lubavicsi Rebbe: "Ezen nem tud változtatni, csak az életét tudja bonyolultabbá tenni, nyomorultabbá."

A kikeresztelkedett: "Az én életem nem nyomorult."

Lubavicsi Rebbe: "Ha valaki betegségéről azt gondolja, hogy az az egészséges, az csak annak a jele, hogy igen beteg, szüksége van a gyógyulásra, kezelésre, amilyen hamar csak lehetséges."

A kikeresztelkedett: "Imádkozzon értem, de én nagyon boldog vagyok, mert számomra ... a messiás."

Lubavicsi Rebbe: "Amint már mondtam, ha egészségesnek gondolod magad, az csak annak a jele, hogy betegebb vagy, mint gondolnád."

A kikeresztelkedett: "Az biztos, hogy bűnös vagyok, bűnös..."

Lubavicsi Rebbe: "Én arról beszélek, ami a legfőbb vétked, a legnagyobb: hogy - a felszínen legalábbis - a zsidóságodat elcserélted mással."

A kikeresztelkedett: "De a szüleim sose vittek zsinagógába. Soha!"

Lubavicsi Rebbe: "Az nem kifogás, ha az ember beteg, hogy azért beteg, mert a szülei úgy akarták. Érted-e, amit mondok?"

A kikeresztelkedett: "Igen, értem."

Lubavicsi Rebbe: "Áldjon meg téged a Mindenható Isten, hogy egészségessé legyél - és ami a legfontosabb: hogy zsidóvá legyél, nyíltan is, és hogy hirdesd a körülötted élőknek, hogy ez egy nagy tévedés volt a részedről, de a Mindenható Istenben annyi a könyörület, hogy Ő megbocsátja a legnagyobb elkövethető vétket is."

A kikeresztelkedett: "Rabbi, imádkozzon értem, de én abban hiszek, hogy ... a messiás. És azért imádkozom, hogy ön is felismerje őt."

Lubavicsi Rebbe: "Amint már mondtam, ez csak a bajnak a jele, hogy az mélyebben van benned, mint ahogy képzeled vagy én gondoltam. Áldjon meg téged a Mindenható Isten, legyenek jó híreid. És ne hagyd magad kibeszélni abból, aki vagy - zsidónak születtél."

A kikeresztelkedett: "Zsidó maradok mindig."

Lubavicsi Rebbe: "Zsidó leszel - és nyíltan. És hogy elmondhasd mindenkinek magad körül, különösen a családodnak, hogy legyen erőd nekik hirdetni, mert aki nagy vétket követett el, azért a Mindenható Istennek van ereje benne, hogy felgyógyuljon a nagy bajából. És minél hamarább teszed, annál hamarabb jön a Messiás. Az igazi Messiás!"

A kikeresztelkedett: "Az igazi Messiás..."

Lubavicsi rebbe: "Ne ismételd meg."

A kikeresztelkedett: "Odaadhatom önnek a könyvet?"

Lubavicsi Rebbe: "Igen, köszönöm."

A kikeresztelkedett: "Én is köszönöm, Rebbe."

Lubavicsi Rebbe: "Így majd nem tudod másnak odaadni, és nem okozol vele kárt másnak."


KINEK ADJON HITELT AZ EMBER?

https://www.klausmatefi.lima-city.de/
Bild



[O]
"KINEK ADJON HITELT AZ EMBER?"

Azt hiszem, hogy ennek korrekt megválaszolásához feltétlenül célszerű első lépésként az itt konfrontálódó két bibliai vallás történelmi hitelességét tüzetesebben gorcső alá venni.
Mint olvashattuk, A kikeresztelkedett Jézust tartotta a Messiásnak, a lubavicsi Rebbe viszont egy "igazi Messiásról" tett említést, aki "annál hamarabb jön" el, "minél hamarább" felgyógyul a kikeresztelkedett a "nagy bajából".

Vajon az "igazi Messiás" eljövetelének, fellépésének ideje tényleg annak függvénye, hogy a kikeresztelkedett felgyógyul-e a "nagy bajából", "betegségéből"?

Természetesen az ószövetségi Messiás, Immánuel fellépése független attól, hogy a kikeresztelkedett Immánuelt tartja-e az "igazi Messiásnak", vagy a názáreti Jézust...



[1]
A két bibliai vallás hitelességével kapcsolatosan egyaránt komoly és megalapozott kételyek merülnek fel.

A legcsekélyebb bizonyíték sincsen arra nézve, hogy a Tóra és maga az Ószövetség (Tanakh) illetve a monoteista JHVH-kultusz i.e. 445 előtt bármilyen formában létezett volna. A jelenlegi ismereteink szerint az ószövetségi egyistenhit megalkotása Ezsdrás munkásságához kell kötődjön, amiből az következik, hogy a Tórában leírtak saját fantáziájának termékei, melyeket a korábbi babiloni tartózkodása (ott írnokként és a perzsa kormány zsidó ügyekkel kapcsolatos tanácsadójaként tevékenykedett) folyamán elsajátított ismeretekre bazírozva készített el és i.e. 445 őszén, pontosabban az alkotó elmondása alapján a hetedik hónap (tisri) 1-én, újhold alkalmával ismertetett meg népével és fogadtatta el velük azt alkotmány gyanánt.

A názáreti Jézus történelmi személyiségéhez nem fűződik kétség, ellenben az i.sz. 25. április 1-én (3785 Nisan 14/15.), azaz a Peszách ünnep előkészületi napján (ami vasárnapra esett) történt keresztre feszítését követő feltámadásához, istenségéhez, és napjainkban történő visszajöveteléhez annál inkább. Az utóbbiak nagy valószínűség szerint annak a Pálnak (Saul-nak) voltak az ötletei, aki soha nem találkozott a názáreti Jézussal, viszont a legádázabb üldözője volt Jézus követőinek a Szanhedrin megbízásából.



[2]
A leírtak alapján úgy a bibliai vallások, mint az azokra épült muzulmán vallás emberi alkotások és közös az bennük, hogy napjainkra propagálták a Messiásaik (Immánuel, Jézus Krisztus, Imam Mahdi) fellépését.

Immánuellel kapcsolatosan két dátumra érdemes itt felhívni a figyelmet. A születése minden kétséget kizáróan 1999.08.11-én valósult meg, a teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt égisze alatt, amire már az asztrológiában, kabbalah-ban, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is jártas zsidó származású Nostradamus (1503-1566) is felhívta az utókor figyelmét (Centuriák X. 72.).

Ezsdrást egy ugyanilyen felépítésű, [urlhttps://i.servimg.com/u/f81/20/16/68/48/-450_210.jpg]=i.e. 451.05.18-án[/url], szombati napon létrejött kozmikus kereszt motiválta a Tóra megalkotására. Nagy valószínűséggel a szombat pihenőnapként való gyakorlata innen ered, a keresztény vasárnap pedig a názáreti Jézus kereszthalálának emlékére utal.

Az ószövetségi megváltással (geula) kapcsolatban három ünnepet emlegetnek lehetőségként a források: Peszách, Szukott és Tu B`Av (áv 15-én) ünnepét. Mind a három ünnep teliholddal esik egybe. A kutatásaim folyamán arra a konklúzióra jutottam, hogy az ószövetségi megváltás időpontja közvetlenül előttünk áll, ami szerintem 2022.08.12-e (5782. áv 15-e) környékén kell bekövetkezzen, ugyanis ekkor egy olyan T-kereszt lesz látható a zodiákusban, ami a Schemhamphoras egyik kozmikus forrása, 23 évvel 1999.08.11-e után. Ez a második Templom (az elsőt Ezsdrásék építették és i.sz. 70-ben elpusztult) felépítését is eredményezi fogja.

Kishitűség és naivitás lenne azt feltételezni, hogy a feltételezhetően mesterséges úton előállított koronavírus "pandémiának" ne lenne némi köze közvetve, vagy közvetlenül az előttünk álló várható eseményekhez.

Aki a közel 2000 éve kínhalált halt Jézus, illetve a 12. Imam ("rejtőzködő Imam") visszajövetelére vár, annak szinte biztosra vehetően csalódnia kell...



[3]
Az eddig elmondottak alapján minden kétséget kizáróan a lubavicsi Rebbe által propagált "igazi Messiás" lesz az egyedüli...

https://www.klausmatefi.lima-city.de/
Bild



[9]
A középkor legnagyobb talmudtudósának, Maimonidesnek (1135/1138 - 1204) a véleménye szerint a kereszténység és az iszlám kizárólag csak az ószövetségi Messiásnak, Immánuelnek az eljövetelét volt hivatott előkészíteni:

Francesca Yardenit Albertini (*Professor): Die Konzeption des Messias bei Maimonides und die frühmittelalterliche islamische Philosophie (Berlin, 2009) ISBN 9783110206364
(S. 20) "All diese Angelegenheiten, die Jesus von Nazaret und den Ismailiten Muhammad betreffen, der nach ihm kam, dienten nur dazu, den Weg für den König Messias zu ebnen, die ganze Welt darauf vorzubereiten, Gott im Einklang zu verehren" ("All these matters relating to Jesus of Nazareth and the Ishmaelite Muhammad who came after him, only served to clear the way for King Messiah, to prepare the whole world to worship God with one accord." - Übersetzung von F. Y. A.)




[10]
Miben különbözik a kereszténység és az iszlám az ószövetségi vallástól?

Az első kettő térítő vallásként számolta fel és tiltotta be a világ népeinek ősi vallásait az elmúlt ~1700 év során, ezzel szemben az Ezsdrás által megalkotott ószövetségi vallás egyáltalán nem volt térítő jellegű, sőt rendkívül bonyolult volt betérni. A kereszténység és az iszlám a hívő tömegeik számára jutalom gyanánt a soha be nem váltható túlvilági ígéreteket tartotta fenn, ezzel szemben a Tanakh a gazdagság és a földi hatalom megszerzésére motivált (Mózes V. 15,1-6; 23,20; Ézsiás 2,1-4; 11,1-12; 49,23/26; 60,1-16; 61,5-6; 63,1-4; 66,10-13; Zsoltárok 2,1-9; Mikeás 4,1-4; 5,1-14; etc.).

Persze felmerülhet a kérdés egyesekben, hogy mi tekinthető reálisabbnak? A soha be nem váltható túlvilági ígéreteket, vagy pedig a gazdagság és a földi hatalom megszerzése?

A Pál-féle kereszténységnek joggal feltételezhetően csak közvetve volt köze a kínhalált halt názáreti Jézus személyéhez.



[21]
Előzmény: Liberius (15)
Az, hogy a kitért és kikeresztelkedett honfitársát a lubavicsi Rebbe betegnek minősítette, az az ő dolga, szuverén joga volt hangoztatnia a véleményét. Gondolom, hogy a nemzeti összetartozásból eredő másik iránti aggodalom motiválhatta, hiszen a Rebbe pontosan tisztában kellett legyen az ábrahámita vallások "hitelességével" és távlati terveivel.

A néhai Rebbe, Menachem Mendel Schneerson éveken keresztül tömegeket fogadott vasárnaponként a "főhadiszállásán" (Easter Parkway 770-ben), ahol mindenkit egy-egy ropogós 1 dollárossal ("Sunday dollars") ajándékozott meg. A látogatói között volt többek között Ariel Sharon és Benjamin Netanjahu is. Feltételezhetően ezzel a látogatói figyelmét szándékozott felhívni a Messiásuk közelgő születésére és a közelgő messianisztikus globális világkorszakra. Ennek a bankjegynek a hátulján az "illuminátus piramis" látható, amiről ITT bővebben írok.

A Jehova tanúi szekta ószövetségi gyökerekkel rendelkezik.

"(Csak egy kis - szinte elenyésző - apróság: a kereszténység végtelen ideig tartó túlvilági boldogságot ígér, amely mindössze végtelenszer több mint amit az elődje nyújt.)"

Nevezzük a nevén a "gyermeket": soha be nem váltható túlvilági ígéret. Hogy miért az? Mert szerintem az emberi élet egyszeri és megismételhetetlen, az emberi lélek pedig a test pusztulásával szintén megszűnik egzisztálni. Semmilyen valós bizonyíték nem cáfolja ezt.



[23]
"Kishitűség és naivitás lenne azt feltételezni, hogy a feltételezhetően mesterséges úton előállított koronavírus "pandémiának" ne lenne némi köze közvetve, vagy közvetlenül az előttünk álló várható eseményekhez."

Javasolnám azoknak akik értenek németül, a Thaiföldről származó Sucharit Bhakdi (1946 -) nyugalmazott virológus professzor "Corona unmasked" ("Leleplezett korona") című, számomra teljes mértékben korrektnek tűnő felvilágosító jellegű könyvét. Sajnálatos módon napjainkban kevés ilyen jellegű tanulmányhoz juthatunk. Bhakdi úr 22 éven keresztül volt a Mainz-ban lévő Johannes Gutenberg Egyetem igazgatója, tehát nem éppen laikus ezen a területen...

A könyvből néhány oldal ITT tanulmányozható. A YouTube-bon több megnyilvánulása is megtekinthető.



[24]
Annak érdekében, hogy az ember maga számára helyes válasszal tudjon szolgálni a topic címében feltett kérdésre (Ki-, be-, meg-, vagy eltérjek?), célszerű a három ábrahámita vallás tanításának eredményességét vizsgálni.

Úgy tűnik, hogy napjainkig a Mózes V. 15,6 vallási sugallat tekinthető gyakorlatilag magassan a legeredményesebbnek és leghatásosabbnak az összes vallási előírás közül, hiszen szinte minden ország visszafordíthatatlanul el lett adósodva. Így amennyiben esetleg Istentől származónak tartanánk az ábrahámita vallások etikai útmutatásait, abban az esetben feltétlenül az említett bibliai parancsolat maradéktalan és tökéletes megvalósulása, az egyén számára ennek az Istennek a helyes iránymutatását kellene igazolja.

Számos más vallási előírás is létezik természetesen, de vajon azok napjainban milyen szerepet játszanak még?...



[31]
A lubavicsi Rebbét, Menachem Mendel Schneersont a követői még ma is a beígért ószövetségi Messiásnak tartják. Ez persze egy nagy tévedés részükről, hiszem maga a Rebbe is elismerte, hogy nem ő az, akire vártak:

Lubavicsi Rebbe: "Zsidó leszel - és nyíltan. És hogy elmondhasd mindenkinek magad körül, különösen a családodnak, hogy legyen erőd nekik hirdetni, mert aki nagy vétket követett el, azért a Mindenható Istennek van ereje benne, hogy felgyógyuljon a nagy bajából. És minél hamarább teszed, annál hamarabb jön a Messiás. Az igazi Messiás!"

Ellenben felmerül a keresőben a jogos kérdés, hogy mire alapozhatják ezt a Chábád Lubavics mozgalom tagjai? Az elmúlt évszázadok folyamán fellépet hamis Messiások nagy valószínűséggel a Schemhamphoras valamelyik kozmikus forrásának égisze alatt látták meg a napvilágot és ennek ismeretében tarthatták tévesen magukat a végidők Messiásának. Ilyen személy volt példának okáért Sabbatáj Cví (1624.08.14. - 1676), aki a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor született, mint a názáreti Jézus. Amennyiben a lubavicsi Rebbét nem kifejezetten alaptalanul tekintették Messiásnak, abban az esetben a hivatalosan publikált születési dátuma (1902) helyett 1897.11.24-én kellett a világra jöjjön, amikor szintén ugyanaz volt a helyzet, mint Jézus és Sabbatáj Cví születésekor.
Benutzeravatar
klausmatefi
Administrator
 
Beiträge: 162
Registriert: Mo 13. Jul 2020, 11:02

Az Index fórumon történt bejegyzéseim

Beitragvon klausmatefi » Sa 20. Mär 2021, 18:40

Istenkeres (Klaus L. Matefi): Misztériumok képekben


[topiknyitó]

Bild
Isten 72 szellemének nevei (Részletesebb magyarázat: ITT)



[O]

Bild
(Részletesebb magyarázat: ITT)



[1]

Bild
(Részletesebb magyarázat: ITT)



[2]

Bild
Az ószövetségi misztérium keresztje ("Ábrahámtól" Immánuelig 14 alkalommal jött létre)



[3]

Bild
Weltenburg, Benedekrendi kolostor



[4]

Bild


Bild
Assisi, Olaszország

Bild
Worms, Rheiland-Pfalz, St. Peter Dom



[5]

Bild
"Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján." (Zakariás 9,9)

Immánuel "szamárháton" érkezett 1999.08.11-én.



[6]

A názáreti Jézus is "szamárháton" érkezett a keresztre feszítésének helyszínére (János evangélium 12, 12-15) i.sz. 25. márciusának utolsó napjaiban:

Bild


Bild


Bild
Ammerschwihr (Elzász), Szt. Márton templom



[8]

Jézus keresztjét gyakran T-keresztként ábrázolják a képzőművészeti alkotások:

Bild
Ammerschwihr (Elzász), Szt. Márton templom


Bild
St. Goar (Németország), Evangelische Stiftskirche


Ennek az lehetett feltételezhetően az oka, hogy kizárólagosan csak a Schemhamphoras kozmikus forrását vették figyelembe.



[10]

Vannak olyan képzőművészeti alkotások is, melyeken Jézus kifolyó vérét angyalok kehelyben fogják fel vagy emberek isszák, illetve a kifolyó vérében emberek mártóznak meg:

Bild
Straßdorf (Németország) Alte Kirche


Bild
Szeged, Alsóvárosi templom


Itt természetesen nem Jézus kifolyó vérén van a hangsúly, hanem annak a kozmikus keresztnek a szellemi hatásán, aminek égisze alatt keresztre feszítették a Peszách ünnep előkészületi napján, i.sz. 25.04.01-én.



[11]

Jézus keresztre feszítésének misztériumát ábrázoló szentkép:

Bild



[12]

Aleister Crowley (1875.10.12. - 1947) által életre hívott Ordo Templi Orientis (O. T. O.) egyik jelképe:

Ábra

Crowley, aki a Sátán inkarnációjának tartotta magát, 1875.10.12-én kellett világra jöjjön, az akkor létrejött kozmikus kereszt alkalmával, ami a Schemhamphoras-nak volt az egyik kozmikus forrása. A könyvem negyedik kötetében fogok személyével részletesebben foglalkozni.



[13]

A Rózsakeresztesek legendájának főhőse Christian Rosenkreutz az ószövetségi misztérium keresztfajtájának égisze alatt látta meg a napvilágot 1388.04.07-én, majd a következő ilyen kereszt létrejöttekor, 1453.01.10-én részt vett egy királyi menyegzőn:

Bild
A korábbi időkben realizálódott Nap-Hold konjunkciók esetében az ábrákon a Hold elmarad a Naptól, ami abból adódik, hogy a program forgalomba hozatala után a NASA egy "Delta T" tényező bekalkulálása miatt változtatott a Hold pozícióin.


Bild

A Rózsakeresztesekről könyvem II. kötetében a 11. fejezetben lesz szó.



[14]

Az előző bejegyzésben megtekinthető 14 darab azonos felépítésű kozmikus keresztet szimbolizálja az úgynevezett "illuminátus piramis", ami az 1 dolláros bankjegy hátoldalán is látható:

Bild


A "mindent látó szem" John Wayne Todd (1950 - 2007.11.10.) szerint "Lucifer szeme", a véleményem szerint viszont az 1999.08.11-én létrejött, napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt szellemi hatására utal, ami tulajdonképpen a misztériumok Lucifere volt. Az asztrológiában, kabbalah-ban, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is jártas zsidó származású Nostradamus (1503-1566) ekkorra a a "rettegés nagy királyának" ("grand Roy d` effrayeur") égből történő érkezését jelezte előre (Centuriák X. 72.).

Ez a kereszt a keresztények által propagált ítélet keresztje volt:

Bild
Speyer Dom


Bild
OTT, Georg: Legende von den lieben Heiligen Gottes (Regensburg, 1858) (S. 973)



[15]

A Jelenések könyvében szereplő Napbaöltözött Asszony (12, 1-2) által megszült gyermek Immánuel volt. A Napbaöltözött Asszony (Fekete Madonna, Holdsarlós Madonna, Magyarok Nagyasszonya, a Mennyek Királynője, etc.) természetesen nem a názáreti Jézus édesanyját, Máriát jelképezi:

Bild
Heidelberg (Baden-Württemberg)


Az Asszony feje körül látható 12 pentagramma 12-féle szabályos kozmikus keresztre utal, ugyanis a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek 12-féle szabályos kozmikus keresztet képesek kialakítani a zodiákusban. Az EU zászlaján helyet foglaló 12 pentagrammának ugyanez a jelentése és direkt a Jelenések könyvében szereplő Napbaöltözött Asszony leírása a motivációja. A közös európai fizetőeszközön is ez látható.



[16]

A következő alkotás szintén a németországi Heidelberg-ben található, ami az előbb bemutatotthoz hasonlóan a Napbaöltözött Asszonyt hivatott ábrázolni gyermekével. Az ábrázolásmódja kissé megtévesztő, ugyanis azt igyekszik elfogadtatni, hogy az újszülött Immánuel a kereszttel, mint eszközzel győzi le a Sátánt. "Kutyaharapást szőrével?"...

Bild


A másik szépséghibája ennek a kreációnak, hogy ez a gyermek annak az inkarnációja, akit úgymond a kereszttel legyőz...



[17]

A keresztény misztika értelmében a kínhalált halt názáreti Jézus királyként, Pantokrátorként tartott ítéletet az emberiség felett 1999.08.11-én. Csak hogy ehhez a názáreti Jézusnak az égegyadta világon semmi köze nem lehetett, még közvetve sem...

Bild
Colmar (Elzász) Collégiale St.-Martin


Bild
Sélestat (Elzász) Eglise Saint-Georges


Bild
Koblenz (Rheinland-Pfalz) St. Kastor-Basilika


Ezt az "ítéletet" JHVH, kozmikus Krisztus tartotta, aki ebben a szerepében szellemlényként mint Lucifer, a kozmikus kereszt szellemi hatása volt jelen. Ugyanez a helyzet a Mihály arkangyallal kapcsolatosan is:

Bild
Bécs, Michaelerkirche



[18]

Az [url=https://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=157745592&t=92468061.[/url], [url=https://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=157745623&t=9246806]2.[/url], 3., 6. bejegyzésekben megfigyelhető kígyó nem egy valóságos hüllő értelemszerűen. A Schemhamphoras ("Isten 72 szelleme) 72-féle kozmikus forrásait felépítő égitestek (Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz) együttállása a Földről szemlélve a kozmikus kígyó. Ez az együttállás a misztériumok szerint a Földre nézve pozitív, "bűntelen" hatásúnak számít, így aki ezen konstelláció égisze alatt jön a világra, úgymond "bűntelen" lelki adottságokkal rendelkezik. Ennek az a magyarázata, hogy a negatív szellemi hatásúnak számító Mars, Szaturnusz és Uránusz planáták a Nap mögé felsorakozva elvesztik a Földre gyakorolt negatív szellemi befolyásukat.

Az eddig tárgyalt konstelláció égisze alatt született ismertebb személyek: Hom (-1096.02.21.), Zoroaster (-688.01.11.), Mithrász (-279.12.09.), Jézus (-7.02.10.), Szt. György (264.05.13.), Attila (400.12.31.), Álmos (808.11.21.), David Reubeni (1489.12.22.), Sabbatai Cví (1624.08.14.), Jiddu Krishnamuri illetve feltételezhetően Menáchem Mendel Schneerson rabbi (1897.11.24.).

A szabályos keresztre, T-keresztre, fára, almára, földgömb köré, etc. feltekeredett kígyó szellemi hatása már kifejezetten negatív előjellel bír a misztériumok berkeiben, ugyanis ebben az esetben a fent említett negatív hatásúnak számító planéták szabadon fejtik ki a Földre befolyásukat. Az ószövetségi teremtés történetnek legendája azt hangoztatja, hogy a fára (glóbuszra - földgömbre) tekeredett kozmikus kígyó, azaz a kozmikus kereszt és annak szelleme, a Sátán (aki/ami JHVH egyik természete) rávette a bibliai ősanyát, Évát, a tudás fájának megismerésére egy alma elfogyasztása következményeként, amiből a bűnnek és halálnak eredetét igyekszik származtatni a Tóra megalkotója:

"Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: "Semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat."" (Mózes I. 3,5-6)

A "tiltott gyümölcs" az alma volt. Ennek az lehetett az oka, hogy a kettévágott almának a magháza pentagramma formájú, ami a titkos tudásra, azaz Schemhamphoras-sal kapcsolatos asztrológiai ismeretekre utal:

Bild
Balról egy freskórészlet (Székesegyház, Pécs)


A Tóra negyedik kötetének 21. fejezetében JHVH úgymond arra utasítja Mózest, hogy csináljon egy rézkígyót (egyes források tüzes kígyót említenek) és azt tűzze fel egy póznára. Amennyiben a kígyó által megmart egyén feltekint a kígyóra, abban az esetben életben fog maradni. A Királyok II. 18,4 elmondása szerint Izrael fiai ennek a rézkígyónak tömjéneztek és azt Nehustának nevezték.

A Schemhamphoras kozmikus forrásai küzül a legnegatívabbnak számító kozmikus kereszt, az 1999.08.11-én létrejött, napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt volt:

Bild


"Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük;"" (Jelenések könyve 21,3)

A farkába harapó kozmikus kígyó azonos a kozmikus sárkánnyal. A 1. bejegyzésben látható ábrán a két "mennyei lény" az örökké tartó periódikus változás folyamatát igyekszik szemléltetni.

Az Ezsdrás általi Tóra megalkotásának motivációja egy olyan kozmikus kereszt vot, aminek kialakításában még a negatív szellemi hatásúnak számított Neptunusz és Plútó is részt vett: i.e. 451.05.18. (szombat). Jézus keresztre feszítésekor hasonló volt a helyzet: i.sz.25.04.01. (vasárnap).



[19]

A pentagramma előszeretettel alkalmazott díszítő eleme a keresztény templomoknak is:

Bild
Kenzingen (Németország)


Bild
Kintzheim (Elzász)


Bild
Rothenburg (Németország), St. Jakobus Kirche


Bild
Speyer (Németország) Dom


Bild
Wittenberg (Németország), Luther-rózsa



[20]

Keresztre tekeredett kígyó ábrázolása keresztény templomokban és intézményekben:

Bild
Rothenburg (Németország), St. Jakobus Kirche


Bild
Szeged, Fogadalmi templom


Bild
A Luther-ház (Lutherhaus) bejáratának mennyezetén látható ez Wittenbergben



[21]

A bibliai Szentlélek, vagy Szent Szellem a Schemhamphoras kozmikus forrásai által alkotott konstellációinak szellemi hatásai, amit galamb formában ábrázolnak a keresztények:

Bild
Köln (Németország) Dom


Bild
Speyer (Németország) Dom


Bild
St. Goar (Németország)


Bild
Schwäb. Gmünd (Németország) Pfarramt


Nem csak a szabályos kozmikus keresztek szellemi hatását titulálják Szentléleknek, hanem például Jézusnak Keresztelő János általi megkeresztelésekor (Máté 3,1-12, Márk 1,1-8 és János 1,19-27) létrejött X-kereszt (i.sz. 22.07.02.) szellemi hatását is:

Bild
Rothenburg (Németország) St. Jakobus Kirche


Bild
Umag (Horvátország), Mária Mennybevétele plébániatemplom



[22]

A názáreti Jézus születését ábrázoló képzőművészeti alkotások túlnyomó többségében csak az úgynevezett betlehemi csillagot jelenítik meg, amit leginkább pentagrammaként, vagy nyolcágú csillagként szerepeltetnek:

Bild
Szeged, Fogadalmi templom


Bild
Pécs, Székesegyház


Bild
Ravenna (Olaszország), Sant'Apollinare Nuovo


A betlehemi csillagnak pentagramma általi illusztrálása azért is helyes, mivel a pentagramma a Schemhamphoras-t szimbolizálja, Jézus pedig a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor jött a világra i.e. 8.02.10-én.

A nyolcágú csillag már lényegesen átfogóbb ismeretekre utal, ugyanis amennyiben a ∼136 évenként létrejövő együttállásoknak a helyeit sorrendben összekötjük a zodiákusban, akkor kapunk egy aránylag szabálytalan nyolcágú csillagot, ami a Máté által említett tényleges betlehemi csillag, amit a "napkeleti bölcsek" is követtek:

Bild
Részletesebben ITT.


Itt meg kell említenem, hogy az elmúlt évszázadok folyamán számos téves teória, interpretáció látott napvilágot Jézus születési időpontjával, a betlehemi csillag mibenlétével és kereszthalálának dátumával kapcsolatosan.


https://www.klausmatefi.lima-city.de/
Bild



[23]

Jézus testi fogamzása (Mária teherbeesése) arra a napra tehető, amelyiken ellátogatott Erzsébethez és férjéhez, Zakariás főpaphoz Jeruzsálembe. Máriát a jeruzsálemi Templomban három éves kora óta készítette fel Zakariás erre az eseményre Fülöp evangéliuma értelmében. A kővágószöllősi középkori rk. templom főoltárát a Mária és Erzsébet találkozását ábrázoló festmény díszíti, amin nem csak a Szentlelket láthatjuk galamb formában, hanem egy sárkányhoz hasonlító mennyei lényt is:

Bild


Jézus születését megelőzően 266 nappal, i.e. 9.05.20-án egy T-kereszt (kozmikus sárkány) égisze alatt került áldott állapotba Mária, feltételezhetően a látogatás napján a jeruzsálemi Templomban. Részletesebben: Jézus születése és kereszthalála



[24]

Bild
József Jézussal (kezében kereszt), szentkép


A fenti szentképen az újszülött názáreti Jézus látható, kezében egy kereszttel. Ez az ábrázolásmód Jézus személyéhez kötődő misztériumot híven tükrözi, ugyanis a Szanhedrin által már Mária születésekor előre jelezt, bűntelen lelki adottságokkal felvértezett Jézusnak azért kellett megszületnie a Schemhamphoras kozmikus forrásait alkotó égitestek együttállásakor i.e. 8.02.10-én, hogy majdan, a 33. életévében páskabárány (A korinthusiakhoz írt I. levél 5,7; Péter I. 1,19) szerepét töltse be véres áldozat céljából i.sz. 25.04.01-én, a Peszách ünnep előkészületi napján (Máté 26,2; Márk 14,1; Lukács 22,1/7; János 18,39; 19,14) "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (A zsidókhoz írt levél 9,15), ugyanis "törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat" (A zsidókhoz írt levél 9,22). Részletesebben: Jézus születése és kereszthalála

Mint már korábban említettem, az i.sz. 25.04.01-én létrejött kozmikus keresztet ugyanúgy, mint az i.e. 451.05.18-án kialakult keresztet, ami Ezsdrás motivációja lehetett a Tóra megalkotására, nemcsak a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek alakították ki, hanem a Neptunusz és Plútó is részt vett ebben.

A Szanhedrin 72 tagból állt a Schemhamphoras mintájára és tagjai kötelesek voltak mágiát, jövendőmondást, fizikát, matematikát, nyelveket és asztrológiát tanulni (forrás ITT).



[25]

"Mint már korábban említettem, az i.sz. 25.04.01-én létrejött kozmikus keresztet ugyanúgy, mint az i.e. 451.05.18-án kialakult keresztet, ami Ezsdrás motivációja lehetett a Tóra megalkotására, nemcsak a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek alakították ki, hanem a Neptunusz és Plútó is részt vett ebben."

Érdekesség kedvéért itt megemlíteném, hogy ilyen konstelláció kialakulása rendkívül ritka! Az Álmessiásnak tartott Sabbatai Cví szintúgy mint Jézus a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor jött a világra 1624.08.14-én, majd 1648.11.30-án, amikor egy hasonló kozmikus kereszt volt látható a zodiákusban, mint Jézus kínhalálakor és i.e. 451-ben, Messiásnak jelentette ki magát. A zsidó misztika titkos tudományával foglalkozó kabbalisták is megközelítőleg ekkorra jelezték az Ószövetségben hívők megváltásának kezdetét.



[26]

"A zsidó misztika titkos tudományával foglalkozó kabbalisták is megközelítőleg ekkorra jelezték az Ószövetségben hívők megváltásának kezdetét."

Az ószövetségi megváltás (geula) alapgondolata:


https://zsido.com/fejezetek/megvaltas/
Megváltás
A végső megváltás hasonló módon fog bekövetkezni, mint az egyiptomi szolgaságból való megváltás és a kivonulás. Miképpen elküldte az Örökkévaló Mózest, hogy élére álljon az Egyiptomból való szabadulásnak, ugyanúgy fogja a Messiás az egész világot a végső megváltásba vezetni.

https://zsido.com/fejezetek/messias-kozepkori-zsido-filozofia-fenyeben/
A Messiás a középkori zsidó filozófia fényében
(10) Az Egyiptomból történt Kivonulás a messiási kor végső Megváltásának modellje és biztosítéka. A Midrás gyakorta használja az egyiptomi Kivonulás és Izrael jövendő Megváltása közötti párhuzamot.




[27]

Nagy valószínűséggel ki lehet jelenteni, hogy az Ezsdrás által megalkotott Tórában többek között részletezett "egyiptomi fogság" csupán fikció (forrás: ITT). De persze ez nem jelenti azt, hogy az előző bejegyzésben említett végső megváltás ne történhessen meg közel hasonló módon, mint ahogy azt a Tórában olvasható tíz csapás taglalja:

- Nílus vize vérré változott (Mózes II. 7,20)
- békák lepték el Egyiptomot (Mózes II. 8,2)
- szúnyog invázió (Mózes II. 8,13)
- bögöly invázió (Mózes II. 8,20)
- dögvész (Mózes II. 9,6)
- hólyagos fekély (Mózes II. 9,10)
- jégeső (Mózes II. 9,23)
- sáskajárás (Mózes II. 10,13)
- háromnapos sötétség (Mózes II. 10,22)
- Egyiptom elsőszülött fiainak megölése (Mózes II. 12,29)



[28]

https://www.youtube.com/watch?v=dxau67EW4jI&feature
14.03.2021
Amit kell, már Egyiptomban tegyük meg, halasztás nélkül! - Oberlander Báruch (mindjárt Pészah)



[29]

Az ószövetségi megváltás megvalósulásának idejére nézve háromféle elképzelés ismert:

1, Peszách alkalmából (niszán 15.)

2, Sátrak ünnepekor - Szukott-kor (tisri 15.)

3, Tu B’Av-kor (áv 15.)

Az ultraortodox Yaakov Litzman (1948 -), Izrael egészségügyi minisztere 2020 március végén azt a nyilatkozatot tette, hogy “Ich bin sicher, dass der Messias am Passahfest kommen und uns retten wird, so wie Gott uns während des Exodus gerettet hat”.

Harold Camping (1921-2013) néhai amerikai rádióprédikátor ötlete alapján a megváltás 2011.10.21-én kellett volna bekövetkezzen, a Sátrak ünnepének környékén.

Alon Anava rabbi szerint áv 15-én történik majd meg a megváltás, amire a Talmud (Taánith 26b) is utal.

Az én szerény véleményem szerint a talmudi útmutatás a helyes erre vonatkozóan, mégpedig 2022.08.12-e jöhet leginkább számításra ezzel kapcsolatosan, ugyanis aznap a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek egy T-keresztet alkotnak a zodiákusban.




[30]

A közelgő megváltást ünneplik áv 15-én a Chábád Lubavics haszid mozgalom központjában (Brooklyn, Eastern Parkway 770) a Messiás zászlaját lengetve:

https://www.youtube.com/watch?v=qrojd5rYvko
15 av dancing in 770

https://www.youtube.com/watch?v=AOAcMyeufTI
15 Av 770 dancing 5780



[31]

A Jelenések könyve (20,7-14) szerint 1999.08.11-e után "ezer esztendővel", helyesebben 1089 év múlva, 3088.08.09-én újra szabadjára lesz engedve egy rövid időre a gonosz (Luzifer - a kozmikus kereszt szelleme), ami úgymond az "utolsó ítélettel", illetve a "holtak második feltámadásával" esik majd egybe, és ezzel véget ér a bibliai "ezeréves béke"...

A jelenkor emberének feltételezhetően sokkal aktuálisabb lesz a 2022.08.11-ről 12-re virradó éjszaka létrejövő kozmikus T-kereszt:

Bild


Utólagosan okosabbak leszünk ezzel kapcsolatosan...



[32]

Az emberi élet védelme mindenek előtt! "Vigyázzunk egymásra! Minden emberélet számít", hangoztatják a plakátok. Ha valakinek tudomására jut, hogy emberi életek kerülhetnek veszélybe, azt köteles jelezni nem csak etikai okokból és indíttatásból kifolyólag...

A Jelenések könyvének (János apokalipszisének) magyarázatai és tervei értelmében az emberiség tetemes részére pusztulás vár az elkövetkező időkben. Ehhez érdemes a 16., 17. és 18. fejezetet behatóbban tanulmányozni. Jánost szemmel láthatólag az "egyiptomi tízcsapás" legendája ihlette meg erre ezzel kapcsolatosan:

- "Rosszindulatú, fájdalmas fekély keletkezett az embereken" (16,2)

- "A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élőlény elpusztult." (16,3)

- "A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, mire vérré váltak." (16,4)

- "A negyedik a Napra öntötte csészéjét. Hatalmat kapott, hogy az embereket tűzzel gyötörje." (16,8)

- "Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában. Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg." (16,10-11)

- "A hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak." (16,12)

- "A hetedik a levegőbe öntötte csészéjét. Erre az égi templomból, a trónusról egy hatalmas hang hangzott, és mondta: "Végbement!" Villámlás, égzengés, mennydörgés és akkora földrengés támadt, olyan nagy, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön. A nagyváros háromfelé vált, és a pogányok városai romba dőltek." (16,17-19)

- "Egy másik szózatot is hallottam az égből, ez így hangzott: "Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik!" (18,4)

- "Ezért egyetlen napon zúdulnak rá a csapások: halál, gyász, éhség, sőt tűz fogja elhamvasztani, mert hatalmas az Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte." Siratják és gyászolják majd a föld királyai, akik vele bujálkodtak és dőzsöltek, amikor majd látják, hogy füstölögve ég. De gyötrelmeitől való félelmükben távol állnak, és így kiáltoznak: "Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet." (18,8-10)

- ""Jaj, jaj, te nagy város! Patyolatba, bíborba és skarlátba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes. Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!"" (18,16-17)


A betervezett események kifejezetten Immánuellel vannak kapcsolatba hozva:


"A trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset láttam, amely hét pecséttel volt lepecsételve. Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki nagy hangon kérdezte: "Ki méltó rá, hogy kibontsa a tekercset, feltörje pecsétjeit?" De senki sem tudta, sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt kibontani és elolvasni a tekercset. Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni. Ekkor a vének közül az egyik így szólt hozzám: "Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét." (Jelenések könyve 5,1-5)

"Az Úr végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám: "A Fiam vagy, ma adtam neked életet. Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait. Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted."" (Zsoltárok 2,7-9)

"Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el." (Ézsaiás 7,14)

"A győztesnek, aki mindvégig kitart tetteimben, hatalmat adok a népek fölött. Vaspálcával fogja kormányozni, és mint cserépedényeket, összetöri őket. Ezt a hatalmat Atyámtól kaptam. És neki adom a hajnalcsillagot." (Jelenések könyve 2,26-28)

"Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona. Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket." Jelenések könyve 12,1-12,5)


Egyes képzőművészeti alkotások a hét pecséttel lepecsételt könyvet a kereszt jeleivel ellátott pecsétekkel ábrázolják:


Bild
Speyer (Németország) Dom


Bild
Sélestat (Elzász)


Bild
Rainau-Schwabsberg (Németország)


Bild
Nordweil (Németország)


Már az Ószövetségben is találkozunk a kereszt jelével és annak tiszteletével:


"Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán, és így szólt hozzá: "Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne." A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: "Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta! Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!" Megkezdték tehát a véneken, akik a templom előtt voltak. És így szólt hozzájuk: "Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!" Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak."" (Ezékiel 9,3-7)



[34]

A német nyelvű "Keresztény Morál Lexikona" [1, 2] a titkos ismeretek (latinul: divinatio) kutatását határozottan tiltja és erkölcsileg megengedhetetlennek tartja a Tóra alábbi soraira hivatkozva:

"Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket is Istened, az Úr." (Mózes V. 18,10-12).

A középkor legnagyobb talmudtudósa, Moses Maimonides (RáMBáM; 1138 - 1204), "A Bírák könyve, a királyok törvényei, a Messiás törvényei" 11. fejezetében szigorúan megtiltja a Messiás eljövetele idejének előre történő kiszámítására irányuló igyekezetet, és állítása szerint a Talmud bölcsei a Szanhedrin 97b-ben az ilyen egyének fulladásos halálát kívánják:

"Továbbá, senki ne tegyen erőfeszítéseket, hogy meghatározzon egy bizonyos időpontot a Megváltó eljövetelére. Bölcseink is így tanítják: "Fulladjanak meg, kik az idők végét jósolják meg." Inkább mindenki várjon rá és higgyen ezen általános gondolatokban, mint azokat korábban elmagyaráztuk." (forrás)
Benutzeravatar
klausmatefi
Administrator
 
Beiträge: 162
Registriert: Mo 13. Jul 2020, 11:02

Az Index fórumon történt bejegyzéseim

Beitragvon klausmatefi » So 2. Mai 2021, 15:54

Istenkeres (Klaus L. Matefi): Mikor döntöttek a keresztre feszítésről?



[topiknyitó]
A kérdés első látásra esetleg komolytalannak tűnhet, pedig egyáltalán nem az...



[1]
Úgy érzem, hogy ennél aktuálisabb napot nem lehetett volna kiválasztani ennek a kérdésnek a föltételére. Ma nagypéntek van, amikor a kereszténység a názáreti Jézus i.sz. 25. április 1-én, vasárnap végrehajtott keresztre feszítését ünnepli évről évre.



[4]
A Pál-féle kerrszténység számára összeállított Újszövetség szerint a Szanhedrin úgy határozott, hogy megöletik Jézust (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14), ami feltételezhetően nem egy friss döntés volt.


[5]
2009.05.12-én a jeruzsálemi Nagyzsinagógában felelevenítette XVI. Benedek pápa a zsidósággal szemben korábban érvényben lévő "istengyilkosság" vádjának II. vatikáni zsinaton történt megszüntetését és ígéretett tett Amar Shlomo Moshe (1948 -) szefárd és Jona Metzger (1953 -) askenázi főrabbiknak, hogy végérvényesen felhagy a katolikus egyház a zsidóság hittérítésével.

Annyiban igaza volt XVI. Benedeknek, hogy Jézus nem volt Isten.., de Őt egyértelműen a Szanhedrin követelésére végeztette ki Pilátus, ugyanis Pilátus bűntelennek találta Jézust (Máté 27,24; Lukács 23,4; János 19,4) és jelképesen mosta kezeit, de végül kénytelen volt a Szanhedrin által felbíztatott tömegek követelésének (Máté 27,15-25; Márk 15,6-15; Lukács 23,18-25; János 18,38-40; 19,4-16) eleget tenni és keresztre feszíttette Jézust a Peszách ünnep előkészületi napján, i.sz. 25. április 1-én.



[6]
XVI. Benedek ezt megelőzően elment a Siratófalhoz imádkozni (1, 2) az ószövetségi Messiásnak, Immánuelnek mihamarabbi fellépéséért, aki ekkor már a 10. életévében járt, ugyanis 1999.08.11-én látta meg a napvilágot.

Ezt már előde, II. János Pál pápa is megtette 2000. márciusában.



[7]
Jézus a múlt, Immánuel pedig a jövő...

Természetesen semelyikőjük se Isten. Jézus a Schemhamphoras pozitív aspektusának volt a szülötte, Immánuel pedig ellenkezőleg. A Pál-féle kereszténység az utóbbit "Jézus második eljöveteleként" váratta hívő tömegeivel.

Armaghi Malakiás püspök (1094 - 1148) "jóslata" értelmében II. Celesztin (1085 - 1144) pápa trónra lépését (1143.09.26.) követően még 112 pápája lesz Vatikánnak. A 2013.03.13-án megválasztott jezsuita Ferenc pápa (1936 -) a 112., és amennyiben Malakiás "előrelátása" hitelesnek bizonyul, akkor Ferenc pápa kellene legyen az utolsó katolikus pápa.

Természetesen Ferenc pápa is ellátogatott a Siratófalhoz abból a célból, hogy minél előbb színrelépjen Immánuel.



[8]
A Pál-féle kereszténység számára összeállított Újszövetség szerint a Szanhedrin i.sz. 25. márciusának végén tervezte el Jézus keresztre feszíttetését.

De vajon stimmel ez?



[9]
Magától értetődően nem stimmel.



[19]
Előzmény
Mivel XVI. Benedek visszavonta az "istengyilkosság" vádját, így feltételezve azt, hogy ismeri az általa propagált Újszövetséget, nem állíthatta azt, hogy a Szanhedrinnek és az általuk felheccelt népnek nem volt köze Jézus kivégzésében, hiszen az ő követelésükre volt kénytelen Pilátus keresztre feszíttetni Jézust.

Konklúzió:

Jézus eleve nem lehetett Isten, ezért esetleg ennek ismeretében dönthetett így XVI. Benedek pápa, a korábbi Joseph Ratzinger bíboros, aki a vatikáni Hittani Kongregáció vezetőjeként tevékenykedett 1981 - 2005-ig és beavatott kellett legyen a keresztény misztériumokba...

2004 szeptemberében elküldtem neki a német nyelven elkészült "A valódi betlehemi csillag", avagy minden misztérium megoldása című 95 oldalas tanulmányomat.

Nem feltételezem róla, hogy negálná a Jézus kereszthalálával kapcsolatos újszövetségi magyarázatok (Máté 27,15-25; Márk 15,6-15; Lukács 23,18-25; János 18,38-40; 19,4-16) történelmi helyességét.



[34]
Egy a lényeg:

Szerintem az Tóra teljes egészében fikció, amit Ezsdrás készített el az i.e.451.05.18-án létrejött kozmikus kereszt megjelenésétől motiválva, aminek ismeretében aztán visszamenőleges vallástörténelmet gyártott a Tóra elkészítése által. Ez a keresztfajta összesen 14 alkalommal volt megfigyelhető a zodiákusban az elmúlt 4000 év alatt. A legelsőhöz (i.e. 1811.02.23.) Ábrahám emmberáldozat kísérletét utalta, a másodikhoz (i.e. 1336.10.16.) a sínai szövetségkötést, a legutolsó pedig 1999.08.11-én valósult meg, ami az ószövetségi Megváltó (Messiás), Immánuel születését szignálta.

A Pál-féle kereszténység Jézus személyét felhasználva egy olyan vallást hírdet, aminek az alapja Jézus életének kozmikus misztériuma, de Jézus istensége, feltámadása és visszajövetele ugyanúgy fikció, mint a Tórában olvasható vallástörténelem.

A Korán esetében se más a helyzet, hiszen meg nem történhetett eseményekre építették azt fel...

A középkor legnagyobb talmudtudósának, Maimonidesnek (1135/1138 - 1204) az volt a véleménye, hogy a kereszténység és az iszlám az ószövetségi Messiásnak, Immánuelnek az eljövetelét volt hivatott csak előkészíteni [31].



[35]
Előzmény
Az újszövetségi magyarázatok szerint Jézust a Peszách ünnep előkészületi napján (Máté 26,2; Márk 14,1; Lukács 22,1/7; János 18,39; 19,14) "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (A zsidókhoz írt levél 9,15) feszíttették keresztre páskabárány (A korinthusiakhoz írt I. levél 5,7; Péter I. 1,19) gyanánt, véres áldozat céljából a Szanhedrin követelésére, ugyanis "törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat" (A zsidókhoz írt levél 9,22).

I.sz. 23 - 36 közötti időszak peszách ünnepeihez tartozó égi helyzetképeket Nap-Hold oppozíció figyelembevéte mellett:


Bild


Aki némileg ért az ősi asztrológiához (függetlenül attól, hogy napjainkban ezt tudománytalannak tartják!), ami hosszú évszázadokon, sőt évezredeken keresztül befolyásolta a korábbi korok hagyományait, szokásait, etc., az rá fog jönni, hogy i.sz. 25.04.01-én, vasárnap, a Peszách ünnep előkészületi napján egy olyan szabályos T-kereszt jött létre a zodiákusban, ami a Schemhamphoras-nak volt az egyik kozmikus forrása.

Jézus keresztre feszítését helyesen egy T-kereszre feszített személyként ábrázolják: 1., 2., 3., 4., 5., etc.

A keresztény hagyományok és a Babiloni Talmud szerint is 33. életévében feszítették keresztre Jézust, a néphagyományok szerint pedig Júdás április 1-én lett öngyilkos, Jézus keresztre feszítésének napján.

Az utóbbiakból az kellene következzen, hogy i.e. 25.04.01. előtt körülbelül 33 évvel kellett megszülessen Jézus egy olyan konstelláció alatt, ami neki úgymond "isteni bűntelenséget" kölcsönzött. Ez pedig egyedül és kizárólagosan i.e. 8.02.10-én állt fenn, amikor a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttálltak a zodiákusban. Ez a konstelláció az alkímiában a kozmikus kígyó, és Jézust a kereszten ezért ábrázolják egy T-keresztre feltekeredett kígyóként is:


Bild

Bild


Jézus születése és kereszthalálának ez a kozmikus misztériuma, ami TÉNY, az ember Jézus történelmi hitelességének igazolása nem tartozik a kutatási területembe.



[53]
Előzmény
Nincsen szándékomban senkit sem hergelni, de sajnálnám, hogy a több évtizedes kutatómunkám nyom nélkül maradna. Magam részéről meg vagyok győzödve, hogy eredményeim helyesek, de arról is, hogy ezeket hivatalosan SOHA nem fogják elismerni, mert egyáltalán nem az az érdekük...

Bild
https://www.klausmatefi.lima-city.de/



[56]
Jézus keresztre feszítése már jóval születése előtt eldöntött terv kellett legyen a II. században készült Jakab-féle ősevangéliumból következtetve.



[57]
Erre az alábbi idézet utal:

"Groß gemacht hat Gott der Herr Deinen Namen unter allen Geschlechtern der Erde: in Dir wird am Ende der Tage offenbar machen Gott der Herr die Erlösung der Söhne Israel`s."
"Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását."
(saját fordítás)
(Forrás: Karl Friedrich Borberg: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte - Stuttgart, 1840 - Vorevangelium des Jakobus/S. 32-33)

Ez a mondat Jakab szerint akkor hangzott el Zakariás pap szájából, amikor a 3 éves Máriát a szülei elvitték a jeruzsálemi Templomba, hogy ott JHVH szolgálatába állítsák.



[59]
Zakariás pap már tisztában volt ekkor azzal, hogy a Schemhamphoras egyik kozmikus forrása idején i.e. 23.12.18-án világra jött leányka lett kiszemelve a Szanhedrin által arra, hogy az i.sz. 25.04.01-én keresztre feszítésre szánt, i.e. 8.02.10-én megszületendő Jézust neki kell majd kihordania. Erre készítette fel Zakariás Máriát a közel 10 éven át tartó templomi szolgálata során.



[62]
A Schemhamphoras mintájára létrehozott 72 tagból álló Szanhedrin tagjai kötelesek voltak mágiát, jövendőmondást, fizikát, matematikát, nyelveket és asztrológiát tanulni (forrás ITT).



[63]
I.e. 8.02.10-én a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek (Nap, Hold, Mars, Szaturnusz, Uránusz) együtt álltak a zodiákusban, ami azt jelentette az ősi asztrológia szabályzói szerint, hogy annak égisze alatt születő gyermek úgymond "bűntelen" lesz, mivelhogy a Nap mögé beálló negatív hatásúnak tartott planéták (Mars, Szaturnusz, Uránusz) elvesztik a Földre nézve a hatásukat.

Ez az együttállás (konjunkció) az úgynevezett kozmikus kígyó, ami megközelítően 33 év elteltével, i.sz. 25.04.01-én egy T-keresztet (1, 2, 3, etc.) alkotott a zodiákusban, ami éppen a Peszách ünnep előkészületi napjára esett, amikor a vallási hagyományok szerint véresáldozatot volt szokás bemutatni az érdekelteknek.

A T-kereszt asztrológiai szempontból negatív hatásúnak számított, ugyanis az égitestek egymással bezárt ~90°-os fényszögei a szabályzók szerint negatív hatással vannak a Földre nézve. Ezt a T-keresztet rádásul akkor még egy szabályos keresztté egészítette ki a szintén negatív hatásúnak tartott Neptunusz és Plútó, amit akkor még elvileg nem ismerhettek. A kozmikus kígyó T-keresztre való feltekeredése gondolom, hogy így már érthetőbbé válik.



[64]
János szerint is már korábban eldöntött tény volt, hogy a "bűntelen" Jézusnak kereszthalált kell elszenvednie:

"Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben azt mondta nekik: Ti nem értetek semmit. Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen. Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte hogy Jézus meg fog halni a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse." (János 11,49-52)

Az évenként, a Peszách előkészületi napján bemutatott véresáldozat az Egyiptomból való kivonulásra (exodus-ra) történő emlékezés szolgálja, aminek történelmi hitelessége kizárólagosan fikcióként kezelhető (lásd: Klaus L. Matefi: A sínai szövetségkötés):

"Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz számotokra az első az év hónapjai között. Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának családonként mindenki egy bárányt, házanként egy-egy bárányt.

Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik. Még ugyanazon az éjszakán egyétek meg a húst: tűzön megsütve, kovásztalan kenyérrel; keserű füveket egyenek hozzá. Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek. Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. Így egyetek: legyen derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az Úr páskája ez. Mert átvonulók ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött - én, az Úr. De az a vér jel lesz a házakon, amelyekben vagytok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd pusztító csapás titeket, amikor megverem Egyiptom földjét. Legyen ez emléknap a számotokra, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés az, hogy megünnepeljétek. Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házaitokból. Ki kell irtani Izraelből mindenkit, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedikig."[/i (Mózes II. 12,1-3/6-16)




[69]
Előzmény
Hogy Jézus valóságos történelmi személy volt-e vagy sem, azt egyértelműen állítani és igazolni sem lehet, mivelhogy a róla szóló evangéliumokat a feltételezett kereszthalálát követően évtizedekkel alkották meg annak a Pálnak (Saulnak) a kezdeményezésére, aki úgymond Jézus követőinek legádázabb üldözője volt a Szanhedrin megbízásából.

Ami viszont biztos, hogy a feltételezett Jézushoz kötődő misztérium egy igen féltve őrzött kozmikus misztérium volt. Így ennek feltárása számomra hatalmas jelentőséggel bír.

Az ószövetségi Ábrahám, Mózes, etc. biztosra vehetően csak fiktív történelmi személyeknek tekinthetők, viszont az utólagosan hozzájuk utalt legendák szintén kozmikus misztériumok. Ellenben a közel 2500 éve megtervezett ószövetségi Messiásnak, Immánuelnek az eljövetele és uralmának előkészítése teljes mértékben kimutatható, akinek világrajövetele igazolhatóan az 1999.08.11-én létrejött, teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszthez kötődik, nyilvános fellépése pedig szerintem 2022.08.12-re (5782 áv 15.) tehető.

Mohameddel is fog egy fejezetem foglalkozni, de személye az eddigiekkel ellentétben jelentéktelen.



[71]
Előzmény
Jézus történetének egy részét valóban korábbi vallások legendáiból merítették, hiszen például születésekor ugyanazok a napkeleti bölcsek voltak jelen, mint Mithrász születésekor i.e. 280.12.09-én. Mind a ketten Isten fiaként ("quod Filius Dei") "bűntelenül" a "világ világosságaként" születtek egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek. Mithrász egy barlangban jött a világra úgymond, a jászola mellett pásztorok és Ormuzd szent állatai (egy szamár és egy ökör) tartózkodtak; három perzsa öltözékű mágus is jelen volt ott, akik az újszülöttnek aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba...

A végkifejlett viszont eltér egymástól.

Jézus a magyarázatok szerint a Szanhedrin követelésére (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14) hibátlan "páskabárány" (Korinthusiakhoz írt első levél 5,7; Péter I. 1,19) gyanánt lett keresztre feszítve véresáldozatul JHVH-nak i.e. 25. április 1-én, a Peszách ünnep előkészületi napján egy erre alkalmas égi konstelláció égisze alatt.

Mithrász Jézussal ellentétben nem a gonosz áldozatává válik egy kozmikus kereszt kialakulásakor, hanem annak (bika) a tényleges legyőzőjévé i.e. 226.04.01-én, Jézus kereszthalála előtt 251 évvel.

Biztosan vannak olyanok, akiket ez érdekel de olyanok is, akit nem, sőt vannak olyanok is, akiket ez kifejezetten irritál...




[72]
Előzmény
A véleményem az, hogy Jézus személyébe vetett hit nélkül az ószövetségi messianisztikus célkitűzések soha nem valósulhattak volna meg. Ugyanezt hangoztatja a középkor legnagyobb talmudtudósa, Maimonides (1135/1138 - 1204) is, ugyanis szerinte a kereszténység és az iszlám az ószövetségi Messiásnak, Immánuelnek az eljövetelét volt hivatott előkészíteni (forrás: [31]). Tehát ha nem lett volna Jézus, akkor ki kellett volna találni... Aztán, hogy volt-e valójában, azt bizonyitani lehetetlenség.



[94]
Előzmény
A vallások legendákra lettek felépítve, melyek kozmikus misztériumokat rejtenek magukban. Engemet ezen misztériumok feltárása motivál, aminek gondolom nem sok lelkes drukkolója akad. Maga a világot behálózó és irányító szabadkőművesség is ilyen eredetlegendával rendelkezik (forrás). Ez a misztériumokba burkolódzó titkos szervezet JHVH-t a "Világegyetem Nagy Építőmestereként" ("Grand Architecte de l´Univers; Great/Grand Architect of the Universe") tartja vallásos tiszteletben.



[102]
Előzmény
Jézus keresztre feszítésének spontán előállt időpntjára vonatkozó véleményed a laikusok számára elfogadható lenne, de a hozzáértő kutatók számára kizárt dolog... A korábbiakban is az ilyen feltett kérdésekre igyekeztem megfelelő válaszokkal szolgálni... Az más kérdés, hogy te a téves rögeszméidhez ragaszkodsz, amihez természetesen jogod van...

Elméletedet már az is alapból cáfolja, hogy a feltételezett történelmi Jézus az elfogatása előtt tisztában volt a közeli kínhalálával, hiszen Máté 26,2 is ezt igazolja:

[i]"Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszítsék."


A Jakab-féle ősevangéliumból pedig arról értesülhetünk, hogy már Mária megszületésekor eldöntött tény volt, hogy ivadéka "áldott lesz az egész földkerekségen:

""És íme, az Úr egyik angyala hozzálépett és így szólt: "Anna, Anna, Isten az Úr meghallgatta könyörgéseidet, te megfogansz és szülni fogsz majd, és áldott kell legyen ivadékod az egész földkerekségen."
(saját fordítás, forrás: [17])

Amikor Mária egy éves lett a főpap és a pap áldást mondott a gyermekre, amiben Máriának az örökre szóló isteni elhivatottságára hívták fel a figyelmet:

"Joákim odavitte a leánykát a papokhoz, és a papok megáldották őt mondván: ,"Atyáinknak Istene áldja meg ezt a leánykát és adjon neki egy nevet, amit örökké emleget minden nemzedék." - És az egész nép mondta: "Úgy legyen, úgy legyen, Amen!'" - Joákim odavitte a leánykát a főpapokhoz, megáldották őt mondván: "Dicsőséges Isten áldja meg ezt a leánykát, és adjon neki vég nélküli (örökké tartó) áldást."" (saját fordítás, forrás: [19])

Anna fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét JHVH szolgálatába fogja állítani, ezért amikor Mária 3 éves lett, elvitték a jeruzsálemi Templomba, ahol Zakariás pap az alábbi szavakkal fogadta a leánykát:

"Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását." (saját fordítás, forrás: [20])

Kajafás főpap, a Szanhedrin elnöke tudatosan és szándékosan időzítette Jézus keresztre feszítését a 3785. év peszách ünnepére:

"Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben azt mondta nekik: Ti nem értetek semmit. Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen. Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte hogy Jézus meg fog halni a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse." (János 11,49-52)

Mindigis szerettem a szellemi kihívásokat és "párbajokat", ezért készségesen álltam eléjük minden időben, de az üres, megalapozatlan és ismeretek hiányára épült laikus nagyképűség kifejezetten irritál...



[134]
Előzmény
Az újszövetségi és talmudi (Szanhedrin 43a) magyarázatok szerint is Jézus a peszách ünnep előkészületi napján fejezte be földi pályafutását. Az Újszövetség keresztre feszítésről számol be, a Talmud pedig akasztásról. Mivel akkoriban a Szanhedrinnek nem volt joga se halálra ítélni, se pedig kivégezni bárkit, ezért hihető az Újszövetség átal említett kereszre feszítés, ellentétben a talmudi akasztással, ugyanis ahogy Te is írod, a rómaiak keresztre feszítették a halálra ítélteket.

Jézus tisztában volt azzal, hogy a peszách ünnep alkalmával fogják kereszte feszíttetni:

"Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszítsék." (Máté 26,2)

A Szanhedrin úgy döntött, hogy megöletik Jézust (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14), ami feltételezhetően nem egy friss döntés volt, hanem Mária 3 éves korában is már tervbe lehetett véve a Jakab-féle ősevangélium alapján. Ennek érdekében elfogattatták Jézust és átadták Júda római helytartójának, Poncius Pilatusnak, akitől Jézus kereszthalálát követelték (Máté 27,15-25; Márk 15,6-15; Lukács 23,18-25; János 18,38-40; 19,4-16). Pilátus bűntelennek találta Jézust (Máté 27,24; Lukács 23,4; János 19,4) és jelképesen mosta kezeit, de végül kénytelen volt a nyomásnak engedni és utasítást adott a keresztre feszítésre.

Miért éppen a peszách ünnep előkészületi napján kellett ez megtörténjen?

A Szanhedrin a Jakab-féle ősevangélium alapján Jézus megszületését már Mária 3 éves korában tervezte és ennek napra készen i.e. 8.02.10-én kellett megtörténnie, amikor a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttálltak a zodiákusban. Az akkori elképzelések értelmében, ami az ősi asztrológiára bazírozott, ilyen alkalmakkor született egyének úgymond bűntelennek számítottak, mint például Hom, Zoroaster és Mithrász. A Szanhedrin tagjai kötelesek voltak asztrológiát is tanulni [13]. Jézus születését tehát előre megtervezte a Szanhedrin, hogy majdan, közel 33 év elteltével hibátlan "páskabárány" (Korinthusiakhoz írt első levél 5,7; Péter I. 1,19) gyanánt feszíhessék keresztre véresáldozatul JHVH-nak i.sz. 25. április 1-én, a Peszách ünnep előkészületi napján egy erre alkalmas égi konstelláció (kereszt) égisze alatt, úgymond az Egyiptomból való kivonulásra (exodus-ra) történő emlékezés céljából (Mózes II. 12,1-3/6-16), ami a valóságban egy fikció, ugyanis Ezsdrás alkotta meg a Tórát a Babilonban elsajátított ismereteire támaszkodva. Ezt az égi konstellációt, keresztet a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek alkották, melyekhez még a Neptunusz és Plútó is csatlakozott.

Egy kifejezetten érdekes könyvet tudnék ajánlani a fentiekkel kapcsolatosan, amit Olaszország egykori főrabbijának, Elio Toaff-nak (1915 - 2015) fia, Ariel Toaff (1942 -) izraeli-olasz történész professzor és rabbi 2007.02.08-án olasz nyelven jelentetett meg nyolc évi kutatómunkájának eredményeként: "Pasque di sangue" ("Véres Húsvét"). Ez ki lett 2018-ban adva német fordításban is "Das Fest des Blutes" címmel (ISBN 9783947190102).

Ariel Toaff többek között a könyvének 241-242. oldalán Ábrahám emberáldozatkísérlete és Jézus keresztre feszítése közötti analógiára hívja fel a figyelmet.

Az eddigiek alapján ki lehet tehát jelenteni, hogy Jézus keresztre feszítése már az i.e. 23.12.18-án született Mária 3 éves korában eldöntött tény volt. Jézus kihordására készítette fel Máriát három éves korától Erzsébet férje, Zakariás pap a jeruzsálemi Templomban a Szanhedrin megbízásából. Mária áldott állapotba kerülése napra pontosan meg volt tervezve, ennek érdekében kellett felkeresnie i.e. 9.05.20-án, egy hétfői napon a jeruzsálemi Templomot, amely helyen ez meg is történt, majd ezt követően látogatott el Erzsébetékhez, ahol mintegy három hónapig tartózkodott.



[137]
A nyílvános vallásfórumok hatalmas lehetőséggel és jelentőséggel bírhatnak, amennyiben azokat az ember megfelelően alkalmazza. Ilyen helyeken megvitatásra kerülhetnek újabb és újabb elméletek, melyek feltétlenül az olvasók szellemi, sőt akár lelki gyarapodását lennének hivatottak szolgálni.

Sajnos nem mindenki gondolkodik így. Vannak kóklerek, mi több provokátorok, vagy besúgók, akik kifejezett céllal igyekeznek lehetetlenné tenni egy-egy felmerült újdonságnak számító teória konstruktív megvitatását.
Felmerülhet a laikusban a kérdés, hogy de ugyan miért tennék ezt?

A legkézenfekvőbb, hogy hivatalból, de nem ritka az olyan jelenség sem, amikor saját fércműveik védelme érdekében. Az utóbbiak sok esetben nem hajlandók megvitatásnak alávetni "munkájukat", ezért inkább anonimitásba burkolóznak, nem merik nyílt sisakkal felvállalni és védeni szellemi izzadmányaikat például fórumokon, tartva a lebőgéstől és esetleg abban bízva, hogy azért csak lesznek biztosan olyan naív és laikus vevők is, akik képesek kis pénzüket csak úgy kihajítani az ablakon nagy semmiért...

Ez az utóbbi embertípus névtelenül kasszíroz, ha pedig megjelenne a láthatáron egy olyan teória, ami az övét lehengerli, annulálja, akkor továbbra is névtelenül minden eszközt felhasználva igyekezne nevetségessé, hiteltelenné tenni azt.
"Tisztelet" a kivételnek, ugyanis vannak olyanok is, akik saját nevük alatt megteszik ezt. Másfél évtizeddel ezelőtt volt szerencsém az "Asztromókus" fórumon egy közel hasonló személlyel összefutni. Az illető egy Magyarorszáról nyugatra kitelepült asztrológus volt, aki már évekkel korábban egy enyhén szólva nagyképűen megfogalmazott cím alatt kiadott könyvét szándékozott az általam felállított koncepcióval szemben megvédeni, de nem nagy sikerrel. Jézus születésével és kereszthalával kapcsolatosan teljesen értelmetlen és semmitmondó konstellációkkal rukkolt elő, amit persze azért a hozzá nem értők biztosan akceptáltak...

Szerintem a valamire való kutató nem mások elméleteit igyekszik úton útfélen pocskondiázni, lebecsülni, megpróbálni megcáfolni, hanem a sajátját a nevét nyíltan felvállalva, a legjobb tudása szerint megismertetni másokkal, és ha kell megvédeni.

Visszakanyarodva az első bekezdéshez, a jelenleg működő magyar nyílvános vallásfórumok (leginkább Index) nagy hátránya, hogy oda nem illő személyek is minden nehézség nélkül folytathatják ott a nem kívánatos tevékenységüket, ezzel megzavarva az újabb ismeretekre szomjazók figyelmét és mások építő jellegű időtöltését.

Magam részéről 7 vallásfórumot építettem eddig fel (a weblapomról csak 4 érhető el), melyek egy részén kizárólagosan csak olyan személyek kaphatnak lehetőség tevékenykedni és saját alfórumot vezetni moderátori jogkörrel felruházva, megelőzve ezzel a szellemi salak térnyerését, akik saját nevüket és munkásságukat felvállalva szándékoznak ott regisztrálni és ténykedni.

Itt például alkalma nyílhatna "picikepi"-nek is az anonímitását feladva megismertetni eredményeit, és akár bárkinek az elméleteit is konstruktív módon megpróbálni megcáfolni. Ez persze kizárólag olyan személyek számára esély, akik mint jeleztem, szigorúan saját néven szándékoznak regisztrálni, és van mögöttük prezentált és azonosítható munkásság.




[139]
Egy érdekes esetet azért megemlítenék az általam kutatott témakörrel kapcsolatosan. Jézus születésével és kereszthalálával kapcsolatosan már számtalan elmélet látott napvilágot. Egy ilyen volt példának okáért a müncheni egyetem egykori rektorának, Johann Joseph Ignaz von Döllinger (1799 - 1890) teológus professzornak magyarázata is:

"Darauf aber bezeugte er sein Erlösungswerk als vollbracht, und indem er seinen Geist in die Hände seines Vaters befahl, starb er, am Freitag den 15ten Nisan oder 7ten April 783, J. 30 der christlichen Aera. Die außenordentlichen Naturerscheinungen bei seinem Tode, die Sonnenfinsterniß und das Erdbeben deuteten an, wie die ganze Natur in die Mitleidenschaft bei dem Tode ihres Gebieters gezogen war, und der Riß in dem das Allerheiligste verdeckenden Tempelvorhang zeigte, wie durch den Tod des Erlösers die Scheidewand gefallen, und der ganzen Menschheit der Zutritt zum Allerheiligsten, zum Reiche Gottes auf Erden geöffnet sei." (S. 41) (Johann Joseph Ignaz von Döllinger: Christenthum und Kirche in der Zeit der Grundlegung - Regensburg, 1868)

Az nem baj, ha az ember nem foglalkozik ilyen elvont dolgokkal, de az egy kissé nevetséges, amikor valaki professzor és rektor létére ekkora baromságokat képes saját néven propagálni az esetleges még nagyobb hírnév érdekében... Döllinger úr ugyanis inkompetens módon összepárosította a zsidók Peszách ünnepét (nisan 15.) egy napfogyatkozással... Akinek némi fogalma van az asztronómiáról és a zsidó hónapok felépítéséről, az tudja, hogy a zsidó hónapok újholdkor veszik kezdetüket, 15-e környékén pedig telihold van, amikor lehetetlenség a napfogyatkozás (Sonnenfinsterniß)...



[156]
Előzmény
"Amit csinálsz annak van művészeti és valamiféle fantasy értéke is. Ami megfoghatja az emberi elmét és hathat rá... de ez játék .... és nem felel meg a tudománynak, azaz a tudományos módszertan feltétel rendszerének. Sem a logikus gondolkozásnak, sem a érvelési hibák nélküli érvelésnek."

Soha nem vágytam tudományos fokozatokra, tudományos elismerésre, meg ehhez hasonlókra, mert ez is csak emberi találmány, ami eleve azoknak jár ki általában, akik közel vannak a tűzhöz, vagy legalábbis egy titkos társaság oszlopos tagja "másodállásban"... Nem lennék se boldogabb, se pedig megelégedettebb tőle. Számomra a rejtélyek feltárása az igazi motiváció, belső elhivatottság, adrenalin és kihívás, márpedig a vallási legendák kozmikus vonatkozásai nem hétköznapi és nem száraz "tudományos" dolgok.

Mindenkinek megvan a maga egyedi életútja, amit végig kell járnia, a sírba pedig úgyse viszünk semmit magunkkal, de legalább addig megelégedve magával és eredményeivel élje az ember az egyszeri és megismételhetetlen életét. Abban a témakörben amivel én foglalkozom csak fércmunkák, kitalációk, sikertelen próbálkozások születtek hosszú évszázadokon keresztül egészen napjainkig.

Számomra teljesen lényegtelen, hogy másoknak mi erről a területről a magánvéleménye. Sokan azért nem tudják ezt értékelni, mert halvány fogalmuk nincsen arról, hogy milyen erők és hatalmak állították ezen misztériumokhoz a terveik végkifejlettjét. Ezért ezt elbagatellizálni bárki részéről enyhén szólva balgaságnak tűnik a számomra, de persze ahány ember annyi féle és ez így van rendben.




[193]
Vannak olyanok, akik Jézus feltámadását tényként kezelik. Amennyiben Jézus valóságos történelmi személy volt, anya szülte hús-vér ember, abban az esetben a feltámadása tetszhalotti állapotából történhetett csak meg, ugyanis a valódi halál beállta után megjelenik a hullamerevség, a test sejt szinten bomlásnak indul élen az idegsejtekkel. A test kezd fokozatosan lehülni, a vastagabb erekben megalvad a vér. A vérkeringés leállása után ~3 percig még lehetőség van arra, hogy az egyént visszahozzák az életbe az egyes életfunkciók komolyabb károsodása nélkül. Ha ez az idő az 5 percet meghaladja, akkor már csak vegetatív állapotba juthat az újraélesztett test.

A vallási legendák egyéb istenségei minden további nélkül feltámadhattak, hiszen nem valóságos földre született emberek voltak, hanem mitológiai alakok. Jézus feltámadásának ötlete Páltól származik, aki soha tem találkozott Jézussal...

Hogy mi lehetett ezzel a célja?

A szerény véleményem szerint a Pál-féle kereszténység a hívő tömegeit az ószövetségi Messiásnak, Immánuelnek az eljövetelére készítette fel "Jézus második eljövetele" gyanánt... Ennek az elméletnek egyáltalán nem mond ellent, sőt megerősíti a középkor legnagyobb talmudtudósának, Maimonides-nek (1135/1138 - 1204) azon állítása, mi szerint a kereszténység és az iszlám a betervezett ószövetségi Messiásnak, Immánuelnek eljövetelét voltak hivatottak előkészíteni (forrás: [31]).

Ennek valóságtartalmáról 2 éven belül meg fogunk tudni győződni.



[196]
Annyi lemardt az előző bejegyzésemből, hogy Pál kezdeményezésére álltak neki az "apostolok" megírni evangéliumaikat. Lukács "apostolt", aki szintén nem ismerte Jézust, a rabbinak tanul Pál (Saul) térítette meg a Pál-féle kereszténység számára, évekkel Jézus kereszthalálát követően.

Pál több helyen a "pogányok apostolának" titulálja magát (A rómaiakhoz írt levél 1,4-5; 11,13; 15,15-16; 16,26; A galatákhoz írt levél 2,2; 2,8; Az efezusiakhoz írt levél 3,1; 3,6; 3,8; A thesszalonikaiakhoz írt levél 2,15-16; A Timoteushoz írt második levél 1,11; 4,17), nyomatékosan kihangsúlyozva azt, hogy ő igazat mond és nem hazudik (A Timoteushoz írt első levél 2,7)...

Amikor valaki meggyanúsítás nélkül igyekszik bizonygatni fedhetetlenségét és tisztességét, az általában joggal kelt még a jóhiszemű emberekben is gyanakvást és kétkedést... Pál egyszerűen megátkozza azokat, akik mást hirdetnek mint ő (A galatákhoz írt levél 1,6-9).

Érthetetlen, hogy a keresztény hagyomány apostolnak tartja személyét, hiszen nem ismerte Jézust és a "megtérését" illetően pedig jogosan merülhetnek fel aggályok... Az Újszövetség 27 könyve közül 16 Lukács és Pál nevéhez fűződik. Miképpen lehetséges az, hogy Péter, akire úgymond az egyházát építette Jézus (Máté 16,18), minimális tanítással van jelen az Újszövetségben? Péternek a két levele 8 fejezetet tartalmaz, ezzel szemben Pálnak a 14 levele 100 fejezetet.

Hogy erről mi lett volna a véleménye a kereszthalált halt Jézusnak, azt csak találgatni lehet...

Bővebben ITT



[197]
"Toledoth Jeshu" címmel a VIII. században héber nyelven megjelent kiadvány azt állítja, hogy Péter (Simon Kepha) a Szanhedrin megbízásából kiadta magát Jézus apostolának abból a célból, hogy félrevezesse Jézus követőit [72]. Szinte biztosra vehetően Pálról akarta elterelni a joggal feltételezhető gyanút a "Toledoth Jeshu" megalkotója.
Benutzeravatar
klausmatefi
Administrator
 
Beiträge: 162
Registriert: Mo 13. Jul 2020, 11:02

Az Index fórumon történt bejegyzéseim

Beitragvon klausmatefi » Mi 5. Mai 2021, 11:49

Istenkeres (Klaus L. Matefi): Az ábrahámita vallások hitelessége



[topiknyitó]
Az alapprobléma abból adódik, hogy szerintem a Tóra csak fikció szintjén kezelhető, ugyanis meggyőződésem, hogy Ezsdrás gyártotta a Babilonban elsajátított ismeretekre bazírozva: https://klausmatefi.lima-city.de/12.html

Ha pedig ez stimmel, akkor milyen alapon találunk elég sok hivatkozást a Tórában foglaltakra a Pál-féle kereszténység Újszövetségében és a Koránban?



[2]
Előzmény
"Bizony nehéz meggyőződésből tonnányi bizonyíték ellen harcolni."

A közel 26 éve folytatott intenzív kutatómunkám során egyetlen grammnyi elfogadható bizonyítékot nem sikerült fellelnem a Tóra hitelességére vonatkozóan. De meg tudnám neked itt említeni a Tel-Aviv-i Egyetem Régészeti Intézetének volt igazgatóját, Israel Finkelstein (1949 -) professzort is, aki ugyanerre a következtetésre jutott. Az USA-ban élő Neil A. Silberman régészprofesszorral közösen adták ki a "Keine Posaunen vor Jericho" című könyvet, ami arról számol be többek között, hogy első alkalommal i.e. 300-ban történt említés Izraelen kívül a "mózesi törvényekről" [15]. Emellett arról is írnak, hogy se a zsidók egyiptomi tartózkodásának, se a kivonulásuknak, se pedig a 40 évig "tartó" pusztai vándorlásuknak nincsen semmilyen nyoma az Ószövetségben írtakon kívül [2].

Egy Israel Finkelstein professzorral kapcsolatos magyar nyelven megjelent cikk:

Nyárády Gábor: Szentségtörő régészek a Szentföldön
Magyar tudomány 45. évf. 9. sz. (2000. szeptember)
Amikor szóba került, hogy Izrael a béketeremtés első gesztusaként átadja a palesztinoknak Hebron város nyugati felét, egy izraeli tévéstáb meghívta Israel Finkelstein professzort, a telavivi egyetem régészét a helyszínre, a Mahpéla-barlanghoz, amely a közhit szerint Ábrahám, Izsák, Jákob és más ősatyák sírja.
Általános felzúdulást keltett a professzor nyilatkozata. Kijelentette, hogy a pátriárkák nem valós történelmi alakok, és a nekik tulajdonított sírok Nagy Heródes király uralkodása (i. e. 37-4) idején, több mint másfél ezer évvel Ábrahám és utódai feltételezett kora után készültek.


Esetleg előrukkolhatnál néhány dekányival...



[5]
Próbáljuk meg legjobb tudásunk szerint feltárni az ebbe a témakörbe tartozó vallások kialakulásának tényleges történelmi hátterét és létrejöttük motivációit.



[11]
Értelemszerűen a sort az Ószövetség, pontosabban a Tóra létejöttével kell megnyitni, hiszen a többi ábrahámita vallás ebből eredezteti magát.

A hivatalosan képviselt álláspont szerint a monoteista JHVH-kultusz már legalább 3800/3300 éve létezik, amit úgymond Mózes általi sínai szövetségkötés koronázott meg... Ebben persze a komolyabb kutatók joggal kétkedtek és kétkednek ma is, hiszen számos probléma felmerült az idők folyamán a Tóra eredetével kapcsolatosan. Ezen kutatók közé tartozott példának okáért a zsidó származású, Amsterdam-ban született filozófus, Baruch Spinoza (1632 - 1677) is.

Amennyiben mondjuk a Holle anyó "történetét" beleötvöznénk egy valóságos történelmi környezetbe, attól az még persze nem válhatna autentikus történelmi ténnyé.

A magyarázatok értelmében a Tórát az írnokként és a perzsa kormány zsidó ügyekkel kapcsolatos tanácsadójaként tevékenykedő Ezsdrás foglalta írásba, majd azt népének i.e. 445 őszén (?) felolvasta és elfogadtatta velük alkotmány gyanánt, egyúttal megtiltotta számukra az idegenekkel kötött házassági kapcsolatot. Ezsdrás ezt az általa megírt Nehemiás könyvében taglalja.



[15]
A Tórát a vallási hiedelem szerint a feltételezett Mózes alkotta meg, viszont egy vallásalapító nem szokott általában saját haláláról beszámolni (Mózes V. 34,5-8)...

A Babiloni Talmudban is szó esik Ezsdrásnak a Tórához fűződött kapcsolatáról, de eredeti szerzőjének magától értetődően Mózest tartják [20][21].

A fent említett talmudi [20] idézet szerint a zsidók "isteni kiválasztottságuk" ellenére a Tóráról rendszeresen megfeledkeztek, igy nemcsak a Babilonban született Ezsdrás volt kénytelen a Tórát "újra" megismertetni a "kiválasztott" néppel, hanem a Babilonban született Rabbi Hillel (i.e. 110 - i.sz. 9) és az ugyancsak Babilonban született Rabbi Hija (Chija; i.sz II - III. század) fiaival egyetemben. Nem véletlen az mint látni fogjuk, hogy mind a három említett személy Babilonból származott. A babiloni száműzetés előtti zsidóság bizonyítottan nem rendelkezett egy írásba foglalt Tórával, se pedig annak részeként megalkotott Deuteronomium-mal, azaz törvénykönyvvel, ami kizárólagosan csak Ezsdrás jóvoltából készült el a számukra. Ezt úgymond isteni ihletés hatására, emlékezetből foglalta írásba... Ezsdrás nem tett említést természetesen arról a Tórában, hogy azt a feltételezett exodus után közel 890 évvel alkotta meg, viszont beszámolt a feltételezett Mózes haláláról. Mint ismeretes, még egyetlen író sem volt képes saját haláláról műveiben tudósítani...



[18]
Friedrich Wilhelm Nietzsche (1844 – 1900) német filozófus professzor "Az Antikrisztus" című könyvének 26. fejezetében (német [246-249. old.]; magyar) foglalja össze kutatásai eredményét és élettapasztalatát a Bibliával kapcsolatosan, amit feltétlenül érdemes áttanulmányoznia mindenkinek.



[19]
Mózest, mint a Tóra alkotóját már a németországi Göttingen-ben született protestáns teológus professzor, Julius Wellhausen (1844 – 1918) is joggal vonta kétségbe, aki az ószövetségi kutatások professzora is volt egyben.



[20]
Dr. Visi Tamás filozófus, hebraisztika és középkorkutató az I. Eötvös Konferencián, 2000. március 25-26-án tartott nagyon találó "Olyan rég volt, hogy sohasem volt" című előadásában elfogulatlanul és korrekt módon tárta hallgatósága elé az Izrael vallástörténetével foglalkozó kutatók végkövetkeztetéseit. Hogy csak a legfontosabbakat említse az ember ezek közül:

- Izraelnek az Ószövetségben felvázolt történelme nem több, mint irodalmi fikció;

- a babiloni száműzetést megelőzően még nem létezett az izraeli etnikai tudat;

- semmilyen régészeti nyoma nem található az egyiptomi fogságnak se pedig az exodusnak.



[22]
A szászországi Bad Schlema-ban, 1962-ben született Michael Klonovsky író és újságíró tollából származik egy feltétlenül figyelemre méltó cikk, "Gab es Moses?" ("Létezett Mózes?") címmel. Azt taglalja benne, miszerint bár mindenki ismeri az ószövetségi törvényhozót, azaz Mózest, de a tudományos kutatások a személyét már régen nem kezelik valóságos történelmi figuraként.



[23]
A biblia vallások misztériumainak egyedüli megfejtőjeként a közel két és fél évtizedes intenzív kutatásomra alapozva egyet kell értsek azon kutatókkal, akik a Tórát nem Mózesnek tulajdonítják és aki szerintük eleve csak kitalált mítikus főhőse annak.

Ezsdrás i.e. 445-ben (?) történt fellépése előtt több mint valószínű, hogy népének halvány fogalma sem volt a monoteista JHVH-kultuszról, helyette Moloch-nak áldozták gyermekeiket és ezt az Istent imádták.

Ezsdrás a babiloni tartózkodása alatt kellő mágikus-misztikus, asztrológiai, hermetikus és történelmi ismeretekre tett szert, ami hatalmas segítséget nyújthatott számára a Tóra megalkotásában. Azokban az időkben egy nép elképzelhetetlen volt valamilyen istenhit nélkül és mivel Ezsdrás rádöbbenhetett arra, hogy az eddigi hitük egyáltalán nem garancia fennmaradásuknak, ezért megalkotta az emberiség történelmének második monoteista vallását. Elsőként egy egyiptomi fáraó, Ehnaton (IV. Amenhotep, i.e. XIV. század) vezette be a monoteizmust, azaz az egyistenhitet, aminek keretén belül Atont, a napistent imádták.

Ezsdrás tisztában lehetett azzal, hogy a vak és kompromisszummentes hit hatalmas tettek véghezvitelére képes ösztönözni. Így határozhatta el magát egy olyan vallás alapjainak lerakására, ami nem csupán egy Istenbe vetett hitre sarkall, hanem annál sokkal többre. Egy saját nemzeti Istent hívott életre JHVH személyében, akinek többek között az alábbi megnyilatkozásokat adta a szájába:

"Ha tehát hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém. Papi királyságom és szent népem lesztek. Ezeket a szavakat adta tudtára Izrael fiainak." (Mózes II. 19,5-6)

"A nyolcadik napon metéljék körül a gyermek előbőrét." (Mózes III. 12,3)

"Szenteljétek magatokat nekem, az Úrnak: én szent vagyok, és kiválasztottalak titeket az összes népek közül, hogy az enyéim legyetek." (Mózes III. 20,26)

"Mert te az Úr, a te Istened szent népe vagy, téged választott ki az Úr, a te Istened a föld népe közül a maga népének." (Mózes V. 7,6)

"Minden népet, amelyet az Úr, a te Istened kiszolgáltat neked, pusztíts el, ne kíméld őket együttérzőn, s ne imádd isteneiket, mert ez csapda volna számodra!" (Mózes V. 7,16)

"Az Úr, a te Istened ezeket a népeket lassanként mind kiűzi előtted. Nem irthatod ki őket egyszerre, mert túlságosan elszaporodnának a mezőn a vadállatok. Az Úr, a te Istened kiszolgáltatja őket neked, veszteség veszteségre éri őket, míg ki nem pusztulnak. Királyaikat hatalmadba adja, s te eltörlöd nevüket a földről. Senki sem áll meg előtted, míg ki nem pusztítod őket." (Mózes V. 7,22-24)

"Az Úr, a te Istened szent népe vagy. Téged választott ki az Úr minden nép közül a földön arra, hogy az ő tulajdon népe légy." (Mózes V. 14,2)

"Bizony, megáld téged Istened, az Úr, ahogy megígérte neked. Te kölcsönadsz a többi népnek, de magad nem szorulsz kölcsönre; uralkodsz a többi népen, de azok nem uralkodnak rajtad." (Mózes V. 15,6)

"Ha felvonulsz valamely város ellen, hogy megostromold, először ajánlj fel neki békét. Ha elfogadja, s megnyitja kapuit, az egész nép, amely lakja, fizessen adót és legyen a szolgád. és az Úr, a te Istened hatalmadba adja, minden férfit hányj kardélre. Az asszonyokat és a gyermekeket azonban, a jószágot, s mindazt, ami csak van a városban, az összes értéket ejtsd zsákmányul, s élvezd ellenségeid javait, amelyeket az Úr, a te Istened neked ad. Így tégy mindazokkal a városokkal, amelyek messze esnek tőled, amelyek nem e népek városai közé számítanak." (Mózes V. 20,10-15)



[25]
"Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: "De tartsd meg szövetségemet, te, és utánad utódaid minden nemzedéken át. Ez az én szövetségem, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek, s utánad utódaid között: Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig előbőrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek."" (Mózes I. 17,9-11)

A körülmetélést már i.e. 4000 évvel praktizálták az egyiptomiak, kolchisziak, edomiták, moabiták, ammoniták, etc., a Magyar Zsidó Lexikon elmondása értelmében:

"Circumcisio - Az emberiségnek kb. egyhetedrészénél, a zsidókon kívül a mohamedánoknál, polynézeknél, Afrika, Amerika és Ausztrália népei között szokásban van a C., de többnyire a serdülő, egyes helyeken az ötéves fiúgyermekeken hajtják végre. Az őskorban az edomiták, moabiták, ammoniták, főníciaiak, arabok, kolchisziak és az egyiptomiak között divott ez a szokás. Utóbbiak már Kr. e. 4000 évvel körülmetélték a fiúgyermekeket, ezt a szertartást azután a filiszteusok kivételével az összes szomszédos népek átvették." UJVÁRI, Péter: Magyar Zsidó Lexikon (Budapest, 1929) (175. old.)

Viszont akkor miképpen teremthette az ószövetségi Isten II. Hillel (330 – 365) zsidó pátriárka ötlete alapján i.e. 3761.10.07-én, tisri 1-én (1. ábra) az univerzumot ("Anno Mundi" – A. M.), vagy a későbbi, újabb verzió értelmében az embert (lásd: "A sínai szövetségkötés")?…

Ha pedig ragaszkodnánk az ószövetségi magyarázatokhoz, abban az esetben állíthatnánk akár azt is, hogy JHVH az egyiptomiakat, vagy a kolchisziakat, edomitákat, moabitákat, ammonitákat, etc. már több, mint 2000 évvel korábban kiválasztotta volna magának, és a körbemetélést szövetsége jeléül rendelte el a számukra?

Milyen teremtő Isten lenne az olyan, aki szövetsége jeléül egy olyan egészségügyi beavatkozást rendel el a népe számára megkülönböztetés gyanánt, ami már a környező népek többségénél réges régen bevált szokás volt?

Erre csak egyetlen logikus válasz lehetséges, éspedig, hogy Ezsdrás nem volt tisztában a Magyar Zsidó Lexikonban említettekkel...



[27]
A Szanhedrint Ezsdrás hozta létre, miután i.e. 445 őszén megismertette népét az általa megalkotott Tórával és bevezette számukra a monoteista egyistenhitet:

"Ezsdrás alatt újult meg a szövetség Istennel. A Babilonból elküldött pap volt az, aki a legöregebbek első «Nagy Gyűlését» összehívta, amiből aztán a Synhedrion - Sanhedrin, vagy a Felső Tanács - jött létre, és Ezsdrás volt az is, aki a Tórát, a Mózes törvényét alkotmányként kihirdette." (saját fordítás) (Werner Keller: Und wurden zerstreut unter alle Völker (München/Zürich, 1966 - 25. old.)

Az eddigiek alapján már evidenssé válnak Hilarion (Alfeyev; 1966 -) moszkvai metropolita sorai is, ugyanis amit még nem ismerhettek korábbiakban a zsidók, azt evidens módon nem ejthették ki az i.e. 445 őszén történt eseményeket megelőzően, azt követően pedig Ezsdrás megtiltotta a számukra (Mózes II. 20,7; Mózes V. 5,11) az általa megalkotott Tórában:

"Az ősi hagyomány az mondja, hogy a babiloni fogságot követő időktől a zsidók a hozzá fűződő áhítatos félelem miatt nem ejtették ki a Jahve (Aki Van) nevet. Csak a főpap, amikor évente egyszer bement a szentek szentjébe, hogy megtömjénezze azt, ejtette ki ezt a nevet." (Hilarion (Alfejev) püspök: Az Isten szó etimológiája)

Az ószövetségi törvények, tiltások kizárólagosan csak az i.e. 445 őszén felolvasott és nyilvánosságra hozott Tórát követően léptek életbe és váltak gyakorlattá, amiből logikusan az következik, hogy ezt megelőzően a zsidó nép papjai sem ismerhették azokat, akik korábbiakban joggal feltételezhetően Moloch-ot imádták és szolgálták, amit aztán megtiltott számukra az újdonsült "isteni szövetség" (Mózes III. 18,21; 20,2-5).



[29]
A kabbalát az időszámításunk szerinti nyolcszázas évek közepe táján juttatta el Aharon Ben Shmuel HaNassi Bagdadból Európába, de persze ez nem azt jelenti, hogy az ószövetségi beavatottak ne lettek volna birtokában ennek a hermetikus ismeretnek, amivel a babiloni tartózkodásuk folyamán kellett megismerkedjenek.

Nem csupán a Schemhamphoras titkos ismerete, a kabbala származik Mezopotámiából, a mai Irak területéről, hanem az i.e. V. században az Ószövetség megalkotói által átvett és átalakított teremtés története (a babiloni Enūma eliš); a "teremtő Isten" fogalma; a Noé-féle legenda (a sumér Gilgames eposzban szereplő Um-napisti szerepét Noé veszi át); a héber naptári hónapok nevei; a szombat szó (sabbath/sábát - šabattu); a héber órának percbeosztása (60x18=1080); a héber betűkhöz történt számértékek utalása; a frigyláda őrei, a Kerubok és Szeráfok; Lilit (Lilitu); etc. [11].

Engesztelő nap (jom kippur) alkalmából, tisri hónap 10-én a zsinagógákban először az engesztelő imát, a kol nidré-t énekli el a kántor káldeus nyelven [12].

A "szemet szemért" ószövetségi valláserkölcsi utasítás (Mózes II. 21,24-25; Mózes III. 24,20; Mózes V. 19,21) a babiloni törvénykönyvből ered a Magyar Zsidó Lexikon állítása értelmében:

"Szemet szemért - A tórai szövegről egyébként tudjuk, hogy az szóról-szóra egyezik a babiloni Hammurrábi-kódex idevágó szavaival és így közkeletű jogi frázissal állunk szemben (kb. olyan, mint a «szeget szeggel» ) melyet a babiloni törvénykönyv még eredeti értelmében alkalmazott, de a tórai joggyakorlatban már ellentmondások merülnek fel ellene." (836. old.) (Ujvári Péter: Magyar Zsidó Lexikon (Budapest, 1929))

A német evangélikus teológus, Friedrich Wilhelm Ghillany professzor elmondása alapján a júdai királyságban gyakorlat volt a peszách ünnep alkalmából a gyermekáldozat, és ez a babiloni száműzetés alatt sem szűnt meg [9]



[30]
Feltétlenül érdemes említést tenni itt a magyarországi születésű izraeli régészprofesszorról, Gabriel Barkay-ról (1944 -), aki azt állította, hogy a jeruzsálemi Ketef-Hinnom-völgyben lévő temetkezési helyen két ezüst amulettre bukkantak ásatásuk folyamán, melyeken a Mózes IV. könyvében (6,24-25) olvasható "ároni áldás" szövegének töredéke található protohéber betűkkel írva.

Barkay ezeket nagy lelkesedésében i.e. VII - VI. századi leletekként datálta, ami ugye azt jelentené, hogy neki végre sikerült egy olyan írásos emlékre lelnie, ami azt igazolná, hogy a Tóra már az említett időszakban is közismert kellett legyen. A babiloni száműzetést megelőző időkben volt használatos a protohéber írásmód, de Gabriel Barkay úr pechjére ezt a későbbi időkben is applikálták elvétve, így az i.e. I. században ismét alkalmazásban volt [16], a szamaritánusok pedig a mai napig használják; arra a temetkezési helyre pedig, ahonnan Barkay úr állítása szerint a lelet származik, i.e. VII. - I. századig temetkeztek [17]. Következésképpen az itt felsoroltak alapján semmilyen bizonyíték nincsen arra nézve, hogy ez a két ezüst amulett az i.e. 445 előtti időkből származott volna (amikor még nagy valószínűséggel nem is létezett a monoteista JHVH-kultusz), amit Barkay úr feltétlenül el szeretett volna fogadtatni a világgal, gyaníthatóan vallási buzgóságból...

Napjainkig egyetlen "lelet" igazolhatta volna a Salamonnak tulajdonított Templom létezését, éspedig egy elefántcsont jogar, ami úgymond Salamon Templomából származott, de mint kiderült róla, hogy egy közönséges hamisítvány ugyanúgy [18], mint más egyéb, eddig napvilágot látott ilyen jellegű "i.e. V. század előtti műkincs"...

Philip R. Davies (1945 -) Sheffield-i egyetem bibliakutató professzora szerint a Dávid és Salamon királyságára nem létezik semmilyen jellegű hiteles régészeti bizonyíték, amiből következően egyes biblai régészek a korábbiakban kizárólagosan csak azért minősítettek leleteket az i.e. X. századból származónak, hogy ezzel az Ószövetség hitelességét vallási indíttatásból alátámaszthassák [19].



[31]
Simon Peresz (1923 - 2016) néhai izraeli miniszterelnök és államelnök azzal az ötlettel állt elő 2003-ban, négy évvel Immánuel világrajövetele után, hogy Jeruzsálem legyen a világ fővárosa:

"Simon Peresz, volt izraeli miniszterelnök a héten ismét felvetette korábbi elképzelését, miszerint Jeruzsálemet nyilvánítsák „a világ fővárosává”. Az erről szóló jelentést a Maariv című izraeli napilap írta meg, de Peresz egyik tanácsadója is megerősítette.
Peresz orosz politikusokkal folytatott találkozóján fejtette ki javaslatát. Elképzelése szerint a „világfőváros” koncepció mindenekelőtt jelképes értelmű: az ENSZ főtitkára lenne Jeruzsálem főpolgármestere, és ő nevezné ki a város két részét igazgató zsidó, illetve arab alpolgármestert. Peresz javaslatára eddig nem született hivatalos izraeli reagálás."
(forrás: ITT)

"Simon Peresz, az izraeli ellenzék vezére azt javasolta, hogy Jeruzsálemet nyilvánítsák "a világ fővárosává". Az erről szóló jelentést a Maariv című izraeli napilap írta meg kedden, de Peresz egyik tanácsadója is megerősítette.
A volt külügyminiszter hétfőn orosz hivatalos személyekkel való találkozóján fejtette ki javaslatát. Peresz elképzelése szerint a "világfőváros" mindenekelőtt jelképes értelmű: az ENSZ főtitkára lenne a főpolgármestere, és ő nevezné ki a város két részét igazgató zsidó, illetve arab alpolgármestert. Peresz javaslatára eddig nem született hivatalos izraeli reagálás."
(forrás: ITT)

Bárkiben felmerülhet a jogos kérdés, hogy miért éppen Jeruzsálem? Miért nem mondjuk a Bakonyban található Kab-hegy melletti Úrkút?

Az utóbbinak legalább köze volt az ószövetségi misztériumok kozmikus végkifejlettjéhez (lásd: Immánuel a zsidók messiása).

Jeruzsálemhez illetve a mai Izrael területéhez kizárólagosan csak Jézus keresztre feszítésének misztériuma kapcsolódik, semmi egyéb...



[32]
Aki még esetleg hezitál konklúziója levonása terén, annak tudom javasolni a kidolgozás alatt álló négykötetes tanulmányom már elérhető részeinek behatóbb analizálását:


Klaus L. Matefi: A betlehemi csillag és a Schemhamphoras titkai


A tanulmány tartalma szabadon felhasználható a forrás és a szerző megjelölése mellett.



[33]
Az Ószövetség hitelességének vizsgálata után rátérnék az Újszövetség hitelességének boncolgatására.



[34]
Kezdeném azzal, hogy az Újszövetségben számos hivatkozás található példának okáért többek között Ábrahámra (Máté 1,1-2; 1,17; 3,9; 8,11; 22,32; Márk 12,26; Lukács 1,55; 1,73; 3,8; 3,34; 13,16; 13,28; 16,22-25; 16,29-39; 19,9; 20,37; János 8,33; 8,37; 8,39-40; 8,52-53; 8,56-58; etc.), vagy Mózesre (Máté 8,4; 17,3-4; 19,7-8; 22,24; 23,2; Márk 1,44; 7,10; 9,4-5; 10,3-4; 12,19; 12,26; Lukács 2,22; 5,14; 9,30; 9,33; 16,29; 16,31; 20,28; 20,37; 24,27; 24,44; János 1,17; 1,45; 3,14; 5,45-46; 6,32; 7,19; 7,22-23; 8,5; 9,28-29; etc.), akik kizárólagosan Ezsdrás fantáziájának voltak a szüleményei.

Már az Újszövetség legelső mondatai megtévesztő információkkal vannak tele:

"Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája. Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit." (Máté 1,1-2)

Ha tényleg komolyan gondolta Máté, hogy Jézus Ábrahám leszármazottja volt, hát akkor bizony Jézus is ugyanolyan autentikus történelmi személy kellene legyen, mint Ábrahám... De én személy szerint nem vonom kétségbe Jézus történelmi hitelességét!



[35]
Vajon egy valamire való kutató elfogadhatná-e azt az elméletet, ha valaki egy történelmi személyiséget Holle anyótól igyekezne leszármaztatni?...

Máté azt igyekszik bizonygatni evangéliuma elején, hogy Jézus édesapja József volt (Máté 1,16), ugyanezt vezeti le Lukás is (3,23-38), majd Máté rögvest ezt meg is cáfolja (1,18-20) és kijelenti, hogy Mária a Szentlélektől foganta gyermekét.



[36]
Számomra az Újszövetség már abból adódóan is hiteltelen, mivelhogy egy olyan egyén (Pál - Saul) kezdeményzésére alkották meg, aki soha nem találkozott Jézussal, ellenben a legádázabb üldözője volt Jézus követőinek a Szanhedrin megbízásából. Lukács szintén nem ismerte Jézust, Pál téritette meg maga számára.

Pál a "pogányok apostolának" titulálja magát (Rómaiakhoz írt levél 1,4-5; 11,13; 15,15-16; 16,26; Galatákhoz írt levél 2,2; 2,8; Efezusiakhoz írt levél 3,1; 3,6; 3,8; Thesszalonikaiakhoz írt levél 2,15-16; Timoteushoz írt második levél 1,11; 4,17) azt harsogva fennhangon, hogy ő inem hazudik (Timoteushoz írt első levél 2,7). Vajon egy "Szentírásban" szükség van-e erre, hiszen gyakran a legnagyobb szélhámosok igyekeznek ok nélkül tisztességükre hivatkozni. Pál minden további nélkül megátkozta azokat, akik mást merészelnek hirdetni, mint amit ő kiagyalt (Galatákhoz írt levél 1,6-9).

Az Újszövetség kanonizálása pedig magáért beszél, hiszen a 27 könyv közül 16 Lukács és Pál nevéhez fűződik, Péter pedig csak két levéllel van jelen, összesen nyolc fejezet erejéig, ezzel szemben Pál 14 levéllel és 100 fejezettel!

Elvileg Jézus nem Péterre (Máté 16,18) építette az egyházát?



[38]
Az ószövetségi misztérium első kozmikus keresztjéhez utalt Ezsdrás által kitalált horrorisztikus gyermekgyilkossági kísérlet ábrázolása számos keresztény templom falán ott "díszeleg" sajnálatos módon:

Bild
Siklós, Szerb templom

Ebben, az Ószövetség valóságos történeteként propagált legendában egy vallási fanatikus aggastyán az álma hatására képes lett volna minden további nélkül hideg fejjel saját fiának elvágni a nyakát és tűzön feláldozni őt égőáldozatként...

A legenda szenvedő alanya, Izsák 37 éves volt ekkor úgymond, jövendőbeli felesége, Rebeka (Rivka) pedig éppen ezen a napon látta meg a napvilágot, akit aztán 3 éves korában magáévá tett Izsák...

A középkor legkiemelkedőbb T`nákh és Talmud szaktekintélye, Rási (Slomo ben Jichak rabbi; 1040 - 1105) szerint Rebeka egy házasságra alkalmas hároméves kislány volt [35]. A "Teremtés könyve" (Mózes I.) az alábbi módon jellemzi a hároméves lánykát:

"A lány külsőre nagyon szép volt, hajadon, aki még nem volt együtt férfival" (Mózes I. 24,16)

Rási is Rebeka makulátlanságát bizonygatja [36]... Normális esetben felháborodást és megrökönyödést kellene kiváltson az emberben Rásinak azon állítása, miszerint Izsák, a középkorú, ereje teljében lévő negyven esztendős, második ószövetségi ősapa a törékeny Rebekát, a második ősanyát nemsokkal csecsemőkora után, három évesen vezette be a nemi élet rejtelmeibe, ami egy ilyen korú kisleánynak egyáltalán nem okozhatott még örömet és gyönyört, hanem sokkal inkább fájdalmat és szenvedést, ami a mai jogi szabályzók értelmében maximálisan kimeríti az elítélendő és joggal büntetendő pedofília fogalmát...

A Babiloni Talmudban több helyen megtalálható ókori rabbinikus etikai vélemények is igazolják Rási állítását, ugyanis a Talmud több magyarázata szerint egy 3 éves és 1 napos gyereklány nemi aktus által megházasítható (lásd: I./3. fejezet [16]).

Egy jóérzésű ember nem valószínű, hogy ilyen ősapákkal büszkén dicsekedne még akkor sem, ha ezek csak fiktív ősapák...



[40]
Egy szignifikáns tanulmány részben ezzel kapcsolatosan is, amit Olaszország egykori főrabbijának, Elio Toaff-nak (1915 - 2015) fia, Ariel Toaff (1942 -) izraeli-olasz történész professzor és rabbi 2007.02.08-án olasz nyelven jelentetett meg nyolc évi kutatómunkájának eredményeként: "Pasque di sangue" ("Véres Húsvét"). Ez ki lett 2018-ban adva német fordításban is "Das Fest des Blutes" címmel (ISBN 9783947190102).



[41]
Egy hangsúlyos példa az Újszövetség hiteltelenségére Jézus feltámasztásának legendája. Ha elfogadjuk azt, hogy Jézus valóságos történelmi személy volt (amiben magam részéről nem kételkedem, de hitelt érdemlően igazolni nem tudom) abban az esetben Jézus kizárólagosan csak tetszhalotti állapotából "támadhatott fel", mivelhogy a valódi halál beálltát követően megjelenik a hullamerevség, a test sejt szinten bomlásnak indul élen az idegsejtekkel. A test kezd fokozatosan lehülni, a vastagabb erekben megalvad a vér. A vérkeringés leállása után körülbelül 3 percig még lehetőség van arra, hogy az egyént visszahozzák az életbe az egyes életfunkciók komolyabb károsodása nélkül. Amennyiben viszont 5 percet meghaladja, akkor már csak vegetatív állapotba juthat az újraélesztett test.

Ha tehát mégis foggal-körömmel ragaszkodnánk Jézus tényleges halotti állapotából "történt" feltámadásához, abban az esetben egy mitológiai szereplővé degradálnánk, mivelhogy kizárólagosan vallási legendák istenségei képesek csak halottaikból feltámadni. Jézus, mint történelmi személy természetesen nem lehetett Isten.

Jézus feltámadásának ötlete Páltól származik, aki soha tem találkozott Jézussal, viszont a Pál-féle kereszténység hívő tömegeit az ószövetségi Messiásnak, Immánuelnek az eljövetelére készítette fel "Jézus második eljövetele" címszó alatt. Ezt a koncepciót látszik alátámasztani a középkor legnagyobb talmudtudósának, Maimonides-nek (1135/1138 - 1204) azon állítása, mi szerint a kereszténység és az iszlám a betervezett ószövetségi Messiásnak, Immánuelnek eljövetelét voltak hivatottak előkészíteni (forrás: [31]).

Immánuel fellépése szerintem 2022.08.11/12-re, a héber naptár szerinti 5782. áv 15-re várható.

A Babiloni Talmud ezt írja áv 15-vel kapcsolatosan:

"Izraelnek nincsen vidámabb ünnepe, mint áv 15-e és jom kippur." (Baba Bathra 121a) (saját fordítás)

"Biráa Úla mondta Eleázars rabbi nevében: A Szent, legyen dicsőített, egyszer az Édenkertben egy körtáncot szervez a jámboroknak (*istenfélőknek), ő fog azonban középen ülni, és mindegyik ujjal fog rámutatni, ez azt jelenti (Jes. 25,9): azon a napon az ember mondani fogja: Ott van a mi Istenünk, akitől reméltük, hogy segíteni fog nekünk; ez az Úr, akit reméltünk! Örüljünk és legyünk vidámak a segítsége miatt." (Taánith 31a) (saját fordítás) [17]




[46]
A Pál-féle kereszténység évei nagy valószínűség szerint meg vannak számlálva, nem kizárólagosan azért, mert Armaghi Malakiás püspök (1094 - 1148) akcióterve értelmében II. Celesztin (1085 - 1144) pápa trónra lépését (1143.09.26.) követően még 112 pápája lesz Vatikánnak. A 2013.03.13-án megválasztott jezsuita Ferenc pápa (1936 -) a 112., és amennyiben Malakiás "előrelátása" hitelesnek bizonyul, akkor Ferenc pápa kellene legyen az utolsó katolikus pápa.

Az ószövetségi betervezett Messiásnak, Immánuelnek világrajövetele (1999.08.11.) óta a világ vezető politikusain kívül a keresztény főpapok és természetesen maguk a pápák (url=https://www.domradio.de/bild/johannes-paul-ii-im-jahr-2000-der-klagemauer-jerusalem]II. János Pál[/url]; XVI. Benedek és Ferenc) is szorgalmasan látogatják a jeruzsálemi Siratófalat (Kotel-t, a messiásvárás kultikus helyét), hiszen tisztában kell legyenek a közeljövőben várható gyökeres változásokkal.

Immánuel fogja átvenni a "kormánypálcát", amit a rabbik véleménye értelmében Benjamin Netanjahu-nak kell majd átadnia a számára, függetlenül attól, hogy a Tóra mint láthattuk, csak fikcióként kezelhető.



[47]
Én személy szerint azért nem kételkedem az i.e. 8.02.10-én született és i.sz. 25.04.01-én keresztre feszíttetett názáreti Jézus történelmi személyiségében, mert maguk a talmudista rabbik se tették...

A Babiloni Talmud (Szanhedrin 43a) szerint Jézust a peszách ünnep előkészületi napján felakasztották:

"Am Vorabend des Pesahfestes henkte man Ješu."

"Da Aber nichts zu seiner Verteidigung vorgebracht wurde, so henkte man ihn am Vorabend des Pesahfestes!"
(S. 631-632)(Lazarus Goldschmidt: Der Babylonische Talmud, Achter Band, Frankfurt am Main, 1996)

Mivel akkoriban a Szanhedrinnek nem volt joga se halálra ítélni, se pedig kivégezni bárkit, ezért hihető az Újszövetség átal említett kereszre feszítés, ellentétben a talmudi akasztással, ugyanis a rómaiak keresztre feszítették a halálra ítélteket.



[48]
Az Újszövetséggel kapcslatos konklúzióm:

A názáreti Jézus történelmi személyiségében nem kételkedem, aki egy kozmikus misztérium keretén belül élte le életét. Feltámadása és istensége szerintem annak a Pálnak volt az ötlete, aki legádázabb üldözője volt Jézus követőinek a Szanhedrin megbízásából. Ezt pedig azért tehette, hogy "Jézus második eljövetele" gyanánt várassák a majdan keresztvíz alá hajtott népekkel az ószövetségi elképzelések Messiását, Immánuelt, akinek értelemszerűen az égegyadta világon semmi köze az i.sz. 25.04.01-én keresztre feszíttetett Jézushoz.

II. János Pál pápa jeruzsálemi látogatása alkalmából megjelent egy izraeli vallásos weblapon kicsit ünneprontó jelleggel Rav Dov Begon rabbinak tolmácsolásában a középkor legnagyobb talmudtudósának, Maimonides-nek (1135/1138 - 1204) néhány gondolata. Többek között, hogy a keresztények egy napon rá fognak jönni és felismerik, hogyan ősatyáik és prófétáik becsapták őket.

Maimonides csak arról feledkezett meg, hogy ők ugyanezt tették saját híveikkel...



[49]
Még mielőtt rátérnék az iszlám hitelességének vizsgálatára, feltétlenül érdemes említést tenni Jichák Kaduri (1898 - 2006) kabbalista rabbiról, aki 2003.11.04-én azt hangoztatta, hogy személyesen volt szerencséje találkoznia a Messiással. Azt is hozzátette, hogy a Messiás közeli fellépéséig a keresztények és a muszlimok egymás ellen fognak harcolni:

"Kaduri azt állította, hogy 2003-ban személyesen találkozott a már most Izraelben élő messiással, és közeli rokonainak a következőket mondta el róla: "Nem mondja magáról, hogy »én vagyok a Messiás, adjátok át nekem a vezetést«, sokkal inkább a nép fogja rávenni arra, hogy vezesse őket, miután bizonyos jelek meggyőzik őket arról, hogy ő a Messiás." Kaduri rabbi halála előtt azt is kifejtette, hogy a Messiás közeli eljövetele "megmenti Jeruzsálemet az iszlámtól és a kereszténységtől, amelyek el akarják venni a várost a zsidó nemzettől - de ez nem fog nekik sikerülni, és egymás ellen fognak harcolni". Kaduri eme utolsó állítása nyomán egyes keresztény kritikusai felvetették, vajon nem egy "hamis Krisztusról" beszélt-e a rabbi, akinek eljövetele megelőzi majd Jézus Krisztus visszajövetelét. "Sok jó ember számára nehéz megérteni a Messiás személyét" - írta Kaduri. Nem sokkal az után, hogy a rabbi 2003 novemberében találkozott az általa leírt messiással, többször is közelgő katasztrófákra figyelmeztette a világot. 2005 szeptemberében Jeruzsálemben, utolsó szemináriumán a világ összes zsidójához intézett felhívást: térjenek vissza Izraelbe, hogy megmeneküljenek a Földre beköszöntő katasztrófáktól, és felépítsék a jeruzsálemi templomot. Két évvel korábban azt állította, hogy "a Messiás már Izraelben van, és mindaz, amiben az emberek biztosak, hogy nem történik meg, megtörténhet, és mindaz, aminek a megtörténtében biztosak, csalódást okozhat. De a legvégén békesség lesz a Földön". A néhai lubavicsi rabbi, Menachem Schneerson 1990-ben azt mondta Kadurinak, hogy meg fogja érni a Messiás eljövetelét." (A csodarabbi titkos pünkösdi hagyatéka)

A teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt égisze alatt 1999.08.11-én világra jött Immánuel fellépéséig (valószínűleg 2022.08.11/12-ig, azaz 5782 áv 15-ig) tehát Kaduri rabbi szerint a kereszténységnek és az iszlámnak egymás ellen kellene harcolnia. Mindenesetre kimutatható, hogy a Skull & Bones titkos társaság tagjaiként elnöki székbe került Bush-ék az Irak elleni első katonai agresszió végét illetve a második kezdetét a Purim ünnephez időzítették, és ugyanez volt a helyzet a Libia elleni NATO agresszió esetén is.

A Purim ünnep történelmi hátterének és az Ezsdrás által megalkotott Tórának kozmikus motivációja egy és ugyanazon kozmikus kereszt volt, ami i.e. 451.05.18-án, szombaton realizálódott a zodiákusban. Ezen felépítésű kozmikus kereszthez utalta Ezsdrás az Ószövetség misztériumát.



[50]
Az Iszlám Enciklopédia Szíria megtámadását, illetve megsemmisítését, Imam Mahdi visszajövetele egyik jeleként tünteti fel.



[51]
Imam Mahdi (12. Imam), alias Muhammad ibn Hasan úgymond i.sz. 869.07.29-én született a hivatalos megadások szerint, ami pont annyira stimmelhet, mint a keresztény időszámítás kezdete (anno Domini), amit Dionysius Exiguus nevű szerzetes eszelt ki, minden alapot nélkülözve. Ez a gyermek 5 éves korában eltünt és a vallási hiedelmek szerint a "végidőkre", azaz napjainkra várható a visszatérése, mint a keresztény hitvilág Jézusáé...

Szerintem a Pál-féle kereszténységgel "Jézus második eljövetele" gyanánt, a siíta iszlámmal pedig "Imam Mahdi visszatéréseként" váratták az ószövetségi messianiztikus tervek Messiását, Immánuelt, aki nem hosszú évszázadokkal ezelőtt jött a világra, mint Jézus és Muhammad ibn Hasan, hanem 1999.08.11-én.

Ismét említeném itt a középkor legnagyobb talmudtudósának, Maimonides-nek (1135/1138 - 1204) azon állítását, ami szerint a kereszténység és az iszlám a betervezett ószövetségi Messiásnak, Immánuelnek eljövetelét volt hivatott előkészíteni (forrás: [31]).



[52]
Ugyanúgy mint az Újszövetségben, a Koránban szintén számos hivatkozás található példának okáért többek között Ábrahámra (2,124 -140; 2,258-260;3,32-34; 3,65-69; 3,84-85; 3,94-97; 4,54; 4,125; 4,163; 6,74-75; 6,83-86; 6,161; 9,70; 9,114; 11,69-76; 12,6; 12,37-38; 14,35; 16,120-123; 19,41-; 21,51-; 22,26; 22,42-44; 22,78; 26,69-75; 19,16; 29,31-32; 33,37; 37,83; 37,102-113; 38,45; 42,13; 43,26-27; 51,24; 51,31; 53,36-37; 57,26; 60,4; 87,16-19), vagy Mózesre (2,49-61; 2,67-71; 2,87; 2,92-93; 2,108; 2,246; 2,248; 4,153-154; 4,164; 5,20-21; 5,25-26; 6,91; 6,154-156; 7,103-162; 10,75-90; 11,17; 11,96; 11,110; 14,5-8; 17,2-4; 18,59-79; 19,51-53; 20,9-; 21,48-49; 23,45-46; 23,49; 25,35-36; 26,10-11; 27,7-10; 28,3-4; 28,7-12; 28,15-; 29,39; 32,23; 33,7-8; 33,69; 37,114-120; 40,23-24; 40,53-54; 41,45; 42,13; 43,46-47; 46,12; 46,30; 51,38-40; 53,36-37; 61,5; 79,15-25; 87,16-19), akik kizárólagosan Ezsdrás fantáziájának voltak a szüleményei.

Már ezek alapján megkérdőjelezhető lenne a Korán hitelessége, hiszen egy vallási legenda soha nem létezett szereplőire, Ábrahámra és Mózesre hivatkozva rendszeresen, nem bírhat realisztikus tartalommal...

De mi lehetett az oka ennek?

Ehhez röviden meg kell vizsgálni a vallásalapító biografiáját és a Korán létrehozásának körülményeit.



[54]
A Korán szerint Mohamed a "próféták pecsétje" volt, azaz az utolsó próféta az emberiség történelmében:

"Mohamed egyetlen férfinak sem apja közületek, hanem Allah küldötte és a próféták pecsétje! Allah mindig is minden dolog tudója volt." (Korán 33,40)

"Das Siegel der Propheten ist eine Bezeichnung des Propheten Muhammad (s.) im Heiligen Qur'an 33:40. Darunter verstehen Muslime unter anderem, dass Prophet Muhammad das vollständige und abschließende Buch Gottes gebracht hat, den Heiligen Qur'an, und Prophet Muhammad (s.) der letzte Prophet in der Geschichte der Menschheit ist." (Siegel der Propheten)

Mohamed a legenda szerint Ábrahámnak az egyenesági leszármazottja volt Iszmáelen keresztül. A bökkenő itt csak az lehet, hogy Ábrahám nem volt valóságos történelmi személyiség...

Mohamed nem ismerte az édesapját, ʿAbd Allāh ibn ʿAbd al-Muttalib-ot, mert az még a születése előtt meghalt, hat éves korában pedig az édesanyja is követte férjét, így árva gyermekként a nagybátyja, Abu Talib nevelte fel.

Mohamed prófétaságára az ismert adatok szerint először egy nesztoriánus, Sergius Bahira nevű, Bosra-ban (Szíria) élő kitért zsidó szerzetes hívta fel a figyelmet. A nesztoriánusok elvetették a Mária-kultuszt és Jézus istenségének a gondolatát, azaz szerintük Jézus, Isten egyik szellemi hatásának volt a földi inkarnációja, de nem maga az Isten.

A 9-12 éves (eltérőek a megadások) Mohamed egy alkalommal elkísérte nagybátyját egy Szíriába irányuló kereskedelmi utazásra, aminek a folyamán a bosrai kolostorban összetalálkozott Bahirával, aki meg volt arról győződve, hogy azokban az időkben fel kell egy arab személynek prófétaként lépnie abból a célból, hogy megszüntesse az ószövetségi elképzelések tükrében az arab népek bálványimádását. Bahira úgymond Mohamed lapockái között megtalálta a gyermek prófétaságára utaló jelet... Termeszetesen nem a Mohamed lapockái között esetlegesen található jel utalt a prófétaságára, hanem kizárólagosan csak a megfelelő születési adottsága, amire az említett, eredetileg zsidó vallású Bahira szerzetes hívta fel a figyelmet, aki valószínűleg tisztában kellett legyen a Schemhamphoras-nak ("Isten 72 szellemének") a mibenlétével, hiszen ő volt arról meggyőzőve, hogy ebben az időben az arabok között kell egy új próféta szülessen.

Bahira hívta fel Mohamed nagybátyjának, Abu Talib-nak a figyelmét arra, hogy a gyermekből egy nagy próféta lesz, aki megszünteti majd az araboknál a bálványimádást:

"Bahira war dafür bekannt, dass er glaubte, noch zu seinen Lebzeiten, werde ein Prophet unter den Arabern erscheinen. Bahira hatte die alten Schriften studiert und ihnen entnommen, dass das Kommen des letzten Propheten unmittelbar bevorstehe. Um zu überprüfen, ob er mit seiner Vermutung richtig lag, sprach er vor allem mit den arabischen Händlern auf der Durchreise." (Sergius Bahira)

Felmerül a jogos kérdés, hogy Sergius Bahira sugallata nélkül válhatott volna-e Mohamedből vallásalapító, aki fellépett konzekvensen az arab bálványimádás gyakorlatával szemben?

Valószínűleg nem!




[55]
Szinte biztosra vehető, hogy Mohamed se akkor született, mint azt a hivatalos források (i.sz. 570-73) propagálják. Mohamed születését ábrázoló képen, ami a Dschāmiʿ at-tawārīch-ban található, két angyal (malak) is megfigyelhető, amiből aztán jogosan következtethet az ember arra, hogy Mohamed a Schemhamphoras egyik kozmikus forrása égisze alatt jött a világra. Amennyiben ez így van, akkor i.sz. 569.01.03-án kellett ez megtörténjen, egy T-kereszt létrejöttekor. Sergius Bahira ennek ismeretében jelenthette ki a fiatal Mohamedről, hogy egy próféta, aki ószövetségi sugallatok (Mózes II. 23,24; 34,13) alapján felszámolja majd az arab népek bálványimádását.

Itt most nem a cél, hogy Mohamed életét részletesen bemutatni, hanem kizárólagosan csak az ószövetségi kapcsolatokra rámutatni.

Mohamed 40 éves koráig feltehetőleg céltudatosan megismerkedett az ó- és újszövetségi tanítások egyes részleteivel és a Talmuddal is. Ez a lehetőség adott volt a számára, hiszen a környezetében éltek zsidó és keresztény vallású személyek egyaránt. Ilyen volt pl. az első feleségének, Khadidzsának (akivel 25 éves kra környékén házasodott össze) az unokatestvére, Waraka (Waraqa, Varaka) Ibn Nawfal, aki a történelemben elsőként fordított ó- és újszövetségi részeket arab nyelvre.



[56]
A magyarázatok szerint az "elrendelés éjszakáján" (lajlat al-kadr) ismertette meg Mohamedet Gábriel arkangyal (Dzsibríl-lel) a Korán tartalmával (Korán 97,1-5)... Annyit biztosra vehetünk, hogy ennek a Gábriel arkangyalnak nem lehetett köze a bibiai Gábriel arkangyalhoz, aki a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásának a szellemi hatása úgymond. 2021-ben május kilencedikén ünnepli ezt az iszlám világ, ami a legnagyobb ünnepük.

A Koránt nem az analfabéta Mohamed készítette, hanem halála után a fogadott fia és egyben írnoka, Zajd ibn Tábit (Zaid ibn Thabit ibn ad-Dahhak al-Ansari; vagy Abu Talha), aki jártas volt a héber nyelvben is.

A Korán megalkotásában és Jeruzsálemnek iszlám fennhatóság alá kerülésében feltételezhetően nagy szerepet játszott a Tóra létrehozását motiváló, i.e. 450.05.18-án kialakult kozmikus kereszt 1090 évvel későbbi megismétlődése a zodiákusban közel ugyanott, i.sz. 639.05.08-án.



[59]
Nem fér ahhoz kétség, hogy Mohamed egy bizonyos Sergius Bahira nevű, Bosra-ban (Szíria) élő kitért zsidó szerzetes hatására készült fel a "prófétai" szerepére:

"Egy Bahira nevű keresztény aszkéta hatására magányba vonult." (HITTANOS KISLEXIKON)

Sergius Bahira tudomására juthatott a fiatal Mohamednek születési időpontja (i.sz. 569.01.03.), ami szemében alkalmassá tette a gyermeket arra, hogy felkészüljön az arab népek bálványimádásának felszámolására.

Úgy a keresztény, mint az iszlám vallás térítő vallásokként jöttek létre annak érdekében, hogy a Tórában (Mózes II. 23,24; 34,13) részletezett "bálványtalanítást" végrehajtsák a világ népei között és felkészítsék a népeket az ószövetségi Messiásnak, Immánuelnek a fellépésére. Az utóbbi gondolat Maimonides-től ered.

Az Ezsdrás által megalkotott és i.e. 445-ben közzétett Tóra egy kifejezetten nacionalista alapokon nyugvó vallásnak lett az alapköve, mely többek között a földi hatalom és gazdagság megszerzését is előírja (Mózes III. 20,26; Mózes V. 7,6; 7,22-24; 14,2; 15,6; 20,10-15; Ézsiás 49,23/26; 60,1-16; 61,5-6; 63,1-4; 66,10-13; Zsoltárok 2,1-9; Mikeás 4,1-4; 5,1-14; etc.) isteni utasítás gyanánt, ezzel szemben a térítő vallások a hívő tömegeik számára leginkább a soha be nem váltható túlvilági jutalmakat helyezték kilátásba...

Konklúzió:

Az eddigiek alapján számomra semelyik ábrahámita vallás se nevezhető hitelesnek...
Benutzeravatar
klausmatefi
Administrator
 
Beiträge: 162
Registriert: Mo 13. Jul 2020, 11:02

Nächste


Ähnliche Beiträge


Zurück zu Vallás-Filozófia-Ezotéria

Wer ist online?

0 Mitglieder

cron